Nyolc óra. A kezdés csúszik még vagy felet, ami pont kapóra jön a Pál Dani – Rimóczi Laci duettnek, hogy elvégezzék az utolsó simításokat a BPrae-performanszhoz (a BPraeformanszhoz, haha ha!). Ha tudtam volna, hogy a Dani késik negyven percet, elmegyek egyedül és lefénymásolom, ami kell – így Rimóczi, és elsüt egy poént, és térdeit csapkodja. Bízol bennem, kérdezi egy lány a barátnőjét két asztalnyira tőlünk, és keresztbe teszi lábát, mint Sharon Stone. Úgy látom, nem bízik benne, fejét lehajtja, nem válaszol. Sharon lábat vált, hátradől, és duzzogni kezd. Barátnője néma csend.

Berka Attila lép a színre, közli mire számíthatunk a Mélyszakán, aztán a Versmondók, Lutter Imre és Kinizsi Ottó belekezdenek: Kiss Judit Ágnest a bárpultra, Krusovszky Dénest a technikusi ablakba, Király Odettet Vass Tibor nyakába és Pollágh Pétert a színpad szélére szavalják. Aztán jaffával közelít egy oláh kislány, kínál és beszél: amilyen vagy, nem kívánkozhatsz másnak, rendes cigány legyél!

Berka visszatér: bár a konkurenciához tartoznak, mégis Pál Dániel Levente és Rimóczi László ad nekünk most ízelítőt a Prae-ségből, mondja és tapsolja őket, mire feláll a két legény és kimegy a színpadra, hogy megmutassák, milyen az, ha valaki igazán pré (haha ha!). PDL konferál, most Rimóczi a sztár. Felütésnek a kakÓda, utolsó, e-mail-ben elküldött szerelmes verse egy reménytelen szívnek (ki úgy szeret, „mint szarni szeretnek / Halandók, amíg meg nem halnak.”), egy szerelmes szívnek, ki Rimóczink után fájt hiába, annyira, hogy már második hete, mikor utoljára dobbant. Tudom, hogy tetszem neked, bébi, de buzi vagyok -, ez volt, mit utolszor hallott és a metró alá dobta összetört szívét, a síneken talán még érezni odaszáradt ízét. Rimóczi persze viccelt, nem is buzi (haha ha!). Installációi kerülnek eztán elárverezés útján a közönséghez. Micsoda művek, csodálkoznak az emberek. Eredeti Rimóczi, tájékoztat Rimóczi, és eladják mindet szép pénzért, több százszorosáért, mint ami kikiáltási áruk volt. A bevételt a konkurenciának ajánlják és a végén a teljesen megérdemelt tapsviharban göndör s copfos hajukkal meghajolnak.

Berka megint: az Arnolfini csoport BPidomai című képanyagának vetítése következik, de előtte Zsubori Ervin szólna pár szót. Így is történik, aztán jönnek a körök, a négyzetek és a háromszögek. Alatta meg Chick Corea, ha minden igaz. (Nem igaz, Charlie Parker volt az.)

Berka a végén is, jobbján Puskás Balázs, balján a szintetizátor, a mögött Székelyhidi Zsolt. Kezdődik az SPN KRÚ, a Spanyolnátha performansza, szerelmes szövegek mikrofonba, szinti zene kíséri és adja a ritmust, mint Lilink ötlete volt ugyanez tegnap a Grinyóban. Ugyanazt nyomják most a náthások, szerelmes szövegek a mikrofonba, szinti kísér és adja a ritmust, hogy a szerelem má’ megint itt van, a szerelem két csoda cickó közös szép eredője, hogy mindenkinek van egy Palikja és egy Marsi Anikója (de Paliknak igazán csak a Dakar, Anikónak pedig csak a Fókusz), mint Törppillának az összes törp (nagy cafka volt, bár szükségből, hisz rajta múlott a törpök sorsa, mert egyedül ő volt hölgy), vagy mint Sharon-nak a jégtörő (dehogy Douglas felügyelő).


És meghajlás és taps és a fogorvosi röntgenkép installáció tulajdonosának eldöntése. Aztán Pop Ivánék, a Sepoq, a Gimmeshot Crew hajnalig. Közben breakbeat máshol. Ludmilla tolja a lemezeket. Nem Groda Project, nem is egy Miss Fee, de azért elmegy. Megyek én is vagy inkább maradok, ha már így rá lettem beszélve.


Fotók: spanyolnatha.hu