A vetítésre érkezés pillanatától sziklaszilárd elhatározásként élt bennem, hogy nem rángatom ide a skandináv krimiket, akármennyire adja is magát az összehasonlítás, amióta az első képkockák nyilvánossá váltak a VALAN-ból. Kifejezetten azt kerestem a filmben, amitől az sajátosan kelet-európai, azon belül is magyar – egészen pontosan erdélyi magyar –, amitől a miénk, nekünk szól, számunkra aktuális. Kétség kívül ezen aspektusok mentén is hosszan boncolgatható a film, ám ahogyan haladt előre a cselekmény, sötétült a filmkép, bonyolódtak a fordulatok, s ezzel együtt mind mélyebbre és mélyebbre süllyedtünk az emberi gyarlóság bugyraiban – úgy vált egyre nehezebbé távol tartani magamat is a skandináv előképektől.

A VALANT-t nézve ugyanis olybá tűnik, mintha Bagota Béla író-rendező precíz tudatossággal töltötte volna saját sztoriját a sikerkrimik öntőformájába, hogy azután rábökjön a térképen a Budapesthez legközelebb eső olyan tájra, amely biztosítja a végeláthatatlan, hólepte fenyvesek dermesztő hátterét mindehhez.

Ez persze a legkevésbé sem baj, épp ellenkezőleg: a műfaji kódok pontos alkalmazásával egy azonosulásra alkalmas főhős magas esztétikai nívón elbeszélt, izgalmas és érzelmileg is megragadó történetét rakta elénk a vászonra. A VALAN egy kitűnően megoldott gyakorlat, példás elsőfilm, és zsánerdarabként is határozottan megállja a helyét. Főhőse, a családi tragédiát követően vidékről elszármazott brassói rendőr, Péter (Krisztik Csaba) a világban gyökértelenül bár, de feddhetetlen morállal küzd az emberi gonoszság ellen. A hosszú ideje tartó némaságot azonban meg kell törni, a régi sebeket ismét fel kell szakítani, amikor részben a személyes indíttatás, részben a nyomozói munka okán visszatér gyermekkora színhelyére, Valanba. Az egykor nyüzsgő bányaváros időközben teljesen megváltozott: a bánya bezárt, az emberek elveszítették a munkájukat, aki még nem vándorolt el a gyors ütemben néptelenedő településről, az szinte biztosan alkoholista vagy szerhasználó, de legalábbis a létminimum alatt, teljes kilátástalanságban él. Ebbe a közegbe érkezik vissza Péter, hogy választ találjon a múlt kérdéseire, és tovább nyomozzon a frissen eltűnt, fiatal valani lányok után. Egymaga áll szemben gyakorlatilag az egész világgal – a csápjaikkal messzire nyúló bűnszervezetekkel éppúgy, mint magával a csontig hatoló erdélyi téllel, hogy végül elkerülhetetlenül ráébredjen: a megoldást mindig magunkhoz egészen közel kell keresnünk.

Garas Dániel operatőr szép képekkel dolgozik, a forgatókönyvet is jegyző rendező pedig jó érzékkel, hitelesen simítja bele a krimitörténetet a jellegzetes erdélyi bányaváros egyhangú mindennapjaiba, hogy miközben a szórakoztató műfaji kereteket mindvégig megtartja, olyan, számunkra is torokszorítóan aktuális problémákat pendítsen meg, mint a kelet-európai országok mélyszegényei körében dúló megélhetési prostitúció, valamint az erre épülő legvirágzóbb üzletág, az emberkereskedelem.

Csupán egy-két ponton bicsaklik meg a VALAN stabil folyása, s ilyenkor is inkább mintha a műfaji szabályok, klisék mind pontosabb betartásának igyekezete ütne át a film saját szövetén. A legkirívóbb példa a tökéletesen felesleges és indokolatlan szexjelenet, amely az egyébiránt feddhetetlen erkölcsű főhős és egy áldozat(!) között, sebtében zajlik le, s nemhogy a történethez nem szolgáltat muníciót fordulat vagy motiváció formájában, de még a karakterrajz szempontjából sem védhető. Néhány jól ismert, ennélfogva kiszámítható fordulattól eltekintve a sztori jó tempóban, érdekfeszítően halad előre, az izgalmakat pedig mindig úgy adagolja, hogy ne válhassunk immunissá a szenvedésre. A téli éjszaka és a lepusztult szobabelsők sötétje éles kontrasztban áll a hófödte táj vakító fehérségével, melyben az emberi tevékenység – a maga konkrétságában éppúgy, mint morális allegóriaként – feketén tapossa ki mocsokkal telt nyomait. Különösen érzékletesek a filmben azok a drónfelvételek, amelyek a madártávlat létösszegző nézőpontjából tekintenek le Valan völgyére, s amelyek arra ösztönöznek, hogy a sztori hétköznapi valóságából kilépve, tágabb perspektívából is rápillantsunk a minket körülvevő világban Jó és Rossz párharcára.

Valan – Az angyalok völgye, magyar krimi-dráma, 97 perc, 2019. Rendező: Bagota Béla. Forgatókönyv: Bagota Béla. Producer: Kántor László. Operatőr: Garas Dániel. Szereplők: Krisztik Csaba, Hatházi András, Pál Emőke, Tollas Gábor, Mátray László, Nyakó Júlia. Gyártó: Mátrix Film. Bemutató: 2019. november 21. Magyarországon forgalmazza a Mozinet. Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

Képek: Mozinet/Kántor László