bezár
 

film

2022. 02. 07.
Óda az anyákhoz
Pedro Almodóvar: Párhuzamos anyák
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Spanyolország első számú mozgóképes exportcikke, Pedro Almodóvar elkészítette a sorban huszonkettedik nagyjátékfilmjét, melyben minden létező módon visszatér a gyökerekhez, megtartva kedvenc filmes toposzait: a szenvedélyes nőket és körülöttük a lángoló színeket.

Bon mot-szerű, unalomig ismert tény, hogy Almodóvar lényegében véve egész életében ugyanazt a filmet készíti el újra és újra. Ez alól a Párhuzamos anyák sem kivétel, még ha természetes módon az idő előre haladtával az életmű hangsúlyai változni kezdtek is, egyes témák nagyobb figyelmet kaptak, és a művészi gondolkodás spektrumán új témák is megjelentek. Almodóvar filmjeinek ellenkulturális hangulata és nagyvárosi egzaltáltsága az utóbbi években már sokat szelídült, a legutóbb készült, meglepően lágy tónusú Fájdalom és dicsőség pedig már kifejezetten elégikus hangvételben szólalt meg. 

A vérségi kapcsolatok jelentősége és egyszersmind ennek megkérdőjelezése végigvonult az egész életművön, és olyan csúcsteljesítményekhez vezetett, mint a Mindent anyámról vagy a Volver. Almodóvar érdeklődésének középpontjában vitathatatlanul a nők állnak, az életet megszenvedő, de továbbadó, küzdelmes sorsukat beteljesítő asszonyok. A Párhuzamos anyákban szinte már csak nyomokban találunk férfiakat, vagy eltűnnek a teherbe ejtés utáni pillanatban, vagy nagybetegként meg sem jelennek – akikről pedig szép emlékeket őriznek a filmben felbukkanó nőalakok, azokat egytől egyig történelem viharai ragadták el erőszakkal a családjuktól. A film erőterében a generációkon át örökölt sorsok és a közös családi traumák, valamint az anyaság mint az élet áradó, megakadályozhatatlan és kétségektől mentes továbbadása – egy pillanatig sem merül fel, hogy egy terhességet ne vállaljanak – témái mellett hangsúlyosan megjelenik a történelmi múlt is. Az egyén történetei – így a főhősnő, Janis generációkon átívelő mintaként megörökölt egyedülálló anyasága – szorosan összefonódnak a történelem alakulásával és a politikai működésekkel.

Párhuzamos anyák - részlet a filmből

Janis, a sikeres madridi divatfotós váratlanul teherbe esik a szeretőjétől, aki hallani sem akar a gyerekről. Az öntudatos, erős nő azonban a legnagyobb természetességgel, magától értetődő módon fogadja el a helyzetet és szüli meg a lányát. Még a kórházban megismerkedik egy fiatal nővel, aki hozzá hasonlóan nem várt terhességből, nagyon fiatalon és érzelmileg nem támogató háttérrel hozza világra a saját kislányát. A két nő között a sorsközösségből adódóan azonnal szoros szövetség alakul ki.

Almodóvar maga „az anyaság Don Quijote-történeteként” hivatkozik a Párhuzamos anyákra, s annyi valóban bizonyos, hogy egy olyan, igazán ihletett ódát forgatott az anyákhoz, amely egyszerre emeli magasba a vérség hívó szavát, az élet megőrzésének és továbbadásának erejét, és nemkülönben a gondoskodáson keresztül kialakuló, valódi kötődés jelentőségét. Még ha az emberi kapcsolatok meglepően szövevényesek tudnak is lenni – ahogyan ezt Janis (Penélope Cruz) és Ana (Milena Smit) egymáshoz fűződő viszonya ékesen illusztrálja –, anya és gyermek köteléke a legmegtartóbb mélységben gyökerezik. A film a legkevésbé sem hazudja el a mindennapok apró-cseprő nehézségeit, melléjük állítja viszont a sorsdöntő helyzetek súlyát is, hogy mind jobban átérezzük az anyaságban rejlő szédítő mélységeket is.

Párhuzamos anyák - részlet a filmből

Párhuzamos anyák másik alappillére a múlttal való szembenézés, amely azonban kitágítja ezt a nagyon emberi és intim horizontot a történelem felé. Az állítás, melyet a rendező örök múzsája és alkotótársa, Cruz szájába ad, hogy egy hevültségében is szépen megkomponált jelenetben fájó nyíltsággal mondja az arcunkba, az, hogy a múltat elhallgatni bűn, mert minden, ami egykor történt, hatással van a jelenünkre és formál bennünket. Ha pedig nem változtatunk, rajtunk keresztül kísérteni fogja a jövőt is. A záró képsoroknál sajnos megbillen az ízlés, és az üzenet átadásának erős kényszere miatt a mester túl direkten fogalmaz, átlépve ezzel a giccshatáron. Ezzel együtt egy újabb fontos, az almodóvari életműhöz méltó darabot láthatunk a vásznon.

 

Párhuzamos anyák (Madres paralelas) – spanyol filmdráma, 123 perc, 2021. Rendező: Pedro Almodóvar. Forgatókönyv: Pedro Almodóvar. Szereplők: Penélope Cruz, Milena Smit, Rossy de Palma, Aitana Sánchez-Gijón, Israel Elejalde. Producerek: Agustín Almodóvar, Esther García, César Pardiñas. Operatőr: José Luis Alcaine. Vágó: Teresa Font. Zene: Alberto Iglesias. Bemutató: 2022. január 27. Magyarországon forgalmazza a Cinetel Kft. Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

Jelnetképek: Cinetel 

nyomtat

Szerzők

-- Dombai Dóra --

Dombai Dóra az ELTE BTK magyar nyelv és irodalom, valamint filmtudomány és esztétika szakán végzett. Rendszeresen publikál filmkritikákat, társadalmi témájú esszéket, alapítója a kortárs magyar divatot szemléző Sikk Projekt portálnak, illetve a gasztronómiai és belföldi turisztikai témákkal foglalkozó Kalandjárónak. Érdeklődési területe a feminista kritika, a narratológia és a rituális művészetek.


További írások a rovatból

Mark Mylod: A menü
Marie Kreutzer: Fűző
Lukas Dhont: Közel
Ilyen volt Charlotte Wells debütfilmje, az Aftersun a BFI London Film Festivalon

Más művészeti ágakról

Gerőcs Péter: Werkfilm, Kalligram, Budapest, 2022.
The Trousers: Animal Gun lemezbemutató, A38, 2022.11.12.
Helikon lapszámbemutató


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés