Töttős Gábor Az elfeledett előjáték címen közölt írást, melyben Reményik Sándor korai, Babits Mihályról és a modernség fogalmáról szóló vitacikkét elemzi, Pomogáts Béla egy korábbi tanulmányát is beemelve. Az eredeti Reményik-cikk a Dobsina és Vidéke hetilapban debütált, mely orgánum „sem ez előtt, sem Reményik cikke után soha nem írta le többé Babits Mihály nevét”.

A szépirodalmi művek sorát Fellinger Károly Kavafisz irkafirka, Vég-ítélet és Végehossza című versei nyitják, utóbbi kettő Stephen King mentségére, illetve Rejtő Jenő emlékére született. Az írások a megrekedtség élményét, a mesterséges intelligencia átvette kontroll hatásait járják körül, valamint utolsó versében azt is elárulja, kinek ne fordítsunk hátat és miért.

A heti lapszám Tárcatára Szív Ernő írásával nyit, ami a Folyóban zongorázni címet viseli. De ki zongorázik és miért, amikor a folyó csupán mindazon történetek kivetülése, amelyeket el lehet és kell majd mondani, a víz pedig mindazt sodorja, ami kimondhatatlan? Hol kerülnek elválasztásra a folyó formálta novellák és a vízen való átkelés? Talán kiderül ebből az írásból, de megeshet, hogy az egy másik novella.

„Mitől lesz valamiből olyan mű, ami évtizedekre beeszi magát az alapművek közé, és hiába bűzlik minden irányból a hamissága, ki nem lehet onnan mozdítani?” – teszi fel a kérdést Háy János, amit további kérdések sora követ a kritikusi létről, az ízlésről és a valóság mércéjéről.

Bokros Judit írásában leltárba veszi a ruháit, amik soha nem lesznek ténylegesen az övéi. Hogyan hordjuk valaki ruháját, aki betegsége miatt már nem képes rá? És hogyan ne?

Művirágot venni, vázáért alkudozni, pálinkaszünetet tartani az alkudozásban, bárhogy nevezni mindenkit, csak az anyakönyvezett neve ne legyen – ebből az alaphelyzetből indul Dubán Kitti Bolhapiac című írása, majd képek tereibe vezet át a történet, ami megrázza az egész család életét: meginog miattuk az elbeszélő, de remegnek a régi fényképek is, rajtuk pedig „a régi emberek, minden idősíkon egyszerre”.

„Az utolsó hegymenet után bukkan fel. Haja kócos, vállig ér, ősz hajszálai az égnek merednek, a füle mellett pedig elállnak. Madárijesztő, gondolom magamban (...) Először csak a fejét látom, árkot ásott az idő a szeme alá, felbarázdálta az arcát. Szántóföld vetés nélkül. Fehér a bőre, pedig nyár van, nyakán a kabát állig begombolva” – olvasható Benkő Imola Orsolya Az idő madárijesztője című írásában, melyben egy személyes találkozás egészen megmásítja ezt az öregemberről szóló távoli leírást.

Négyessy Nedda Páratlan hét című költeménye első látásra gyermekmondókának hat: sorra véve a hét napjait, alliterálva, ritmusosan mesél egy-egy nap jellegzetességeiről, amelyek egészen messze sodorják a gyermeki címkétől, emellett a mondókajelleg a szöveg tematikájához is illeszkedik: a mindennapok keserű, sivár várakozásában, a hullámzó napok és hangulatok közepette kapaszkodónak tűnő néhány sor mintha csak skandálásra várna. Horgász és Kérsz? című versei a szóban rejlő lehetőségek és az ember mélységeiben lakozó szörnyekkel való viszonyt tematizálja.

Domján Gábor Kezdve a telepi kutyákon cím alatt elsőként a telepi kutyákról ír, majd gazdáikról és kutyátlan árnyakról, akiket a versbeszélő egyre csak keres. Versszakról versszakra hosszú lista készül így az „eltűnt” ebekből és személyekből.

Marno János Gyászvers – Nádas Péter halálára címen közölt négysorost.

Szilágyi Zsófia Trádier Henrietta Az igazi Édes Annák című kötetéről szóló kritikájának a Volna egy lány címet és az alábbi zárlatot adta: „ebből a nagyon alapos, jól kitalált szerkezettel megírt, a módszertani érzékenység miatt különösen inspiratív könyvből már sokkal jobban értem, mennyi »igazi« tevékenykedett azoknak a korabeli cselédtartóknak a háztartásaiban, akik közé Kosztolányi, Móricz és Zilahy is tartoztak.”

Az Ex librist ezúttal Kertai Csenger írta, aki Schein Gábor Egy kutya evangéliuma című kötetét, Ádám Szilamér Kafarnaum című kisregényét, Makáry Sebestyén Delta című verseskötetét, illetve Papp-Sebők Attila Kátéját fűzte össze „a csodák jegyében”. Az elemzésekhez fűzött bevezetőjében – amit elsősorban Rimbaud Ami örök című verséből való idézettel nyit meg – a következőt írja: „Ha a szabadság és az örökkévalóság kéz a kézben járnak, ott megéri figyelni, értelmezni, mert úgy tűnhet – még ha csak egy pillanatra is –, hogy a csodák valódiak”.

Szijártó Zsolt Egy szociológiai bestseller cím alatt írt Andreas Reckwitz berlini szociológusprofesszor 2017-ben megjelent A szingularitások társadalma – A modernitás szerkezetváltozása című tanulmánykötetéről, amit Berényi Gábor fordított magyarra. A könyv középpontjában a késő modern gazdaság átalakulása áll. „Reckwitz elsősorban az új, magasan képzett középosztály életstílusát elemezve mutatja be a szingularizáció, a különösség fontossá válását” – mindezt nem kulturális, hanem gazdasági területen vizsgálva.

Szijártó Zsolt a fordító személyének fontosságát is hangsúlyozza a könyv kapcsán, hiszen a „Reckwitz által is képviselt társadalomtudományos tradíció Magyarországon leginkább Berényi Gábor hangján, az ő világos mondatait olvasva, szerencsés fogalom-magyarításait használva szólal meg”.

Kanicsár Ádám András LMBTQ+ forradalmak című könyvét Paták Balázs helyezi górcső alá Emberek a betűk mögött című írásában: „A XX. század a nők, az etnikai és szexuális kisebbségek forradalma volt. Amíg Nyugat-Európában a feminista, posztkoloniális és queer értelmezéseknek köszönhetően ehhez a társadalmi változáshoz elméleti háttér is dukál, addig Kelet-Európában ezek a teóriák elfojtott és kibeszélhetetlen témák maradtak. Kanicsár Ádám András könyve ebbe az űrbe kíván belépni.”

Jozef Karika „szlovák szerző legfrissebb regénye, a Zuhanás tágabbra nyitja a Karika-művek horizontját, alighanem az olvasóközönség további nemzetköziesítésének vágyától is hajtva” – derül ki Haklik Norbert kritikájában, melyben a szerző korábbi írásainak feltérképezése után a Zuhanás elemzésére tér rá, kifogásolva a történetvezetést, aminek elromlásáért a közép-európai elkalandozást teszi felelőssé. A szöveg zárlatában is kiemeli reményét, hogy ez a regény csupán egy „egyszeri kitérő”, és innen visszakanyarodik majd a regények sora a megszokott mitologikus, közép-európai vidékekre.

Szeptemberben az ÉS könyve Visy Beatrix Megtalált történetek – Átjárások Tompa Andrea regényeiben című kötete, amit Bódi Katalin szemléz, elsőként Tompa Andrea pályájához adva kontextust, majd a monográfiára térve bemutatja a Visy Beatrix választotta strukturális szempontokat, külön vizsgálva az ebből következő fejezeteket. „Visy Beatrix monográfiája egyszerre erős és bizonytalan, kiváló meglátásai és számos gondolatébresztő szövegelemzése gazdagítják Tompa Andrea regényeinek kortárs recepcióját. Azonban...” – vezeti fel kritikájának záró gondolatát Bódi Katalin, „azonban” után pedig a könyv kivetnivalóinak sora következik, így amellett, hogy az írás elismeri a könyv érdemeit, kritikus szempontokat is ad annak befogadásához.

Az aktuális lapszám kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.

Fotó: az Írók Boltja Facebook-oldala