bezár
 

art&design

2021. 10. 24.
Az otthonos érzése
Egy Asztal Elmozdítása című lakáskiállítás margójára
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Bass Judit és Magyary Anna által szervezett lakáskiállítás, az „Egy Asztal Elmozdítása” nem kisebb feladatra vállalkozott, mint az otthon fogalmának megragadására. A kiállítás résztvevői festményeket, fotókat és installációkat helyeztek el a lakásban, melyek beleolvadtak a személyes térbe, az otthon melegébe – a szeptember 18-i záróeseményen vettem részt mint látogató, vagy sokkal inkább mint vendég?

Látogatókat fogadni otthonunkba, vagy éppen vendégségbe menni nem mindig sétagalopp. Szinte mindig feszengve érzem magam, ha belépek egy számomra ismeretlen lakásba, még akkor is, ha ismerősökhöz érkezem. Vigyek-e ajándékot a házigazdának, ha igen milyet? Nem jövök túl korán, vagy érkezem későn? Kik lesznek még ott? Milyen lesz a hangulat? Ugye nem lesz ciki, ha akarva-akaratlanul körbenézek, esetleg kezembe veszek egy-egy tárgyat, nehogy rossz néven vegyék a házigazdák! Ezek a kimondatlan kérdések cikáztak a fejemben, ahogy baktattam az Egy Asztal Elmozdítása című lakáskiállításra. A Bass Judit és Magyary Anna által létrehozott lakáskiállításon azonban ezek a gondolatok érkezésemkor rögtön szertefoszlottak.

lakáskiállításMagyary Anna installációja

„A fejemben az a tapasztalat volt, hogy milyen egy házibuli, ahol az emberek klikkesednek, mert nem ismerik egymást. Ehhez képest itt hamar elkezdtek kapcsolódni, mint egy igazi közösségi térben.”

– fejezte ki Gregor Lilla, aki a megnyitón vett részt performanszával. Zsibongó, családias, mindenkit összekapcsoló légkör fogadott. A barátságos hangulat, a lakás atmoszférája, nemcsak arra sarkalt, hogy a számomra ismeretlen térben mihamarabb felfedezzem az alkotásokat, hanem arra is, hogy csatlakozzam a beszélgetők forgatagához, hogy én is részesévé váljak az oldott hangulatnak. A lakás legkülönbözőbb pontjain – a falakon, a könyvespolcokon, a konyhaszekrények ajtaján, sőt még a fiókokban is – voltak rejtett kincsek, alkotások. Az otthon összefolyt a kiállítással, a privát tér és a személyes tárgyak a mindenkihez szóló műalkotásokkal.

„Az otthonom a hagyományos értelemben nem egy előkészített kiállítótér. Viszont ahogy a kiállításokról gondolkodom, nagyon közel áll a mostani lakáskiállításhoz. Hiszen ezekben az intimterekben egész máshogy találkozik az ember a képekkel, mint egy rideg kiállítótérben.” – mondta Batal Mária, a kiállítás egyik résztvevője. Egy tárlat fogalmához kapcsolódó gondolataink nagy része letisztult tereket és homogénre festett falakat jelentenek, azokat a white cube helyeket, ahol a műalkotások különválnak a minimalista enteriőrtől, tereket, ahol – jobb esetben – apró feliratok segítik a szemlélődőket az értelmezésben, a tárgyak alkotójára, technikájára, bizonyos esetekben a méretére és majdnem mindig a mű létrehozásának idejére vonatkozóan. Bár ezek a közterek, legyen szó múzeumról, kereskedelmi vagy magángalériáról, rengeteg izgalmas és meghatározó tárlatot mutatnak be, mégis ridegnek, ezenfelül barátságtalannak is érezhetők, ha nem tartozunk az átlag képzőművészeti fogyasztók közé. Viszont egy biztos, kiállítóterekre manapság bárhol rábukkanhatunk. Akár az erdő mélyén vagy egy pincében, egy foghíjtelken Budapesten, parkban, járdán, sőt az otthonunkban is.

lakáskiállításKazsimér Soma installációja

A lakáskiállítások alapgondolata nem újkeletű felvetés. Hasonló események már korábban is létrejöttek. Ehhez hasonló kezdeményezés volt például a magángyűjtők által rendezett saját szerzeményeiket bemutató kiállítások, vagy a 17-18. századi szalonok, melyek az akkori kortárs művészeknek biztosították a bemutatkozási és ismertség lehetőségét. Ám ugyanide tartozik a 20. század vasfüggönye mögött zajló kultúrpolitika, a Három T – ahol a nemkívánatos művészek és a tőlük el nem választható alkotásaik leginkább egy szűk közönség számára voltak elérhetők –, vagy a kortárs művészeti piac szélsőséges lehetőségei, amelyekkel ma a pályakezdő művészeknek szembe kell nézniük. Mindemellett nem szabad megfeledkezni a szabadidejükben alkotókról sem, azokról, akik meg kívánják osztani műveiket. Számukra mind remek lehetőség a lakáskiállítás.

„Olyan időszakban kezdtük el ezt az egészet, amikor az otthon volt az egyetlen rendelkezésre álló tér. A kiindulópont az volt, hogy mit tudunk kezdeni ezzel a különböző jelentésekkel túlterheltté vált térrel. Hogy lehet ezt a teret egy termékeny játéktérré alakítani?”

– mesélte Anna. Az otthon személyes tér, hely, ami megőrzi jó és rossz emlékeinket, élményeink lenyomatát – ami velünk együtt változik, alakul. Mi határozzuk meg, mit és hova helyezünk el benne, és azt is, hogy milyen színekkel vesszük körbe magunkat, tehát egy olyan hely, ami felett a mi kezünkben van a kontrol. Az otthonunk – feltehetőleg – nem publikus az avatatlan szemek számára, legalábbis így volt egészen a közelmúltig. Az elmúlt időszakban újabb jelentés társult az otthon fogalmához. A pandémia alatt nem csupán az állandó életterünk lett, de munkahelyünknek is teret adó, egy olyan tér, ahol videóhívások, távmegbeszélések miatt bárki bepillantást nyerhetett ebbe a személyes világba. A változásban, a bezártság alatt ebben a beszűkült élettérben mi is átértékeltük ezt biztonságot nyújtó teret.

„A fele játék, a fele gyötrelem.”

– fogalmazta meg Dr. Gellért Marianna a kiállítás résztvevője magáról az alkotás folyamatáról, saját festészetéről. Anna és Judit által meghívott alkotók, olyan személyek, kiket elsősorban a kiállítás lehetősége és a szervezőkhöz fűződő viszonyuk kötött össze. Mindannyian kapcsolódnak a vizualitáshoz, az alkotáshoz, de van köztük olyan is, aki az előadóművészetben járatos. A résztvevők változatos technikákkal, módszerekkel hozzák létre műveiket és legtöbben a szabadidejüket fordítják az alkotásra – volt olyan is, aki most először mutatta meg műveit másoknak.

A lakásban elhelyezett alkotások jelentős része észrevétlenül beolvadt a térbe, de voltak olyanok is, amelyekre kifejezetten könnyű volt rálelni. Ilyenek volt például Bass Judit és Kazsimér Soma által készített cianotípia-lenyomatok, az elkallódott tárgyak hiányára reflektáló munkák kékjei a konyhában és a nappali falán várták a fürkésző szemeket. Ide tartoznak még Dr. Gellért Marianna festményei a konyhabútorokon, a különböző barnákba, vörösekbe nyúló kísérleti munkák. De nem szabad megfeledkezni Demeczky Ádám fényképeiről sem, melyek akár egészen megmosolyogtató helyeken, mint például a mosdóban, a falakon, a padlón, sőt, még a polcokon is kitűntek a térből.

Voltak olyan alkotások is viszont, amelyek mellett először csak elhaladtam, mert annyira illettek a tér hangulatába. Ez alatt értem többek közt Magyary Anna apró installációja, amit először lámpakapcsolónak detektált a perifériás látásom, vagy Csizmadia Kinga óra installációja, valamint Szilágyi Júlia Arra vágyom című festménye, de nem szabad megfeledkezni a törött orrú Dante-szobor és a róla Bartal Mária által készített festmény együtteséről sem.

„12 évig anyukámmal laktunk itt, de ő elköltözött. A kiállítással a tér elkezdett radikálisan átalakulni. Ez a kiállítás annak a lakásnak a fölszámolása, ami a gyerekkori otthonom volt. Megszűnik olyannak lenni, ami volt. Arra vágytam, hogy átíródjon a tér és ez most megtörtént.”

– zárta gondolatait Judit. Az est haladtával az összes kép lekerült a falról, a beszélgetések elhalkultak és a szervezők otthona elkezdte visszanyerni a korábbi arcát. A lakás tárgyai visszakerültek eredeti helyükre, mialatt az alkotók gondosan becsomagolt munkáikkal távoztak. S ebben az új-régi környezetben a kiállítás, mint emlék megmaradt.

Egy szék elmozdítása  Lakáskiállítás (július 30–szeptember 18)

A lakáskiállítás július 30. és szeptember 18. között volt látogatható, az eseményhez készült kötetet itt lehet megtekinteni. Szervezők: Bass Judit és Magyary Anna. A Kiállítás résztvevői: Bartal Mária, Bass Judit, Csizmadia Kinga, Demeczky Ádám Dr. Gellért Marianna, Gerdesits Pál, Gregor Lilla, Kazsimér Soma, Magyary Anna, Szilágyi Júlia. Fotók: Ballagó Márton
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Szakács Emese Bíborka --

-... .. -... --- .-.


További írások a rovatból

art&design

Lavírozás a látható és a láthatatlan között Lavírozás a látható és a láthatatlan között
Pannonhalma: A Láthatatlan spektrumok című kiállítás Az ábra, a fikció és a spekuláció kísérőprogramjáról
art&design

Mi a baj a posztmodernnel? Mi a baj a posztmodernnel?
Recenzió a Cynical Theories című könyvről
art&design

A QAnontól a Snapchat diszmorfiáig A QAnontól a Snapchat diszmorfiáig
Az #IFeelSeen című kiállítás elméleti kereteiről

Más művészeti ágakról

színház

A közös teherviselés abszurd musicalje A közös teherviselés abszurd musicalje
Minden negyedik a Radnóti Tesla Laborjában
gyerek

Kormos külső, tiszta szív Kormos külső, tiszta szív
Marék Veronika: Kéményseprő Kelemen, Pagony, 2021
Edgar Wright: Utolsó éjszaka a Sohóban
Ridley Scott: A Gucci-ház


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés