bezár
 

zene

2019. 03. 19.
Lenni halott és fehér
Pashu: egy macedón-szerb malevicsista portréja
Tartalom értékelése (3 vélemény alapján):
140+1 éve született Kazimir Malevics, a szuprematista festészet és elmélet atyja. Pashu: egy macedón-szerb malevicsista portréja.

Kazimir Szeverinovics Malevics orosz nagymester festészeti és elméleti (1) munkáinak sok tisztelője és követője volt Tito szabad Jugoszláviájában. A hetvenes-nyolcvanas évek vajdasági/szerbiai magyar, szerb és horvát, nemzetközi elismertségű neo/avantgárd kísérletezői: a Bosch+Bosch csoport (Szombathy Bálint, Slavko Matković, Ladik Katalin, Kerekes László, Ante Vukov, Szalma László), Bogdanka Poznanović, Miroslav Mandić, Lazarov Miodrag, Vujica Rešin Tucić, Vladan Radovanović, később a fiatal titánok, Bada Dada és Máriás Béla is gyémántkeménynek tartották. Antracitfénye elhomályosította és bevilágította a XX. századi művészet horizontját. Értékelték, átértékelték, újragondolták nézeteit a homogén, „tárgynélküli világról”. „...a festők visszamennek végső következtetésükkel a minden alap formájához, a mértani formához, és színben a két alapszínhez: a fehérhez és feketéhez.” (Kassák Lajos,1922)

1987-ben a 24 órás szabadkai Költői marathon (2) egyik vendége Lazarov Miodrag Pashu belgrádi író és komponista volt: éjjel kettőtől négyig teljes egészében felolvasta a Toulouse Lautrec álnéven jegyzett, 156 oldalas, filozofikus-kombinatorikus versregényét, a Freiburg 1983-at. A szövegben Malevics kíméletlen katatóniája jelenik meg: kilépni a (kép)keretek közül, és belépni a (szín)telenség isteni, „megszüntetve-megőrzött” állapotába. Ismételni ugyanazt, vagy más ugyanazt, feketén-fehéren (szürkén), amíg „a közönség megöregszik és meghal”. Ezt szonettel, kalligráfiával, operával, body arttal is el lehet érni. És, mi jön utána? A világűr végtelen nihilje. Vagy a határtalan semmi kozmosza. Vagy a lyukidős, térpassz vaszióna világa. Páncélvonat egy futurisztikus esztétika, ábrázolás, ábrándozás sztyeppéjén...

A Pashu művészi álnév: lehet rétegnyelv Burmában, mamutfa Malajziában, falu Iránban vagy Peruban, szóval egyik sem igaz. Miodrag 1949-ben született Szkopjéban. A belgrádi Művészeti Akadémia zeneszerzés-szakán diplomált Vasilije Mokranjacnál, itt védte meg magiszteri dolgozatát, amiben a '80-as évek jugoszláv kísérleti zenéjének multimediális aspektusait vizsgálta, különös tekintettel a fővárosi muzsikusok körére. Elvégezte a Belgrádi Rádió Paul Pignon és Vladan Radovanović által vezetett Elektronikus Zenei Stúdiójának mesterkurzusát, és karmesteri magántanulmányokat folytatott Borislav Paščannál, a szerb operában. Zenei kísérleteit a neoavantgárd OPUS 4 csoportban (3) és a Térkutatási Alkotóközösségben kezdte. Tagja lett a Szerbiai Zeneszerzők és a Szerbiai Esztéták Egyesületének. 1986-ban megalapította és szerkesztette a nonprofit AUT független könyvsorozatot. Az AUT-kiadványok az „autonóm törekvések, autonóm művészet, outsider művészet, alternatív művészi irányzatok, avantgárd ultraindividuális áramlatok, outba [az előírt játéktéren kívülre] került alkotások” bemutatására törekedtek. Számos fontos metairodalmi-grafikai anyag jelent itt meg: Miroslav Mandić: Varšava: jedne noći jedna pesma (Varsó: egy éjszaka egy vers), Toulouse Lautrec: Freiburg 1983, Ranko Pavić: AUT FUTURA, Lazarov Miodrag Pashu: 1. 1991-ben a délszláv polgárháború elől családostul Kanadába emigrál, és Montrealban ledoktorál. Ranko Pavićal Quebeckben megnyitják az AUT/OUT Galériát. Zeneművei elhangzottak Belgrád, Zágráb, Bécs, Budapest, Berlin, Róma, Amszterdam, Stockholm, Havanna, New York, Montreal neves koncerthalljaiban. Pashu idén 70 éves, él és virul, mint bogáncs a virágoskertben.

Alkotótevékenységének jellegzetessége érdeklődésének pluralitása: komolyzenei és szépirodalmi értekezéseket, metazenei és prózai szövegeket ír, muzikális performanszokat és happeningeket mutat be, videózik. Esztétikai alapelvei: a zenei fenoménhez való reduktív viszony, különböző mediális formák kibővítése és összeötvözése, minden kinetikus sugárzású médium szabad alkalmazása, valamint bármilyen (alkotói, előadói vagy receptív) módon emanáló, nyílt szerkezeti kód. Másfelől, formai kísérleteivel új, fogékony „szépészeti” mércék kidolgozására törekszik, ami interdiszciplináris esztétikai hozzáállást feltételez. Ennek alapját a fenomenológia, strukturalizmus és szemiotika egységes mezeje képezi, figyelembe véve a művészetfilozófiát, pszichológiát és logikát. Pashu alkotói személyisége igyekszik kiaknázni minden kísérleti lehetőséget a komponálás mint olyan, a művészet (de főleg: irodalom) mint olyan, a karmesteri munka és esztétika területén. Ilyen művészi tevékenység csak több médium jegyében realizálható: az egymásba szövődő médiumok értéke az elszigetelten, a konkrét partikularitás szintjén vizsgált kreatív individualitás értékétől függ.

Malevicsot nem lehet kikerülni. Nem szabad. Minimalista festészetének zenéje van. Meghatározó volt Cage, Xenakis, Luigi Nono, Conlon Nancarrow kompozícióiban. Fekete? Fehér? Fehérfekete. Hangos? Halk? Halkhangos. Miért fontos ez? Nehéz meghatározni, nem lehet berámázni. Ütött, mint az istennyila. Bog i batina! (4) Zsigerileg hat, ha nézed, ha hallod, nem is tudod, mi történik veled. Vagy elfogadod, fenntartások nélkül, vagy véged. Végül halott leszel és fehér, mint Živojin filmjében (5) a főszereplő. Gyorsan elhagy az élet szivárványa, kifehéredsz, mint a mésszel leöntött hekatombák, azután megfeketedsz, lassan lefoszlik a hús, és megint fehér leszel, a csontjaid... Energia, jövő, lehetőség a művészet és a világ sötét napszemüvegen át való szemlélésére, látására” – mondta a szabadkai Népszínház klubjában, kora reggel, holtfáradtan. Pashu szavai, mint a holnap kihunyó Nap fénye, örökké ÉG/NI fognak.


1 Kazimir Malevics: A tárgynélküli világ (Die gegenstandslose Welt, Corvina, Budapest 1986), God is Not Cast Down, On Poetry (Essays on Art, 1915–33, szerk. Troels Andersen, Borgens Forlag a-s, Koppenhága 1971)
2 Költői marathon (jugoszláv összköltészeti találkozó), Szabadka, Városi Könyvtár, 1987. október 9-10. Fellépők: Mileta Đonović, Gulyás József, Ladik Katalin, Lazarov Miodrag Pashu, Lantos László, Miroslav Mandić, Slavko Matković, Szathmári István, Sziveri János, Milko Valent, Varga Tibor + a Lüktető Létra Logika neopunk zenekar (Bada Dada, Máriás Béla, Móra András, Rátgéber László). Szervezte: a Szabadkai Íróközösség (Lantos László)
3 Fiatal szerb minimalista zeneszerzők csoportja: Milimir Drašković, Miodrag Lazarov Pashu, Miroslav Savić és Vladimir Tošić (Belgrád, 1976–82)
4 Bog i batina = Isten és botütés (szerb népi mondás)
5 Kad budem mrtav i beo (Mikor halott és fehér leszek), rendezte: Živojin Pavlović, 1967


A második AUT könyv (Belgrád, 1986)

Klikkelj a vörös nyílra, ha ZENÉT akarsz!

Pashu: Waltz - Nada Kolundžija előadásában


Pashu
FREIBURG 1983
(két részlet)

Ülök.
Könnyedén végigsimítom a bőröm.
A hasamon.

Nincs remény, hogy bármi is megváltozna.
Egyes szám első személyben gondolkozom,
gondolkozom és traktátust írok. A neurózisról.
Mondhatni, neurotikus költészetet.

Azt akarom mondani:

Ülök.
Végigsimítok könnyedén a bőrömön.
A hasamon.

Így kezdődik az első nap.

Várok, de valójában állok.
Állok, de valójában járok.
Járok, de már futok.
Futok, de valójában sétálok.
Sétálok, de már állok.
Állok, de valójában várok.

        Várom, hogy elérkezzen az én órám, az én percem, az én fényes napom.

Ma Turangalilába utaztam.

Újságokat olvasok, forgatom a szavakat, összeállítom szótáramat, a szemantikát és a kódot.

Ma Turangalilába utaztam.

Azonossá tettem arcomat valaki mással.
Én tehát nem valami másról beszélek,
hanem valaki arcáról – az is lehetséges, hogy az enyém.
Ezért:

Ülök.
Könnyedén végigsimítom a bőröm.
A hasamon.

Közönséges, igen romlatlan történet.
Egyszerű ember.
Lehetséges, hogy részeg.
Botorkál körbe-körbe – fehér fal, vörös festék, fáradtság, függöny és fájdalom.
Jellegzetes fehér szín.
Belekapaszkodik a lábszárába, a székbe, az asztalba.
Belenéz a tükörbe és látja önmagát, amint:

Ül.
Könnyedén végigsimít a bőrén.
A hasán.

Lehetséges, azonban, a következő viszonylat is:

Kiegyenesedni. Lenni halott és fehér.
Mellette állani.
Várni a lehetetlent.
Várni és érett lenni.
Középkorú, szikár, kemény és erős.
Szilikonos erejű.

Árnyalatnyi, azonban, a különbség közöttük:

Ülök.
Könnyedén végigsimítom a bőröm.
A hasamon.

És:

Ülök.
Könnyedén végigsimítom a bőröm. És.
A hasamon.

Egyszerű, romlatlan történet.
Mély meghajlás, szék, tűz, ribizli és asztal.
Látom. Megszorította a kezével azt a helyet. Látom.
Nagyon jó. Nagyon jól megrendezett jelenet.

        Szerencsés legények,
        szerencsés család,
        szerencsés emberek,
        szerencsés fa,
        árnyékok, zöldség, tél és hó.

Konstatálom:
Pont. Szép. Fogom ezért a csomagom, a hátamra veszem,
felerősítem és nekivágok a távoli, gyanús dolognak.

Időközben, visszatérek, elgondolkozom. És:

Leülök.
Könnyedén végigsimítom a bőröm. És.
A hasamon.

Szavak nélkül. Írásjelek nélkül.
Meggondolom, kihez intéződik ez.
Sok szövegelés nélkül. Tétovázás nélkül. Névtelenül.
Fehér fal. Fehér ajtó.
Fehér látvány. Amikor valaki halott és fehér.
Fehérség. Tiszta, romlatlan rend.

Elveszítettem a fonalat. Elkezdtem összevissza írni.
Kezdem, ezért, elölről:

Ülök.
Könnyedén végigsimítom a bőröm.
A hasamon.

Átélni nyolc napot.
Mondjuk: Toulouse Lautrec-kal, Modriannal, Bélával
                (én nem tudom, ki ez – de léteznie kell
                 valakinek, aki egyáltalában nem fontos, és aki:

Ül. Könnyedén végigsimít a bőrén. És.
A hasán.)

Nagyon lassan célozza meg azt a helyet.
Nagyon lassan fordítja el.
Végül is, nincs megelégedve.
Ezért, fut még egy kört az épület körül,
          elviszi a lendület, téglát
          (maltert, vasat és sót) elegyít, belép
          a telefonfülkébe, és azt mondja:

Halló!

Ülök.
Könnyedén végigsimítom a bőröm. És.
A hasamon.

Rendkívül fontos, meglepően fontos dolog. Tessék, így,
közönségesen:

Ülök.
Könnyedén végigsimítom a bőröm. És.
A hasamon.

Tarts lépést, hiszen te húsevő vagy, őz,
         valaki végzete, vidéke, bor vagy só –

– Mandić Miroslav, vagy egy ember, akit nem ismersz.
   Ember, aki:

Ül.
Könnyedén végigsimít a bőrén.
A hasán.

Ember, aki eszik. Aki közlekedik. Aki el akar menni.

Beszáll, ezért, a kocsiba, beindítja a motort, tapossa a pedált,
megfordul – és nekivágódik egy fatörzsnek.
Valaki megrendezte neki a játékot.

Talán a cipője?
Talán az anyja? Talán. Ezért –

Felkel most és megy, hajtja a dolgát, fut, repül,
szalmaszálba kapaszkodik, gyűlöl, tenyerével befedi az asztalt, becézi,
(a széket is), és azt mondja:

Ülök.
Könnyedén végigsimítom a bőröm. És.
A hasamon.

Semmi.
Nincs felelet. Csak hallgass (mindenki hallgat, mindenki hallgatag).
Ő – hajtja a dolgát (a szépség bármiféle képzete nélkül),
       körforgás nélkül és pénz nélkül,
       csak ül, csak néz, vár és
       rendszeresen elvégzi a reggeli tornát.

(...)

Nesze neked. Tessék. Csak folytasd.

Mint: én.
Mint: ők.
Mint: Ön.
Mint: ön.
Mint: egyenes lenni, sovány
                                 ékesszóló,
                                 nemes és szeretni a szeretést.

        Valahány egyforma.
        Lépés hátrafelé.
        Selyemkendő. Fátyol.
        Alkonyat. Szépség sugárútja. Mindenmindegyek.
        Intellektualizálások. Szárazságok. Milyenségek.
        Csak folyók sorjázása.
        Számok sora.
        Sűrű, sziklás folyómeder.
        Felkapaszkodom rá.
        Engedem elmenni.
        Magabiztosan. Énekelek.
        Verekszek. Kiabálok.
        Állok. Bemegyek és kijövök.
        Hajtom a jószágot leölni.
        Gyűlölöm. Szeretem.
        Hiszek neki. Kikaparom a szemét. Megtépázom a szemöldökét.
        Sejtem, hogy ez nem helyes.
        Menekülök.
        Újból menekülök.
        Bezárkózom a szobába.
        Sírok és falba verem a fejem.

Várom, hogy megérkezzen Freud.

Várom, hogy megérkezzen Freud.

Várom, hogy megérkezzen Freud.

Várom, hogy megérkezzen Freud.

Várom, hogy megérkezzen Freud.

Várom, hogy megérkezzen Freud.

Várom, hogy megérkezzen Freud.

Várom, hogy megérkezzen Freud.

Várom, hogy megérkezzen Freud.

Várom, hogy megérkezzen Freud.

        Az időig:

Ülök.
Könnyedén végigsimítom a bőröm. És.
A hasamon.

Íme, így.
Békés vagyok.
Halott, fehér és kék.
Mondom:

Itt leszek.
Csak kicsit több időre van szükségem.

(Fordította: Triceps)

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Triceps --


További írások a rovatból

Christof Kurzmann és Mats Gustaffson duója az Újbudán
Isabelle Duthoit improvizációs workshopja a Jazzaj szervezésében
Voicingers workshopok Budapesten
Mozart in the Jungle

Más művészeti ágakról

Shakespeare Amit akartok (Vízkereszt) a Szkénében
Interjú Révész Emesével az 1. Budapesti Illusztrációs Fesztiválról és napjaink (gyerek)könyv-illusztrációjának hazai helyzetéről
irodalom

A mindenség ernyőjére kivetítve A mindenség ernyőjére kivetítve
A Kortárs folyóirat, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Veres Pálné Gimnázium közös Ottlik-regénykonferenciája
Harag Anita: Évszakhoz képest hűvösebb, Magvető, 2019.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés