Az eredetileg a cannes-i filmfesztiválon bemutatott film azt a sokszor látott helyzetet mutatja be, amikor a biztos alapokon nyugvó, de unalmassá váló házasságot pillanatok alatt feldúlja egy vonzó idegen megjelenése, aki elcsavarja az egyik fél fejét és szeretőként lép be a pár életébe. Ilyen volt Sarah Polley 2011-es Volt egy tánc című filmje is, melyben Michelle Williams, Seth Rogen és Luke Kirby csöppen hasonló felállásba. Monia Chokri történetében a Montreálban élő és filozófiát tanító egyetemi professzor, Sophia és férje, Xavier között a szerelem fokozatosan barátsággá alakul át, külön ágyban alszanak, minden megszokottá válik, egymást követik a baráti vacsorák, a bevásárlások és a családi látogatások. Ezt a nyugalmi állapotot zavarja meg a vidéki ház felújításának apropója, ugyanis Sophia ekkor találkozik a sármos kivitelezővel, Sylvainnal. Az ártatlan beszélgetésnek induló italozás során szóba kerül a szerelem, és ettől fogva egyértelművé válik, hogy előbb-utóbb már nem csak beszélni fognak róla, ennek megfelelően pár órával később a faház padlóján találják magukat.

A férfi és a nő között szenvedélyes románc veszi kezdetét. Sophia kivirul, minden gondolata Sylvain körül forog, miközben férjével továbbra is fenntartja az értelmiségi polgári pár látszatát. A viszonyról mindössze legjobb barátnőjének és az anyjának mesél. A lopott pillanatok és hétvégék alatt a vonzalomból szerelem lesz, és a nőnek döntenie kell, hogy milyen életre vágyik. A két férfi közötti őrlődés közepette a tanításában is a szerelem természetét kutatja, és ehhez olyan filozófusok elméleteit hívja segítségül, mint Platón, Spinoza és Schopenhauer. A döntésével azonban nemcsak két teljesen különböző habitusú férfi között választ, hanem a társadalmi rétegek között is. Míg Xavier művelt, jómódú, baloldali gondolkodású – akárcsak Sophia –, addig Sylvain a férfias férfi, aki, lehet, bármit megjavít, de közben kevésbé jártas választottja világában és hajlamos szélsőjobboldali értékeket vallani. Idővel Sophiának rá kell jönnie, hogy valójában mindkét férfira szüksége van, hiszen egyaránt vágyik a szexualitásának teljes megélésére és a tartalmas beszélgetésekre. Azonban a kettőt egyszerre nem birtokolhatja, így a végén teljesen magára marad. Az egyik búcsúajándékként egy Gaston Bachelard könyvet hagy hátra, a másik szexi fehérneművel lepi meg. Sylvain és Xavier a polarizált Kanada két ellenpólusát képviselik.

Monia Chokri ugyanis hősnője vívódásán keresztül kitér a társadalom megosztottságára és arra, hogy az átjárás az osztályok között folyton akadályokba ütközik. Sophia próbál elfogadó lenni, de mindig kijavítja a férfi nyelvtani hibáit, a születésnapján, a barátai körében pedig kellemetlenül érzi magát miatta.

Kapcsolatuk – legyen az bármennyire irracionális, őrült és abszurd – nem elég stabil, és Sophia elbizonytalanodik a jövőt illetően, már maga sem tudja, hogy mit akar.

Karaktere emlékeztet A világ legrosszabb emberéből Julie-ra, csak Sophia Joachim Trier hősnőjének 10 évvel idősebb megfelelője. Mindkét filmben meghatározó motívum a céltalan sodródás és az útkeresés, legyen szó a karrierben való kiteljesedésről vagy a tökéletes romantikus társ megtalálásáról.

A szerelem természetében a főszereplőkön kívül számtalan érdekes, bár némileg sztereotipikus mellékszereplőt is megismerünk. Ott van például Sophia barátnője, Francoise, akit a rendező alakít, és aki a sok veszekedés ellenére jó házasságban él férjével és gyerekeikkel, ám a félrelépés gondolata tőle sem idegen. Vagy Xavier anyja, aki odaadóan ápolja Alzheimer-kórban szenvedő férjét. Sophia családjában találkozunk a művészi babérokra törő testvérével, Kevinnel, aki hetente cserélgeti a barátnőjét, és az anyjukkal, aki rögtön rájön arra, hogy lánya megismerkedett valakivel. A sznob és önhitt közeg után Sophia számára újdonság Sylvain egyszerűsége – egy ideig. A film eredeti címe, Simple comme Sylvain ('Egyszerű, mint Sylvain') is erre az egyszerűségre utal.

A színész-rendezőnő korábbi filmjeihez hasonlóan (A bátyám nője, Babysitter) játszik a filmnyelvi eszközökkel, operatőre, André Turpin elsősorban Douglas Sirk melodrámáit idézi meg; először az érzelmek intenzitásának megfelelően az őszi paletta meleg színei uralják a vásznat, majd, ahogy a kapcsolat kezd kihűlni, úgy köszönt be a tél és a hideg tónus. A főszereplők közül a Sylvaint alakító Pierre-Yves Cardinal némileg emlékeztet a Rock Hudson által megjelenített melodrámaarchetípusra, vagyis a vidéki és kétkezi munkát végző sármos férfira. Sophia szerepében Magalie Lépine Blondeau érzéki, kifinomult, de olykor neurotikus, olyan hősnő, akivel nem mindig könnyű azonosulni. Drukkolunk neki, miközben észrevesszük a hibáit. Chokri elsősorban rá fókuszál, így a férfikarakterek egydimenziósak maradnak, és a személyiségük a háttérbe szorul.

A szerelem természete újabb film arról, hogy fogalmunk sincs, mi is valójában a szerelem. Csak azt tudjuk, hogy irracionális, őrült és abszurd, de folytatnunk kell.

Képek: Mozinet