bezár
 

film

2019. 10. 09.
Görcsbe rándult kacaj
Todd Phillips: Joker
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Joker-eredettörténet kapcsán az erőszak promotálásának kényes kérdésén túl egy dolog foglalkoztatja a rajongókat és a világot: ez lesz-e a valaha volt legjobb szuperhősfilm? Vagy legalább újraírja-e a szuperhősfilmes kánont az új megközelítés? A válasz egyértelmű: a Joker egyik reményt sem teljesíti be. Igaz, nem is ez a vállalása. Ez a film egy bátor különutas a szuperhős-tumultus fullasztó árjában.

Határozottan kijelenthető, hogy Todd Phillips munkája bár egyes meghatározó pontokon hangsúlyos utalásokat tesz, és kapcsolódik a filmes hagyományhoz, mégis bátran a saját útját járja a siker előre kijelölt, szélesen kikövezett útja helyett. A film nézése közben olybá tűnik, mintha a Joker alkotóit a legkevésbé sem érdekelné az ezredforduló óta tomboló szuperhősfilmes kultusz. A Marvel cukormáziparának szele éppúgy nem legyinti meg, ahogyan a DC kétségbeesett és erőlködő, önkereső legendáriumépítése. Még Christopher Nolan artisztikus különállású, folytathatatlan szériájához sem áll közel igazán – a felületes ítéletek és a kézenfekvő hasonlóságok ellenére. A helyzet az, hogy a Joker egy egészen másik filmes hagyományhoz kíván kapcsolódni: Todd Phillips alkotása a Dühöngő ifjúság, Taxisofőr és A komédia királya kijelölte nagy tradícióhoz csatlakozik. Robert DeNiro fontos mellékszerepben való szerepeltetése csupán egy a számos markáns, állásfoglalásnak beillő gesztus közül. Travis Bickle-lel rokonítja a Joker Arthur Fleckjét a kesze-kusza naplójegyzetek görcsös írása, a skizoid elme kontrollálatlan csapongásával együtt erősödő agresszió és maga a nagybetűs Hiány: a gyengéd érzelmek, meleg, emberi kapcsolatok megelevenedő hiánya is.

Joker

Joker „születésének” körülményei, a politikai-gazdasági-társadalmi kontextus, vagyis maga az Istentől elhagyatott Gotham eső áztatta, éjszakai utcái, amelyet a film a neo nior-ok stilizált miliőjével, éles kontrasztjaival ábrázol, egy sor számunkra is kényelmetlenül aktuális problémát érint. A fasizálódó társadalom, a szociális elérzéketlenedés, az erőszakkultúra térhódítása, a túlfogyasztás és az ökológiai válság az egész (nyugati) világ nyomasztó valósága. Mindennek a felvázolásával éri el Todd Phillips, hogy a moziban ülve, bármennyire is egy szupergonosz rémtettein szeretnénk borzongva szórakozni, kénytelenek vagyunk saját magunkba nézni, és a játékidő előrehaladtával folyamatosan egyre kellemetlenebbül érezni magunkat.

Joker

Minden korábbi jelentős előkép ellenállhatatlan hatása abba állt, hogy a Joker hordozta őrület átélhetetlen, hovatovább kiismerhetetlen volt: míg több más képregény- és rajzfilmkarakter, sőt Jack Nicholson Jokere is irracionális módon vált a Bűn Bohóc Hercegévé – például egy tartálynyi sav hatására roncsolódott meg és született újjá –, addig a Heath Ledger által megformált őrült éppen attól volt rettegett és megfoghatatlan, hogy a semmiből jött és a sehovába tartott. A Joker-film eredettörténete most homlokegyenest szembemegy ezzel a megközelítéssel, hogy egy tűpontos, pszichológiai realizmus és elmekórtan tekintetében is meggyőző karakterrajzot tárjon elénk.

Joker

Arthur Fleck egy minden ízében esendő, diagnosztizált beteg és a társadalom pereméről jól ismert alak Joaquin Phoenix megformálásában. Nicholson örökké önmagát játszó teátralitása és groteszk vihogása medikalizálódik, Phoenix táncos-komikus imitációi felidézik ugyan Ledger extenzív mozgását, ám míg utóbbi szinte megfoghatatlanul fluid és erőteljes, előbbi mozdulatai inkább darabosak és dezorientáltak. Éppen mint akinek cafatokban lóg a központi idegrendszere.

Joker

Nagyjából az első harmadában a film képes rá, hogy nézőjében a magára maradottságnak éppen azt a pusztító, emberi fájdalmát keltse fel, amely Arthur izomrángásszerű, elnyomhatatlan vihogása alól tör fel azokban a kényelmetlenül hosszúra hagyott snittekben, amelyekben a súlyos pszichiátriai beteg feszült helyzetekre adott, groteszk, görcsös nevetését vagyunk kénytelenek tehetetlenül végignézni. A film tétje abban áll, hogy míg végigvezet egy esendő, bántalmazott és kiszolgáltatott ember szörnyeteggé válásán, mi, nézők mely ponton fordulunk el magunk is tőle, hol találjuk tovább már tarthatatlannak az azonosulást, de legalábbis az empátia fenntartását. Mert a Joker végső soron erről szólna, az empátiáról. Jobban mondva annak a legmélyebb hiányáról – és mindarról, amit ez a hiány a mi világunkban is okoz.

Joker,  amerikai krimi-dráma, 122 perc, 2019. Rendező: Todd Phillips. Forgatókönyvíró: Todd Phillips, Scott Silver. Producer: Bradley Cooper, Todd Phillips, Emma Tillinger Koskoff. Operatőr: Lawrence Sher. Szereplők: Joaquin Phoenix, Robert De Niro, Zazie Beetz, Brett Cullen. 16 éven aluliak számára nem ajánlott! Bemutató: 2019. október 3. Forgalmazza az InterCom.

Képek: InterCom

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Dombai Dóra --

Dombai Dóra az ELTE BTK magyar nyelv és irodalom, valamint filmtudomány és esztétika szakán végzett. Rendszeresen publikál filmkritikákat, társadalmi témájú esszéket, alapítója a kortárs magyar divatot szemléző Sikk Projekt portálnak, illetve a gasztronómiai és belföldi turisztikai témákkal foglalkozó Kalandjárónak. Érdeklődési területe a feminista kritika, a narratológia és a rituális művészetek.


További írások a rovatból

Frédéric Tellier: A tűzön át
Quentin Tarantino: Volt egyszer egy... Hollywood
Ari Aster: Fehér éjszakák
50 éves a Szelíd motorosok, Dennis Hopper és Peter Fonda klasszikusa

Más művészeti ágakról

Christof Kurzmann és Mats Gustaffson duója az Újbudán
Interjú Tero Kuitunen tervezővel, a Wild at Heart című kiállítás kurátorával
irodalom

Záróakkord Záróakkord
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 7. nap
irodalom

Az egyszerűség ereje Az egyszerűség ereje
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 5. nap


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés