Idén magyarul is megjelent Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával című könyve a Pagony kiadó gondozásában. A 60-as évek végét idéző mesekönyv Ancsa kalandjait követi, aki igazi gyerekhez méltón ki nem állhatja, ha szúrós a ruhája, megingathatatlanul képviseli véleményét, grimaszol a családi fotón és szeret a nagymámájánál nyaralni vidéken. A könyv rövid fejezeteit végigkíséri Ancsa érzékeny, kíváncsi, örökmozgó karaktere, aki minden helyzetben feltalálja magát, legyen az nyáriesti vihar vagy habcsók-készítés hajszárítóval. Pawlak könyve feleleveníti a kelet-európai hatvanas évek világát, a fekete-fehér tévéket, az írógépeket, a pedálos Moszkvics autókat és a holdraszállást. A könyvet eklektikus felépítése, az író saját retró illusztrációi – néhol képregényrészletei – teszik méginkább mozgalmassá.

Pawlak kitűnően teremti meg a hatvanas évek hangulatát, azoknak, akik megélték, és azoknak is, akik el sem tudják képzelni, milyen volt akkor élni. A nagyszülők könnyen magukra ismerhetnek, főleg, hogy a regény – bár Lengyelországban játszódik – nem különbözik nagyban a mi akkori magyar valóságunktól. Ancsa időtlen gyerekhangja minden generációt megszólít és segít egy pillanatra megállni, odafigyelni a körülöttünk zajló világra. A történetek az apró pillanatokból táplálkoznak, a gyerekkor számtalan kis epizódjából, melyek egyszerre tűnnek világrengetően fontosnak és hétköznapinak. Ancsa végtelen képzelete és kíváncsisága a mindennapokból is valami különlegeset alkot, legyen szó akár a holdraszállásról, vagy a nagymamával közös ribizliszedésről, az elfáradt pillangókról, a viaszállatkákról és a „mini tájképekről”.

Nagyszülők, szülők és gyerekek együtt fedezhetik fel a hasonlóságokat és különbségeket maguk között. Ancsa világa – Jędrzejewska-Wróbel szavaival élve – kisebb volt, sok minden nem volt benne, amit manapság természetesnek veszünk. Nem volt mobiltelefon, internet, nem voltak külföldi utazások és szupermarketek. Mégsem a különbségek tűnnek ki igazán, hanem a hasonlóságok. Ma sem nehéz olyan gyereket találni aki imád rajzolni, de ki nem állhatja a zeneórákat, akit sokszor elragad a képzelete és akinek gyakran más elképzelései vannak mint a szüleinek. Ancsa segíti közelíteni egymáshoz a korban távoli olvasókat, de nem kioktatva, hanem természetesen és sok humorral.

Bár a könyv a múltat idézi, ezt mégis mai hangvétellel és stílusban teszi, így a kisebbekhez is közelebb hozhatja ezt az időszakot, mert saját nyelvükön szól hozzájuk. A könyvet a Pagony kiadó 6-10 éves korig ajánlja, de akár már kicsit kisebbek is élvezhetik, ha a szüleikkel, nagyszüleikkel közösen olvassák. A közös olvasás akár egy beszélgetés elindításához is alkalmas lehet, a család együtt nosztalgiázhat, és a gyerekek számára így személyessé, közelivé válhat a távoli múlt.