bezár
 

art&design

2020. 05. 18.
Művészek a járvány idején#2
Interjú Koller Margittal a kialakult helyzetről, otthonmaradásról és tervezett munkákról
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Ez a nehéz időszak a művészeket is arra kényszerítette, hogy műtermükbe zárkózzanak. Így van ez a fiatal installáció-művésszel, Koller Margittal is, aki persze otthonában sem pihen: önmagára fókuszálva készül következő munkáira és doktori disszertációjának megvédésére.

PRAE.HU: Mesélj kicsit magadról, min dolgozol mostanában, hogy nincsenek kiállításaid?

Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájában tanulok, és nagyjából egy év múlva kellene megvédenem a disszertációmat és a mesterművemet, így leginkább ezen dolgozom. Nagy léptékű, helyspecifikus installációművészettel foglalkozom, ami nálam azt jelenti, hogy mindig egy adott kiállítótérre vagy speciális helyszínre találom ki a műveimet, amiket az ember által épített tér motívumaiból építek fel: ajtókat, ablakokat, lépcsőket és falakat imitálok, idézek meg.

A 2019-es év tele volt kiállítással, nagyon sokat léptem előre magamhoz képest. Most amúgy is egy kicsit a visszahúzódás ideje jött volna el számomra, hogy ráhangoljam magam az intenzív olvasásra, a disszertációm írására és a mesterművem kitalálására, amit ambivalens módon a koronavírus hozott el nekem.

PRAE.HU: Ezek szerint az időd nagy részét most a felkészülésre fordítod. Így számodra milyen érzés „karanténban” lenni? 

HIRDETÉS

banner

Nagyon furcsán érzem magam ettől az abszurd jelenségtől. Ebben a vihar előtti csendben arra adódott módom, hogy magamba szálljak és észrevegyem, mennyire irreális tempót diktáltam eddig magamnak a karrier-pénz-alkotás háromszögében. Nagyon sok dolgot figyeltem meg magamon az utóbbi hetekben. Például képtelen vagyok úgy felkelni, hogy a reggeli kávém mellett ne tervezzem el, rendezzem csokorba és osztályozzam a teendőimet – nem tudok nem tervezni. Kicsit nehezemre is esik emiatt az alkotás, mert annyira leköt az ön-analízis és az ön-lecsendesítés, ez a kényszeredett, de valahogy mégis izgalmas fókuszállítás, hogy egyelőre nehéz a befelé fordulást valamiféle outputba átforgatni. Amúgy is lassú alkotó vagyok, sose ömlesztem a munkákat magamból (bár a tavalyi év kivételes volt). Vannak időszakok, amikor nagyon mélyre ások, hogy utána egy friss, új periódus születhessen meg ebből az elmélyülésből. Ez most is így van, és nagyon termékenyen segíti az utamat hosszútávon.

Fotó: Koller MargitOlvasás a disszertációhoz a szokatlan áprilisi nyárban, egy globális vírus alatt, avagy amikor bár körülötted minden nagyon is rendben van és akár boldog is lehetnél, de közben, valahol messze, rád zárul az égbolt.

PRAE.HU: Tehát a lelassulás inspirál alkotásra?

Igen, hogy végre van időm. Hogy lehetek egy picit antiszociális. Hogy nem egyszerre 3-4 helyen dolgozom, és az online meetingek és tanórák ritmusa nekem sokkal egyszerűbb ütemet hozott, pláne sokkal több én-időt. Sokat alszom, sokat foglalkozom a növényeimmel és a kis kertemmel, miközben van időm a mélázásra. Ez a mélázás nagyon szorosan hozzátartozik az alkotói munkához, enélkül gyártás és önismétlés lenne csupán – így tudok mindenféle irányban utazgatni az elmémben, legyen az vissza a múltba vagy előre a jövőbe, befelé önmagamba vagy kifelé a világ információihoz. Van időm olvasni is, bár most leginkább tömör szakszövegeket, viszont ezek szintén inspirálnak írásra. Így a természetben való matatásból és az előttem szólók bölcsességéből (és a velük való belső párbeszédemből) jönnek elő most új ötleteim, amiket a vázlatfüzetembe firkálok le és írok fel.

Közben próbálom a korábban elkezdett szobraimat folytatni (egy fémszövet sorozaton dolgozom), de most nehezebben jutok anyaghoz, meg helyem sincs annyi, így ez kicsit döcögősebb. Eldöntöttem, hogy most már muszáj lesz elmennem legalább a művészellátóba, mert még jobb minőségű papírom sincs itthon. Pedig azt hiszem, itt az idő újra önarcképeket rajzolni.

PRAE.HU: A járvány, mint téma megihletett?  

A járvány inkább elborzaszt, mint ihlet, félek, hogy itthon hogyan fognak alakulni a dolgok, és időnként elönt egyfajta stresszhullám. De ezen kívül foglalkoztat már egy ideje ez a hajsza, amiben élünk: pénz, siker és egyéb javak hajszolása, idő (és ember) pénzben való mérése, miközben túlcsordul az edény, amiben átmenetileg tartózkodunk. Szerintem sokan gondolják még úgy, hogy nem tarthatjuk fenn ezt az állapotot örökké (mármint a jóléti fogyasztói társadalom kényelmességét és kapitalista diktátumait), hogy ebből baj lesz, sőt, már baj van, de eszköztelennek érezzük magunkat. Ez az életérzés most felerősödött bennem, és ennek a vizualizálásán dolgozom.

Azt hiszem egyébként, hogy sokan élnek át hasonlót, mint én, próbálják átértékelni korábbi szokásaikat. De hogy a vírus után ez azt jelentené, hogy élhetőbb és szerethetőbb tempóra lassítanánk majd az életünket, nagyobb harmóniában a természettel és a szeretteinkkel? Sajnos szkeptikus vagyok, de bár így lenne!

Lépcsők: Skála című egyéni kiállítás Hardi Ágnessel, Artus Stúdió Kapcsolótér, 2019. Budapest

PRAE.HU: Mit gondolsz, hogyan fog a művészeti szcéna átalakulni a járvány lecsengése után?

Jelenleg a kultúrpolitikai intézkedések nagyobb hatással vannak a kulturális életre, mint a koronavírus, egyébként pedig nem vagyok szakembere annak, hogy az intézményes átalakulásokat előre megjósoljam. Jót nem hinném, hogy hozhatna egy gazdasági válság.

PRAE.HU: Egy alkotóművésznek ilyenkor is maradnak lehetőségei a boldogulásra?

Ez azért érdekes kérdés, mert feltételezi, hogy eddig anyagilag profitáltam a kiállításaimból, és voltak megrendeléseim, pedig sajnos ezt nagyon kevesen mondhatják el magukról Magyarországon, főként a fiatal képzőművészek közt. Azért is kell ennyi lábon állnom, hogy legyen pénzem az alap életfenntartásra és az alkotásra is, hogy beleölhessek egy csomó pénzt a kiállításaimba, amik azonban egyelőre még nem hoznak sokat vissza anyagilag (más szempontból persze rengeteget). De hát ez a művészlét is egyfajta vállalkozás, aminek az elején csak tolod bele a lóvét, hogy aztán egyszer talán megtérüljön – nem is igazából ezért csináljuk, hanem mert nem tudjuk nem csinálni.

Szerencsés vagyok, mert ha a tavaly történt volna ez az egész, akkor több kiállításom is elmaradt volna – most pont egy csendesebb időszakot próbáltam kialakítani, amikor minden energiámat a doktori tanulmányaim befejezésére fordíthatom. Ezzel viszonylag jól boldogulok ilyen körülmények között is, van mit olvasni, és van min gondolkodni.

PRAE.HU: Amikor nem alkotsz, mivel töltöd otthon a szabadidődet, mit szeretsz csinálni?

Amikor nem alkotok és nincs koronavírus, akkor szinte nincs is szabadidőm. Mostanában sokat olvasok, írok, rengeteget foglalkozom a növényeimmel, mert az nagyon megnyugtat, mint ahogy a jóga is. Végre van időm főzni – nagyon szeretek főzni! Spanyolul tanulok és… vagy az már nem a szabadidő? Nekem ez furcsán összefolyik: a munkám végül is maga a szabadságom, és a tanulást is ideértem, mivel ezek mind szabaddá tárják az időmet.

Koller Margit honlapja

 

 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Takáts Fábián --

Takáts Fábián vagyok, művészettörténész. A 20. század művészetével foglalkozom kurátorként, műtárgyleíróként, kutatóként, mikor mi adódik. Írásaim is erről a területről szólnak.


További írások a rovatból

art&design

Művészek a járvány idején#2 Művészek a járvány idején#2
Interjú Koller Margittal a kialakult helyzetről, otthonmaradásról és tervezett munkákról
art&design

Felesleges Pillangó Felesleges Pillangó
Urbán Tamás kiállítása a Capa Központban
art&design

Pluszt adni a történetekhez Pluszt adni a történetekhez
Interjú Futaki Attila képregényrajzolóval a képregény műfajról, az alkotás folyamatáról, a különböző műfajok viszonyáról

Más művészeti ágakról

Színház a karanténból: Milo Rau LENIN című előadásáról
Kettős interjú a Békeidő rendezőjével, Hajdu Szabolccsal és a film egyik meghatározó szereplőjével, Wrochna Fannival
Claudio Monteverdi: Poppea megkoronázása


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés