Fekete Péter kísérletinek is nevezhető, a cirkuszművészetet újragondoló rendezéséhez remek témát választott. A nő az irodalomban, a képzőművészetben és a színházban is – a többi között – a kiszámíthatatlanság, az átmenet, az anyaság, a kitartás és a sejtelmesség szimbolikája. Bár ezek javarészt a romantika korában megkövült jelképek, de toposzként mind a mai napig élnek.

Ahogyan az előadás ismertetőjéből is megtudhatjuk, tárlatvezetésen veszünk részt. A tárlatvezetés jellegét Maka Gyula és a mellette megjelenő kislány, illetve annak fantáziája biztosítja. Hatalmas, a plafonról lelógó és letakart festmények fogadják a vegyes korosztályú közönséget. A főként a nő lénye, a belőle fakadó érzékisége és a cirkusz ihlette alkotások között szerepel Gustav Klimt A csók, Vermeer Leány gyöngy fülbevalóval című képe és Charles Demuth A két akrobata című festménye is. De nemcsak felnagyított portrék, hanem neves szobrok is helyet kapnak megelevenedett formájukban és a kivetítőn. A fehérbe öltöztetett élőszobrok erősítik az álomszerű atmoszférát, amit az élő zenekar csak még teljesebbé tesz. A tárlat virtuális felvonulással is szolgál: a cirkuszi számok után a képkeretbe helyezett kivetítőn látjuk magukat az előadókat, illetve az imént bemutatott produkciójukból pillanatképeket. Ily módon a darab reflektál a festmények által képviselt archiválási „képességre” is, valamint a cirkuszművészet kortárs módon történő megőrzésére.

A festmények témájából és hangulatából ihletet merítő kötéltáncos, akrobata, légtornász, lemúrral és a macskával előadott állatos produkciók igazolják, hogy minden művészeti ág hat egymásra, és inspirálja egymást akár ecsettel, akár tollal, akár a fizikai határok feszegetésével jön létre az adott alkotás. Ennek az állandó inspirációnak adnak hangot Polyák Eszternek a képzőművészeti alkotások alapján készült kosztümjei is.

A cirkuszi számok között nemcsak a fel-felbukkanó festmények, hanem a nőt és az alkotást egy kontextusba helyező szövegek is hidat képeznek, Pál Dániel Leventének, az előadás dramaturgjának köszönhetően. Ezek a szövegek intellektuális bámulatot is eredményeznek, túl a cirkusztól már megszokott, „húha, ezt hogy képes megcsinálni!” érzésen.

Érdemes megjegyezni az előadás fő gesztusát: a cím második tagjához, a Nővarázshoz híven főként női cirkuszművészek és női csapatok lépnek a porondra a világ minden tájáról. Látunk a levegőben angol-magyar együttműködést is (Duo Fossett), és nem marad el a testvéri szeretet témája sem: a Kolev Sisters emelőszámában egyszerre van jelen a bizalom, az egymásra támaszkodás és a feltétel nélküli elfogadás.

A női nem szellemes oldala is jelen van az előadásban az egyedi humorral és trükk-készlettel rendelkező ukrán pantomimcsapatnak köszönhetően. Kifejezetten sokatmondó az a közjáték, amikor a lányok férfiakat hívnak a színpadra, akiknek pantomimmel prezentált puskájukkal virtuális céltáblákra kell lőni. A nő irányítja a céltáblára a puskát tartó férfi kezét… Rengeteg asszociáció és gondolat rejlik csupán ebben az egy kis jelenetben.

A Tündértánc ˗ Nővarázs intellektualitása, ismeretterjesztése és a fényekből adódó elképesztő vizualitása gyereknek és felnőttnek egyaránt maradandó élményt nyújt, ezenkívül üdvözlendő, hogy az előadás a megszokott nőtípusokon kívül más vizekre is merészkedik.  Például az olasz Rocksisters együttes esetében, akik dominajelmezben, az erős női energiák képviseletében mutatják be bűvészelemeket is tartalmazó produkcióját.

A darab a Rocksisters szerepeltetésével, valamint a fináléban – a járványhelyzetre reflektálva – Hugonnay Vilma, az első magyar doktornő előtti tisztelgéssel megtette a kezdő a lépést azért, hogy a XXI. században a nő ne (csak) a gyengébbik nemként, a törékeny lényként és pusztán a végzet asszonyként definiálódjon a (magyar) társadalomban, hanem ennél sokkal rétegzettebben, sokoldalúbban és megkülönböztetés nélkül értelmezzük őt. Magunkat.

Tündértánc ˗ Nővarázs – Cirkuszi tárlatvezetés
Cirkuszszakmai vezető: Graeser József
Dramaturg: Pál Dániel Levente
Jelmeztervező: Polyák Eszter
Műszaki vezető: Pánczél Lajos
Díszlet: Szlávik Ágnes, Bontó Richárd
Hangtechnika: Szakács Krisztián
Fénytervező: Szimeiszter Balázs
Vizuál: Kardos Zsolt, Nagy Attila, Vizy Áron
Galériatulajdonos és teremőr: Maka Gyula
Kislányok: Bulyáki Réka, Szantó Boglárka, Szeitl Molly, Tóth Stella
Zenei vezető: Szakál László
Zenekar: Bálint Károly (zongora), Duka Tibor (basszusgitár), Lakner Gábor (szopránszaxofon), Mátyus Attila (dob), Nyári Gábor (hegedű), Oláh Antal (tenorszaxofon), Pipís Zoltán (trombita
Tánckarvezető: Balogh Kata
Koreográfus: Szabó Réka Zsófia
Tánckar: Balogh Kata, Donnert Márta, Farkas Boglárka, Gulyás-Dienes Ildikó, Graeser Józsefné Betti, Leskó Boglárka Kitti, Nagy Andrea, Szabó Réka Zsófia, Szigeti Alexandra Zita, Tóth Klaudia.
Porondmester: Varga László. Porondosok: Babicz Mihály Tamás, Dóczy Dániel, Dumitru Ostapciuc, Eduardo Lamberti, Kovács Ákos, Nagy Máté, Kovács Attila, Szabó Lajos, Szabó Lajos Attila, Végh Sándor.
Rendezőasszisztens: Major Dorottya.
Rendező: Fekete Péter. 
Bemutató: 2020. július 18. Fővárosi Nagycirkusz

Fotók: Fővárosi Nagycirkusz