bezár
 

színház

2020. 01. 20.
A kritikus lét elviselhetetlen könnyűsége
Ön/kritikusan a kritikáról beszélgetés a Három Hollóban 2020. január 14-én
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Bántalmazásnak számít-e egy élesebb hangvételű kritika? – teszi fel a kérdést Kovács Natália kritikus moderátorként a Három Hollóban, ahol a színművész-pszichológus Detre Annamária, a kritikus Rádai Andrea és a színész-színházigazgató Mácsai Pál vitatták meg, hol is áll most a kritikus, vajon néző-e inkább, vagy beépített ember, van-e súlya a szavának, és hogyan is kéne bánnia vélt vagy valós hatalmával.

A kritikus és művész – jelen esetben színész – közötti kapcsolat aszimmetrikus. A művész játszik, a kritikus pedig leírja róla a véleményét. A kommunikáció egyoldalú. Ám ahogy Detre Annamária kifejti, a bántalmazásnál nagy szerepet játszik a hatalom, itt pedig nincsen hierarchia. Igaz viszont, hogy a színésznek nincs lehetősége védekezni, tiltakozni. A későbbiekben pedig vagy beépíti játékába a kritikusi véleményt, vagy figyelmen kívül hagyja azt. Vagy ahogy azt Kovács és Rádai történeteiből megtudhatjuk, színházból való kizárással is fenyegetőzhet.

Szkéné színház

Mácsai szerint elmúltak már azok az idők, amikor a kritikus élet és halál uraként tollvonással egész karriereket bolygathatott meg. Kihaltak azok a „nagy guruk”, akik ellentmondást nem tűrően kinyilatkoztathattak. Nem úgy mennek már a dolgok, mint Molnár Gál Péter idejében, aki a színigazgató szerint különösen élvezte a sebzést. Többek között az internetnek köszönhetően a szcéna felhígult, a kritikus már csak egy szűk, szakmai vagy műveltebb laikus közönséggel osztja meg véleményét. Általában nem kijelent, hanem finoman elemez. Ennek következtében a kritikákban egyre kevesebb a botrányelem, egyre kevesebb dolgon lehet csámcsogni, egyre kevesebb embert érdekel. Rádai Andrea színház.net-es tapasztalatai azt mutatják, hogy ha viszont valaki valami rosszról ír, és azt igazán vitriolosan csomagolja, a kattintások száma jelentősen megugrik.

Van azonban egy probléma: Magyarország kis ország. A színházi és egyéb művészeti közeg pedig egy apró, hangszigetelt buborék. Mindenki mindenkit ismer, így a kritikusok sokszor nem szívesen írnak rosszat, olykor a teljes őszinteséget sem szívesen kockáztatják meg. Kovács Natália és Rádai Andrea is egyetért abban, hogy sokszor saját kritikájukat visszaolvasva rádöbbennek, sokkal pozitívabb visszhangot írnak az adott műről, mint azt eredetileg szerették volna.

Mácsai félig viccelve megnyugtatja azokat is, akik attól félnének, hogy túl elnézően kritizálnak: Ha a kritika nem szorítkozik a produktum dicsőítésére, máris fájdalmas a művészben lakó, tükör elé fagyott Nárcisznak. De mint ahogy a kritikus is pályája során – remélhetőleg –  megtanulja konstruktívan és elemzően kifejezni véleményét, a színészek is hozzászoknak a kritikákhoz. Sőt még akár nevetni is tudnak rajtuk.

Milyen a tökéletes kritikus? Mácsai Pál ezt is elmondja. Az ideális kritikus a művész felettes énje, egy megkérdőjelezhetetlen tudású, tehetséges, jó tollú írásművész, akinek stílusa magával ragadó. Olyan tekintély, akit nem lehet kérdőre vonni, mert nem áll közvetlen kapcsolatban a művésszel, így érdekei nem befolyásolják abban, hogy mit ír. Persze, Mácsai azt is kijelenti ironizálva, hogy aggodalomra semmi okunk – ez a jelenség nálunk aligha alakulhat ki.

Micsoda idő ez a kritikaíróknak mégis! A szakmában is erősödik a nemek egyenlősége, kifejezetten sok a női kritikus, a párbeszéd, az együttműködés elkezdődik a színház művészei és a kritikusok között. A kritikák írásánál is egyre gyakoribb a párbeszédes forma, amikor két kritikus két nézőpontból elemzi a produktumot. Ez pedig azt a terhet is leveszi az írók válláról, hogy mindenben igazuk legyen, vagy mindenhez értsenek. És ahogy Mácsai mondja, a kritikusnak nem kell – hiszen nem is tudna – semmilyen problémát orvosolni vagy javaslatokkal szolgálni a mű tökéletesebb megvalósítására, a feladata inkább a tökéletes diagnózis felállítása.

Fotó: Véner Orsolya

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Gubán Mária --

Budapesti szociálpszichológus hallgató, kritikus, reménybeli punk.


További írások a rovatból

Színház a karanténból: Milo Rau LENIN című előadásáról
Interjú Rab Gyula tenor énekművésszel az énektanulmányok adta lehetőségekről, szerepeiről, hatásról és sikerről
színház

Ordító sokaság Ordító sokaság
Színház a karanténból: Jane Eyre színházban és neten 2 in 1
Knut Hamsun Éhség című regényének adaptációja a Trafóban, Nagy Péter István rendezésében

Más művészeti ágakról

A Lehetnék bárki című antológiáról
art&design

A nemzeti védőfelszerelés körülményeiről A nemzeti védőfelszerelés körülményeiről
Interjú Molnár Judit Lillával
Judd Apatow: Staten Island királya
art&design

Mi lesz a kultúrával a pandémia után? Mi lesz a kultúrával a pandémia után?
A változás egy lehetséges útja


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés