irodalom
Mielőtt belecsöppennénk az irodalmi szövegek világába, megemlíteném a hetilap egyik kiemelkedő írását, mely Zelei Dávid interjúja Vida Kamillával. A beszélgetés apropóját a költő második verseskötetének, a Demográfiai csúcsnak a megjelenése adja. Az interjúban szó esik politikáról, trollkodásról, történelemről, véleményről és a költő életútjáról.
„Szeretem azt gondolni, hogy a költészetem nem arról szól, hogy én beszélek, hanem inkább arról, hogy egy beszélgetésben veszek részt.” - emeli ki Vida Kamilla.
A böngészésben ezt a gondolatot vittem tovább magammal, hiszen a prózai írások mindennapi történések dillemáiba adtak betekintést. Balássy Fanni írása az első a prózai szövegek közül, Lakodalomban éhségsztrájkolni címmel. Az írás egy óvodai történettel indít, majd belecseppenünk az elbeszélő esküvőjébe. Az emberi lét két kiemelkedő periódusa fonódik össze, a vágyból valóság lesz, és arra is választ kapunk, hogy miért esik szó az éhségsztrájkról egy idilli eseményen.
A folytatásban Darvasi László és Háy János írásait olvashatjuk. Darvasi László Neandervölgyiek IV. című novellarészlete kiemeli a közösség erejét és az együttérzés fontosságát. A párbeszédek természetesek, a novella hétköznapi eseményeket dolgoz fel, és reálisan ábrázolja azokat.
Háy János 100 nap című írása kérdéseket vet fel az olvasóban: valóban adott az értelmiség számára a fejlődés lehetősége? Az alsóbb rétegek kibontakozása lehetetlen a mai társadalomban? A szöveg a mai társadalom alapproblémáira helyezi a hangsúlyt:
Az igazságtalan társadalom, ami körülvesz bennünket, ráadásul azzal kérkedik, hogy ennél jobbat el sem lehetne képzelni, és ez a társadalom lefedi az ember elsődleges szándékát, hogy mindig többet és többet akar. Holott ezer évekig voltak olyan társadalmak, amelyek nem a növekedés mákonyában éltek.”
A lapszám lírai anyagát Zalán Tibor, Pályi András és Lázár Bence András versei biztosítják. A három költői hang közös vonása a hiányélmény formaproblémája. Lázár Bence András írásaiban a természeti elemek ötvöződnek emberi érzelmekkel: „A zajból a zúzmara tükör-labirintusa lett. / A közös csendben csak a köd ropog néha. / Mint egy meleg test fordulása az izmok / és az érzékelés tónusa nélkül. ”
Zalán Tibor verseiben az elidegenedés, az értelmetlenség kap hangsúlyos szerepet. A kövek értik című verse az emberi lét értelemvesztését járja körül: „A semmi hangján megszólalni természetesen / értelmezhetetlen Akár az álom Kitalál / és fantáziál az ember és létezik…”
Pályi András Volt egy apám című verse személyes hangvételű, ugyanakkor gyermeki játékosság köszön vissza a rímelésben. „Nincs vacsora, nem csoda / A Mannában éjszaka / Veszek majd egy kenyeret / Akár csak egy szeletet / Annak felét megosztom / Egy koldussal ha mondom.”
A linearitás az írásokban abban nyilvánul meg, hogy a szövegek egyes témái az emberi élet szakaszait járják körül. Egy óvodás kislány álmából eljutunk az esküvőig, ezt követően belelátunk a létezés és a társadalom paradoxonaiba, majd zárásként a halál motívuma is visszaköszön.
Minőségi prózakritikák is szerepelnek a hetilap repertoárjában, melyet Lapis József írása, A szabadság állati mámora indít. A kritika középpontjában Vészits Andrea Ábris és az azúrkék patkány című gyerekkönyve áll. Lapis József részletesen beszámol a történetről, kiemeli annak erényeit, és taglalja, hogy „Vészits Andrea az Év Gyerekkönyve díjas munkája érzékletes, olvasmányos, minőségi nyelven szólal meg, és hatásosan mutat fel kifejezetten összetett tartalmakat, problémaköröket a mindennapi világból”.
Az Ex Librisben Balajthy Ágnes recenzióit olvashatjuk Macuie Maszasi A vulkán lábánál, Beatriz Serrano Elégedetlenség, Andrei Dósa Sok erő és egy csipetnyi gyöngédség, valamint Kovács Edward A másik éj című könyvéről.
Ezen kívül kritikát jegyez Harmathi Artemisz Darvasi László Trapiti és a cukorvári gyerekek című könyvéről, Zsembery Borbála Ongjerth Hanna Fecskefészkéről és Lengyel Réka Zolnai Béla Garázda Péter vallomásairól.
A lapszám képi világát Barabás Zsófi munkái színesítik.
Az aktuális lapszám kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.
A szerző fotójáva



