Harag György születésének 100., illetve halálának 40. évfordulója van idén. Nánay István cikke a színházrendező-színházigazgató személyére, munkásságára és esztétikai elveire is reflektál. Véleménye szerint Harag Györgyöt a folyamatos megújulás és az újrakezdésre való igény jellemezte, rendezői nyelvét pedig a metaforikusság és a politika helyzet miatti kódoltság. Erdélyi magyarként különösen fontosnak tartotta, hogy sorstársai műveit (köztük Sütő András drámáit) színpadra állítsa. Alkotói folyamatainak origója, a gyökere a szülőföld volt.

Darvasi László „egy igaz emberről”, Majtényi László alkotmányjogászról ír cikkében, aki az igazság és a szabadság eszméire tette fel az életét.

Izgalmas mozzanata az eheti lapszámnak az, hogy ugyanarról a verseskötetről (Závada Péter: Éngép; Jelenkor Kiadó, 2025) két kritikát is közölnek. Visy Beatrix az Éngép ki- és mivoltát, működésének elveit vizsgálja. Az Éngépet egy közvetítő eszköznek definiálja, mely a költő és a vers között áll. A kötet hármas tagolására (tárgyias, montázs- és esszéversek) mindketten kitérnek, melyről Melhardt Gergő úgy véli, ezek a műfajjelölések nem jellemzik az adott ciklus darabjait. Visy kitér arra, hogy mindhárom fejezet a háttérbe pozícionálja a lírai ént, a gép beszédéhez igazítja azt; a gép teljes önállósulását a montázsversekhez társítja.

Melhardt szerint a gépmetafora mögötti gondolatiság a kötet alapvető hibája.

Károlyi Csaba Szabó T. Anna új novelláskötetéről (Erősebb nálam; Magvető Kiadó, 2025) közöl kritikát. Kiemeli, hogy a kötet novellái szerepjátékra épülnek, amely már jellemző vonása Szabó T. Anna prózapoétikájának. A női sorsok ábrázolása mellett Károlyi Csaba kiemeli a férfitörténetek, illetve a női szemszögből láttatott férfi karakterek fontosságát is. (Erről Szabó T. Anna is beszélt Őszi Margón.) A cikk szerzője a kötet legmerészebb írásának a Tücsök és Hó című novellát tartja, és úgy véli, ennek kellett volna lennie a kötet záródarabjának, emellett pedig színpadi adaptációra is ajánlja.

Maros Márk Ex Librise négy különböző koncepciójú verseskötetet elemez: ebből három idén, egy pedig tavaly jelent meg.

Kustos Júlia Tehetetlen bálványok (Jelenkor Kiadó, 2025) című kötetében az egyetemes válaszok és egzakt nézőpont elkerülése helyetti önmegkérdőjelezés és kétely gyakorlatát emeli ki erényként. Az alanyi líra és a szerepköltészet elegyeként értelmezi a versmód sajátosságait, utóbbira több példát is hoz. Mezei Gábor Az állomány felszámolása (Jelenkor Kiadó, 2025) című kötete arra tesz kísérletet, hogyan lehet „észleleteket és tapasztalatokat nyelvivé tenni”. Mezei verseit Maros „apokaliptikus észleléspoétikának” tartja. Harmadikként Horváth Florencia Hiátus (Kalligram Kiadó, 2025) című kötetéről ír: felhívja a figyelmet arra, hogy a traumaköltészet címke leegyszerűsítő hatással van az interpretációkra. A „hiátus” szó nyelvi rétegeit és a kötet viszonyát vizsgálja. Dankuly Csaba Próbaélet (Erdélyi Híradó Kiadó és Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, 2024) című kötetével zárja a cikket, ahol felveti a banális dolgok irodalmi megjelenítésének tematikáját. Maros úgy véli, hogy Dankuly verseinek csak egy része tudja megvalósítani azt, hogy banális témákról ne banális módon nyilvánuljon meg. Két verset emel ki, az Ismeretlen és a Nevetés címűeket, melyeket a kötet erős pontjainak tart.

Szilárd Zsigmond Fazekas Gergely zenetudós Négynegyed – Írások régi zenéről, új zenéről, életről, zeneéletről (Equibrilyum Könyvkiadó) című „szubjektív muzikológiájáról” ír kritikát. Felveti az általános érthetőség és az ennek érdekében feláldozott élményalapú megközelítés kérdéskörét. Bod Péter Anne Applebaum Autokrácia Rt. (ford. Medzibrodszky Alexandra; Európa Könyvkiadó, 2025) című könyvének címadó központi fogalmát járja körül a könyv gondolatmenetére támaszkodva. Szarvas Melinda cikke Szinvai Dániel álmomban az eső című silent bookjáról szól, melynek különlegessége, hogy a kötetben a szöveg minimális, helyette „kizárólag képekkel építi fel a dramaturgiáját”.

Szépirodalom

Molnár Erzsébet prózájának (Tubákos szelencék hava) főszereplője kényszeresen gyűjtögeti a leszakadt gombokat, bélyegeket, gombostűket. A szöveg a nincstelenség és a materális dolgok „szükség esetén” való felhalmozásának az ellentétére épül.

Pátkai Tivadar Megőszült bennem című verse egy gyermekkori megalázó pillanat képeivel indít. A patak két partja a gyerekkor és felnőtté válás metaforáivá válnak, ám mire a lírai én eljut az utóbbihoz, „megőszült benne egy kisgyermek”. Arany János Mint egy alélt vándor… című verse jut eszembe, ahol az idealizált jövendő felé irányuló várakozásban elszalad a vers beszélője mellett az élete, s megöregszik („Én nem mertem élni, mert élni akartam”).

Pátkai versében egy „hetvenvalahány éves” kisgyermek szerepel, akinek régi ismerősei már halottak, a régi csónakház már eltűnt, és csak ő maradt, hogy szembenézzen saját múltjával és jelenével.

Zalán Tibor tárcája (Amikor) Pál úrról, egy idős férfiról szól, aki próbál visszaemlékezni arra, hogy volt-e szerelmes élete során. A szöveg Thomas Mann híres kút-hasonlatára (József és testvérei) is utal egy ponton, azonban nem ez az egyetlen irodalmi mű, amely eszébe juthat az olvasónak: a novella egy „modern Híd-avatás” történetmorzsája is lehetne.

Gajdácsi László novellájában (A kút) is megjelenik a mann-i gondolatvilág, melyet erősít az is, hogy a főszereplőt Józsefnek hívják. Aki másnak vermet ás, maga esik bele – állítja a közmondás. Mi történik azonban akkor, ha az a verem valójában kút? S milyen, amikor az a bizonyos „más”  valójában te vagy?

Papp-Sebők Attila prózája (Egy esemény leírása) keres valakit, de sosem érheti el őt teljesen. Bár az elbeszélő megszólít egy másik személyt, akivel komplex kapcsolata van, önmaga is bevallja, hogy valójában írásának tárgya önmaga („Hol szól rólad ez a történet, ha mindig magamról beszélek?”). A narrátor végső döntése az egymástól való görcsös függés gesztusa, és az abba vetett naiv hit, hogy majd „más napok jönnek”.

Nagy Gerzson egy olyan eseményről ír, melyről mindannyian tudjuk, hogy elkerülhetetlen, de mégis titkon azt gondoljuk, hogy nem velünk, hanem valaki mással fog megtörténni: az apa halála. Ahogy az elbeszélő próbálja az emlékeiből, illetve az elhunythoz kötődő tárgyakból és róla készült fényképekből rekonstruálni őt, rájön, hogy valójában mennyi mindent nem tudott róla. Mintha nem is ismerte volna őt. A feldolgozási folyamat során elidegenedik a saját apjától és csak kérdések maradnak. Az Amikor apánk meghal című novella végén szembe kell néznie a „hagyatékával” is: ő még mindig az apja szemén keresztül nézi és értelmezi önmagát.

Németh Ákos Botrányos este című novellájában Tamás és Éva egy belvárosi bárban találkoznak, majd együtt mennek haza – azonban a szálloda szobájában egy férfi támad rájuk pénzszerzés céljából. A szöveg meglepő revelációval zárul.

Fürjes Gabriella szemmagasság és nem nélkülözhető. című versei a perspektíva tágításával és szűkítésével játszanak. Fókuszba kerülnek a mit látunk? és a mi marad eltakarva előlünk? kérdések. Harmadik versében (a füge árnyéka.) két egymással szemben álló fügefa együttélése és az emberi kapcsolódás között húzható párhuzam.

Kiss Judit Ágnes Gáza című verse a palesztin-izraeli háborút dolgozza fel. Előképére, Babits Mihály Húsvét előtt című versére többször is utal a versben, illetve mottónak is Babits pacifista költeményének részletét választotta („…érctalpait a tipró diadalnak nem tisztelem én…”). Kiss Judit Ágnes a háború igazi elszenvedőiért, a gyerekekért és a nőkért szólal fel, a babitsi humanista elveket képviseli.

Az eheti ÉS-lapszám, mely Kalmár János rajzait is tartalmazza, kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.