Nyirán Ferenc három verse az elmúlás témáját járja körül. A Nem tudhatod címe Radnóti Miklós művét idézi meg, és a halált és a számadást helyezi a középpontba. Megjelenik benne az Úr („s szól az Úr: én hazavárlak”), a Lelkigyakorlatban pedig már az egész szöveget áthatják a bibliai utalások: „Az ördög ujja matat Krisztus mellén”. Az amikor még én keretes szerkezetű művéből pedig kiderül, hogy egy zokni emléke sokkal nagyobb szerepet is játszhat, mint gondolnánk.

Balássy Fanni az Európa Kiadó híres soraival zárja tárcáját (Felnőni a NER-ben): „Mocskos idők sarokba bújva, bárhogy is volt, kezdjük újra”.

Kezdeni pedig a harmincasok egyik legfontosabb kérdésével kezdi, miszerint mennyire ragaszkodhat az ember fiatalságához? Egyáltalán mivel tudnak visszarepülni a „régi szép időkbe”? Balássy szerint Fluor Tomi, alias Karácson Tamás jó kiindulási alap, igyekszik a magyar rappert a hírneve tetőzésének idején uralkodó politikai helyzetben a kellő szintre emelni.

Ady Edina Varjakkal érkezünkjének címe már sejteti a történet végkifejletét – az elbeszélő anyja és saját viharvert sorsát meséli el. Seres Róbert művében (Kötelékek) is megjelennek a varjak egy széteső házasság mellékszereplőjeként. Murányi Sándor Olivér (A húsz százalék) a születést és halált elválasztó vékony fonálon egyensúlyoz az egész történet során.

Légrádi Gergely főszereplője (Ezután is, ha akarod, bármikor) csuklókon és karórákon keresztül kapcsolódik szeretteihez. A prózában a gyászt a karkötők és órák lecserélésével ábrázolja („Tehát akkor ezután is” és „Ezután már nem”). Anyjával csuklóik összeérintésének gyengédsége fejezi ki kötődésüket. Az anya képe Cselényi Béla több versében is megjelenik (ajándék műtét előtt, befektetnek). Egyéb versei a fájdalom, mindenkim meghalt, (szűzhó az esti utcán) ’64/65 telén, táskarádió és a székely.

Lapis József a Követési távolságban Kovács Edward A másik éj című verseskötetéről ír. Kiemeli az utalásokat, hiszen a négy versciklusra tagolódó kötet minden fejezetének címe a Szeikilosz-sírvers egy-egy sora görögül, illetve igyekszik a kötet címének értelmét is felfedni. A könyvben több műfaj is megjelenik a versek mellett (fohász, esszészerű szakaszok), és megidézi Borbély Szilárdot is Lapis, mint elődöt.

Az Ex librisben Kardos András emlékiratokkal foglalkozik, kezdésként Szép Ernő Nem című művéről ír, melyet „antierotikus-erotikus” naplónak nevez, és megemlíti Szép nőkkel kapcsolatos élményeit, tapasztalatait.

Nádas Péter legújabb könyvével (Halott barátaim) kapcsolatban éles kritikát fogalmaz meg több pályatársával egyetemben. Kardos kifogásolja Nádas omnipotens szerepét, és beemeli a „túlélő csapdáját”, miszerint három halott barátja (Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter) már sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja a róluk állítottakat, így Nádas Kardos szerint kissé lekezelő stílust vett fel a könyvben. A harmadik kötet Köpeczi Béla A tények igazsága című kötete, mely Kardos szerint olyan, mintha „egy szocialista mesterséges intelligenciájú robot írta volna”. Kardos csakis Szép Ernő (Nem) és Hévizi Ottó művét (Egész kicsik) tartja kiemelkedőnek, utóbbi pontosan ezer aforizmát vonultat fel.

Az írásokat Kováts Albert alkotásai kísérik, akiről tavaly jelent meg életrajzkönyv. Az idén kilencvenéves Munkácsy-díjas képzőművészről szóló kötetben többek között egy lányával (Kováts Borbála) közös interjú is szerepel, melyben saját gyereke kérdezi őt, szóba kerül többek között az alkotói jövőkép, melynek kapcsán kifejti, hogy a minőséget helyezi előtérbe, és a rajz öröme a legfontosabb számára. Sinkó István foglalta össze a Rajz és írás című könyvet („Rajzolni gondolatban is lehet”), és a cikkben szót ejt még Kováts munkásságáról is. Megtudjuk, hogy Kováts festményeihez is rajzi vázlatokat használ, és leginkább a már említett öröm lényeges számára, a vonalban felfedezhető logika és gondolat.

Pszichopata vidámpark – ez a címe Gyürky Katalin írásának, mely Ezio Gavazzeni könyvét foglalja össze (Hétvégi orvlövészek). A morbid szószerkezet azonban korántsem túlzás. Gavazzeni a délszláv háborúhoz repít vissza minket, és beszámol azon „kőgazdag” emberekről, akik a harcok közben képesek voltak fizetség ellenében (fejenként százezer euróért) menekülő embertársaikra vadászni, mintha egy szafarin lennének. A háborúról szóló dokumentumfilmek hívták fel Gavazzeni figyelmét a szituációra, és a mai napig nem lehet tudni, miért állt a nemzetközi jogvédő szervezetek érdekében az ilyesfajta szörnyűségek eltussolása, ignorálása.

„A fiatal kritikusnemzedék egyik legfelkészültebb, egyedi látásmódú képviselője”, Márjánovics Diána Rendezett restanciák című kritikaválogatását foglalja össze O. Réti Zsófia (Jozef K. gyermekei). A kötet első része ugyancsak a délszláv háborúval foglalkozik, a szerzők traumatikus emlékezetét és annak feldolgozását veszi górcső alá.

Urfi Péter betegségtudatát önti könyvbe (Sansz). Gács Anna írt összefoglalót (Olyan, mint az élet) Urfi kötetéről, amelyben a 444 szerzője saját daganatos megbetegedését naplószerűen osztja meg az olvasóközönséggel, és személyes küzdelmének fájdalmát igyekszik kellő öniróniával tálalni.

Medvigy Édua Kata Anselm Kiefer tárlatáról ír (Világszép alkimista nők, ragyogjatok!), melyben „létrehozza a kollektív emlékezet mikrokozmoszát”. Takáts Fábián a népszigeti Vészkijárat Galéria és Műteremközösség Blame the machine? című kiállításáról számol be („Emberi, nagyon is emberi”). Acélból gyártott kinetikus szobrok, pigmenttel fára készült kompozíciók várják többek között a látogatókat. Stőhr Lóránt A Léviták könyve című filmet (Ki az ördög?), míg Molnár Zsófia az Israel & Mohamed című darabot elemzi (Mohamed és a hegyek). Torma Tamás Muravidékre kalauzol el minket, Jože Plečnik építészeti stílusáról mesél cikkében (Párhuzamos Kós Károly). Fáy Miklós a veronai Aida-előadást foglalja össze (Aida és a nyári mikulások), Károlyi Csaba pedig a Könyves Magazin podcastjét, azon belül Bakó Sára munkásságát (TBR, azaz To Be Read) véleményezi (Elolvasandó).

Az aktuális lapszám kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.