bezár
 

irodalom

2008. 09. 08.
Tápláléka nadragulya és elefánthere
Interjú Payer Imrével
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Tápláléka nadragulya és elefánthere "Egy nagyon őszinte, a közösségért felelősséget érző költő nagyon komoly teljesítménye, az egyik legpontosabb látlelet az elmúlt évekről" - írja Szepes Erika Payer Imre Föl föl ti rabjai a földalattinak című kötetéről. Payer Imre interjúnkban megvallja: költészetében nem kevesebbre vállalkozik, mint a régi sámánok.

PRAE.HU: Jelzésértékűnek érzem, hogy pályádat a Fényszórónál kezdted, ez volt a Csepel Autógyár üzemi lapja, és még valamivel előtte megjelent az első versed, címe Építkezés. Négy köteted van, a Létbesurranó, a Föl-föl, ti rabjai a földalattinak, A bábjátékos függönye meglibben, az Egyes szám egyetlen személy, és összeállt az ötödik verseskötet is. Az első vers óta tudatosan, módszeresen és kitartóan építed költői pályádat: folyamatosan publikálsz, megszerzed a PhD doktori fokozatot és irodalomtudós vagy, ezenkívül elindulsz bekebelezni a nyilvánosságot. Sokoldalú vagy; szociális érzékenységedet az újságírásból hozod, rálátásodat, formaérzékedet az irodalomból, és ehhez jön még az előadóesten általam nemrég felfedezett showman attitűdöd.


Tesztelem a közönséggel a szövegeimet, amik majd megjelennek könyvben. Olyan ez, mint amikor Mátyás király elment álruhába a nép közé, hogy megtudja, szeretik-e.

PRAE.HU: A kalandorság megjelenik a verseidben is.

Mindenkinek tanácsolnám manapság ezt a magatartást, amikor a szilárd keretek leépültek, muszáj összeszednünk magunkat, és aktívan bizonyítani másoknak, önmagunknak, hogy nem élünk hiába. Ez a bizonyos erőkifejtés vagy energia, ami létrejön, a tett, az úgynevezett "kalandorsághoz" hasonlít.


PRAE.HU: Tudósként kortárs irodalommal foglalkozol. Kik a kedvenceid?

A doktori disszertációmnak az a címe, hogy Nyelvi magatartásformák az újabb magyar lírában, tematikusan, Tandori Dezsőtől napjainkig foglalkoztam költői irányokkal, szerzőkkel, életművekkel. Tartottam szemináriumokat a Bölcsészettudományi karon, meg egy főiskolán, tudományos konferenciákon szerepeltem, foglalkoztam József Attilával és többek között Illyés, Babits életművével.

PRAE.HU: Mondtad, hogy ma már a líra és a próza nem annyira áll külön, inkább szövegről beszélünk.

Igen, igen. Talán összefügg ez a kalandorsággal. Nem csak a társadalomban van változás. Megszűntek az életre szóló munkahelyi státuszok, s ez ma már természetesnek tűnik. Így van ez az írói műfajokkal is, minden nap kell mindenkinek bizonyítani, hogy bármikor föl tud építeni akár az életben egy státuszt, akár a nyelvi alkotás során valamit. Ez a nagy alkotói mozgás, a tett hozza létre tulajdonképpen a műfajt, amit mindig újra meg kell erősíteni, mert állandó keretek ma már szinte nincsenek.

PRAE.HU: Ezt, mint tudós, is kijelentheted.

Igen. És érdekes módon a társadalmi valóság hasonlít az irodalom világához. Ez általános korérzés, ami megvan az irodalomban, a nyelvnek a világában is. Például a 90-es években a Kurír olyan bulvárlap volt a szocialista lapkiadás után, mint az emberi fejlődésben a neandervölgyi ősember. Egy hibrid, bulvár elemekkel színezett közéleti, politikától sem idegenkedő, eklektikus napilap, ahol viszont nagyon sok mindent ki lehetett próbálnunk. Nem voltak behatárolva a témák, a műfajok, majdhogynem önkényesen adódtak. Most, hogy fönnmaradjanak a vállalkozások, tulajdonképpen skatulyázás indult meg. A mai bulvárlapok a kereskedelmi tévében sokat szereplő arcok köré szerveződnek. A Kurírban sok érdekes történetet lehetett megírni, inkább hagyományosan régi újságírásra hajló lap volt. Ma ez elképzelhetetlen.

Payer Imre Szentendrén, a Művészet Malomban, 2007-benPRAE.HU: Mi lehet most az irodalom funkciója?

Szerintem a rendszerváltozásnak két következménye volt. Kulturálisan jót tett Magyarországnak a rendszerváltozás, hiszen megszűnt a cenzúra és sokkal nagyobb tere nyílik a kreativitásnak. Többféle megnyilvánulás lehetséges, mindenki meg tud jelenni valahol, ha elég ügyes. A rossz oldala pedig, sajnos, hogy a szabadság nem hozta magával a spontán versenyt, a teljesítmény növekedését, a minőség emelkedését. De miért is hozta volna? Személyiségemnek egy része gyakorlatias. Világéletemben idegesített, ha álmatag, nem földön járó figurának néztek csak azért, mert verseket írok. Mindig is érdekeltek a gazdasági összefüggések, büszke vagyok arra, hogy értettem az összefüggéseket, és írtam például a Magyar Hírlap gazdasági rovatába, meg a Napi Gazdaságba. Az üzemi lapnál is barátkoztam közgazdászokkal, akkoriban túl ideologikusan beszéltek a versenyről, meg a liberalizációról. Aztán csalódnunk is kellett, mert számos esetben a szabadság értékéhez való hozzáállást egyfajta cinizmus horizontja létesítette. A rendszerváltozás és a kultúra összefüggésében nagyon fontos fejlemény volt az állami támogatás megszüntetése, és az állami szerepvállalás nagyon erős csökkenése. Az emberekről most már nem gondoskodnak, nem építik ki a hátországokat, a szervezeti formákat, hanem a kultúrának az intézményrendszere üzleti alapra tevődött, hogyha ez egyáltalán alap, mert nem biztos, hogy az üzlet esetében beszélhetünk alapról, hiszen az alap az valami stabil, az üzletben meg minden változik. Érdekes módon az állam visszavonulása nem a teljesítményt meg a versenyt, hanem egy erős klikkesedést hozott létre. Több kis, bezáródó vár alakult ki, nincs egy központi erős vár- ahol jönnek-mennek az emberek, mert mindenki befér az udvarba, ez meg is szűnt -, hanem mindenki behúzódik a falai mögé, nem is mennek ki a mezőre. Ez azért veszélyes, mert egyfajta cinizmust is kihívott. A cinizmus meg embertelen, lelkiismeretlen, a szolidaritás teljes hiánya. Gyakorlatilag tényleg ott hagyják megdögleni a másikat az utcán, és még rászólnak egy hajléktalanra, hogy mer büdös lenni öt perccel a halála előtt…

PRAE.HU: Az alkotó is magára van utalva?

Mindig meg kell erősítenünk magunknak, hogy mit írunk, mit hozunk létre, mert a nagy ideológiák megszűntek, nem segítenek az embereknek eligazodni a világban. Ha valaki valamit alkot, azzal most úgy, ahogy van, vagy meggyőzi a befogadókat, - akiknek szintén van valamilyen aktív hagyományuk -, vagy nem. Ez szerintem jó, mert a kultúrában létezhet valamilyen verseny. A lehetőség így adott egy irodalmi és kulturális aranykorra is.

PRAE.HU: Írásaidból az derül ki, hogy sikerült beleérezned a korszak áramlataiba.

Ezt én elég erősen végiggondoltam: az olvasót mindig arra szeretném bíztatni, hogy a saját létében megerősödjön. Ha valaki elolvassa a költeményeimet, elgondolkozhat, megérezheti saját magát is, hogy ő hogy éli át a szövegeim olvasása, meghallgatása után a saját életét, és hogyan tudja megérteni magát ebben a történelmi időben.

PRAE.HU: Koncepciódnak része, hogy a felolvasóesteken önmagad adsz elő, mégpedig egészen színesen?

A felolvasóestnek két oka lehet. Egyik a művészi befogadást érinti, a másik praktikus jellegű. Szerintem éppen a sok mediális csatorna hatására - könyvkiadás, tévécsatornák, Internet, DVD, folyóiratok, újságok - kialakult az emberekben, egy kicsit szinte archaikus elvárás. Mintha valamiképpen vissza szeretnének menni a tábortűz mellé. A technikai találmányokhoz fűződő csatornákban mindig érezhető a gépszerűen elidegenítő elem. Manapság ez egyre erősebb, tehát mintegy ellenhatásként, igény merült fel a közvetlen kapcsolat az esztétikai tapasztalatban való részvételkor. Mindez ötvöződik azzal a hagyományos elvárással, amely a művet elsősorban szerzői vallomásként kívánja érteni. Ki az illető? Odamennek, és ő elmondja hús-vér valójában. Az ő hangján, a saját személyes alkotásait. Az ő testéből jön ki a hang, és akkor így autentikus élmény is lehetséges. Hiszen a betű közvetettség. A másik magyarázat, hogy nagy részben az irodalmi intézményrendszer is kikerült az állami fennhatóság alól, a nyilvánosság megszervezése külön feladattá vált. De hát szerintem, akik eljönnek, inkább a műsorra jönnek el. Az eseményt, az együttlét jelleget kell hangsúlyozni, ami több, mint egy otthoni olvasás a karosszékben. Majdnem olyan, mint az antikvitásban: kiáll valaki, összegyűlnek köré, elé az emberek és elkezdődik a skandálása, előadása valaminek. Valami olyan beszédnek, ami nem a hétköznapi szituációban hangzik el, de mégis beszéd. A létről van szó. Én nem kevesebbre vállalkozom, mint a régi-régi sámánok, hogy átjöjjön rajtam a lét és kimondja önmagát. Ezzel segítek másoknak.

A Kijima Taiko sámánjaiPRAE.HU: Van is egy nagyon megemelt szintje a legutóbbi szövegeidnek például, amikor a váróteremről írsz, hogy "ennyi lennék én is, huzat, indulási és érkezési oldal". Meg a metrón a két férfi tekintetében Árész, a háború istene van jelen. Meg Hekaté a 4-es buszon, ez annyira különös táplálékká minősíti, hogy utazunk a buszon! A formákról is beszélhetnénk. Szereted a formákat?

Persze, de ez nincs különválasztva.

PRAE.HU: Hogy írsz? Képek jönnek?

Inkább a nyelv jön, de kép is. Volt már olyan, hogy a forgalom zajában, volt, hogy otthon, de például álom után, a képek jönnek. Azelőtt megkülönböztették a dionüszoszi meg az apollói művészt, szerintem ma már minden művész apollói is, dionüszoszi is, meg hermészi is. Ez a nagy katyvasz, amiben élünk, kihozza az emberből, hogy hol ilyen, hol olyan. Nem is az embereket kell megkülönböztetni, hanem a bizonyos irányokat. Az újabb irodalomtörténeti felfogások Goethét több fejezetben tárgyalják. Jó, hogy egy szerző több fejezetben szerepelhet, mert az erők, amik átmennek az alkotón, és ezt érzi a befogadó is, különféle erők lehetnek. A szerző olyan, mint egy pályaudvar, ahonnan kifutnak a vonatok, bejönnek. Több vonat van, többféle módon jönnek-mennek. Mindenképpen az a lényeg, hogy menjen a forgalom, hogy az a bizonyos alkotóerő meglegyen. Szokták mondani, hogy az élet dolgaihoz az alkotó emberek maflák és a tulajdonképpen fantáziátlan emberek azok milyen ügyesek lennének a gyakorlati dolgokban. De igazából én ezt nem tapasztalom. Ez inkább a vágya azoknak, akiknek nem jut eszükbe semmi, de úgy gondolják, hogy akkor legalább ők ügyesek a gyakorlati életben. Egyébként ez nem igaz! Nem úgy van felosztva a világ, hogy a reális, meg a fikció világa: az úgynevezett reális világot is valamiként realizálja mindenki. Az alkotó ember bele akar vinni mindig valami alkotó, alakító erőt a dolgokba. Itt van a különbség! Nem csak a passzív alkalmazkodásra helyezi a hangsúlyt az életében, hanem valamilyen alkotó energiára is. És akkor ezeket a fantáziaképeket, valóságelemeket, amelyek önmagukban nagyon kaotikusak lennének, ez a bizonyos alkotóerő belehelyezi a tudatalatti mozgásba és akkor a kettőből együtt létrejön valamilyen alkotás. Így kódolttá válik, és ez megszólítja az olvasókat, ha jól sikerül.

PRAE.HU: Nagyon tetszett az előadóesteden a humor és a derű. Persze kemény dolgokról volt szó, de a közönség is úgy vette, hogy közösen kiröhögtük magunkat, a világot, amiben élünk, és ezáltal valami föloldódott. Lehet, hogy másnap ugyanúgy herótom lesz a buszon, de az is lehet, hogy nem.

Hát ez az, erre van szükség. A művészet célja, hogy másnap egy kicsit másképp nézd. Ez a cél, főleg manapság, amikor minden dolog valamilyen kettős fénytörésbe kerül. Minden annyira átitatódott értelmezésekkel, hogy bármilyen úgynevezett reális tény már eleve kap valamilyen jelszerűséget. Valamennyi tény és tárgy a sok medialitás és virtualitás miatt egyszerűen kísértetiessé válik. Van és kísértet egyszerre. A mai világ kísértetvilág.

PRAE.HU: A kísértetes szöveged is tündéri, amelyben te is szelíden érdeklődően üldögélsz.

Én is, meg a kísértetek is, de ez az egész bármikor felbolydulhat és a legkeményebb háborús támadássá fajulhat. Bizonytalanság van, soha nem lehet tudni, mikor lesz ebből béke és mikor háború. A kísértetvilág még közel van a földhöz, de már nincs ott egészen. A túlvilág és a föld között van, szinte még él, mert még nem a szellemvilág, de már nem a testi világ, így is lehet, meg úgy is, és hol így nézzük, hol úgy. A mai világ ilyen, átmenet, ez egy átmeneti korszak. A testek is: valaki bejön, és már belelátunk valamilyen kulturális vagy hagyománybeli aurát, ami viszont rögtön paródiája is önmagának. A test felidéz egy szerepet, amely szerep parodizálódik az eredeti test miatt, de a test is parodizálódik a szerep miatt. A kettő összemosódik, egymást viszonylagossá teszi. Főleg fiatal embereknél figyeltem meg nagyon sok maszkszerűséget, öltözködésben, viselkedésben, és az parodizálttá válik, szerintem ezek az új üzenetek.

PRAE.HU: Még mindig a buszon lovagolok, hogy nálad nadragulya és elefánthere forrt a nagy üstben, a 4-es busz vonalán!

Egyébként ezt a verset Csepelen írtam egy lakótelepi lakásban. Ez még jobban megbonyolítja a képet.

PRAE.HU: Azt is mondtad az előadáson, hogy atomokra kell bontani a dolgokat.

Ez fontos. Nem a műfajok különböztetik meg mi az elbeszélés, a költészet, hanem ez inkább a nyelvhez való viszonyban mutatkozik meg. A nyelv hagyományos felfogásában a szavak jelentései adottak. A beszélő magyaráz, elbeszél, parancsol, könyörög, vagy visszaemlékezik - mindig meg lehet mondani az elmesélés irányát. A költészetnél a nyelvhez való viszony egy kicsit más, a szavak és a dolgok viszonya megbomlik. A költő mintha feldobná a szavakat, megtapogatja őket, megsimogatja, megízleli, és így kerül valamilyen vonatkoztatásba ez a kipróbált, megízlelt, megsimogatott szó a dologgal. Ezért aztán a szónak az érzéki hangzása vagy érzéki léte, testi, materiális léte teljesen összefonódik a mondottnak az értelmével a költészetben. A befogadásban is meg lehet különböztetni a nyelvhez való viszonyt: ha rááll az olvasó a nyelvnek a saját magát is felmutató létmódjára, akkor inkább líraian olvas, ha meg inkább odaül, mint egy kisgyerek, hogy meséljenek neki, akkor inkább az elbeszélés olvasásmódjára állt rá. De lehet prózát is költészetként olvasni. Ki lehet próbálni, ez is a szabadsághoz tartozik.

A szerző portréját Peti Péter készítette

nyomtat

Szerzők

-- Szepesi Dóra --


További írások a rovatból

irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója
irodalom

Az Élet és Irodalom Könyvtolmácsok című beszélgetéssorozatának első alkalma
Bemutatták Márton Ágnes drámakötetét
irodalom

Vaktérkép

Más művészeti ágakról

Nils Frahm: Day
gyerek

Nagyívű nemzetközi kiállítás nyílik a Deák17 Galériában
Hajdu Szabolcs: Kálmán-nap


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés