bezár
 

irodalom

2026. 09. 07.
Halott barátunk
Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 36. számáról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Meghalt Nádas Péter, olvassuk az e heti címlapon, s összeszorul a szívünk. Az ősz első száma az emlékezésről szól, a soha vissza nem térő alkalmakról, eltávozott és még köztünk lévő barátokról, akikre olyan jól esik most emlékezni. Pályatársak és tanítványok búcsúznak az ÉS lapjain a pár napja elhunyt írótól, a sok anekdota, személyes történet és elemzés mellett olvashatjuk a szerzővel készült egyik utolsó interjút is, amelyben – a sors nem kis iróniájával – éppen saját haláláról kérdezik.

A búcsúzók sorát nyitó Gács Anna frappánsan a korszakzárás tapasztalatával szemben értelmezi Nádas „korszerűtlenségét”, azt a következetes kívülállást, amelynek hála a szerző egyszerre tartozott saját korához és állt ellen annak. Földényi F. László a felvilágosodás motívuma felől beszél barátjáról, szerinte Nádas számára az írás és a fotográfia egyaránt a látszat és valóság közötti árnyas részek megvilágítására szolgált, ezért pályáján mindvégig foglalkoztatta a fény és sötétség viszonya. Bazsányi Sándor személyesebb jellegű visszaemlékezésében az olvasóból lett értelmező, majd barát szemszögéből tekint vissza az életműre, arra, ahogyan a szerző a legfontosabb dolgokat gyakran éppen megnevezés nélkül, érzéki közelítéssel volt képes láttatni.

prae.hu

Forgách András a művek mögötti embert idézi elénk, azt a halk, udvarias férfit, aki sok szempontból a magyar irodalom egyik legradikálisabb, szabályokat következetesen felrúgó szerzőjének tekinthető.

Deczki Sarolta a mimézis fogalmát emeli ki a Nádas-szövegekben, amelyek alaptapasztalata, hogy a világ nem rendezett és logikus, ezért az írónak a nyelv megszokott rendjét is fel kell törnie, hogy közel tudjon férkőzni a test és a létezés érzéki, kaotikus valóságához. Horváth Florencia saját íróvá válását is felidézve beszél Nádasnak az irodalmi életre gyakorolt, sok tekintetben megkerülhetetlen hatásáról, a figyelemről és konstans jelenlétről, amellyel a nagy szerző könyveihez mérhető nyomot hagyott másokban.

A Feuilletonban Visky András köszönti a 75 éves Markó Bélát, akinek fordulatokban gazdag pályáját két szerep, a politikus és költő egymásra gyakorolt hatása felől értelmezi. A két persona közös alapja a hiányos modernizáció felismerése és az ebből fakadó etikai felelősség, amelynek az életművön belüli lehetséges közös terét Visky a transzilvanizmus újrafogalmazásában látja.

A szépirodalmi rovatban is hangsúlyos szerep jut az emlékezésnek: Petres Kincső szövegének (Sorminta) narrátora egy valamikori szerelem bűvöletétől, Gellén-Miklós Gáboré (Szilveszteri buli) egy szilveszteri baklövés bűntudatától képtelen szabadulni. Petőcz András (Padlópaszta-illat) és Aknai Péter (Sziget) írásaiban újra megelevenedik a gyerekkor, annak padlópaszta-illatú és szigeti kalandokkal teli mindennapjaival.

Papp-Sebők Attila verseiben (Diszkosz, Velő, Keltető) a test, vágy és megismerés nyugtalanító határvidékén barangol, bennük a kegytárggyá emelt másik, a csontba zárt fény és a sokat látó, majd szétfröccsenő gömbalak mind ugyanazt a kérdést járja körül – mit bír el a test, mielőtt elenged, elporlik vagy szétreped.

Győri László írásaiban a számvetés megannyi módozatával találkozunk: az Egy új akadémikusnak útmutatást, a Reneszánsz a múlt szakrális képeit a jelen bűneivel szembesítő látomást, az Őszi lovaglás baljós lovasa világa és a Szent panasz Ecce homo!-ba torkolló fohásza próféciát kínál.

A Követési távolságban Károlyi Csaba ezúttal Horváth Adél debütregényét elemzi. A Sok ördögök egyszerre olvasható faluregényként, krimiként és a népi hiedelmek játékos újraírásaként, amelyben a sátán nem a fausti, bulgakovi, vagy dosztojevszkiji értelemben vett gonosz megtestesítője, hanem a paraszti világ szerves része. A cselekményt a szereplők mindennapjait átszövő babonák alakítják, az események mögött a falu lakói szívesebben sejtenek természetfölötti erőket, mint józan ésszel magyarázható okokat. A pergő párbeszédeket, tájszavakat és román nyelvű kifejezéseket vegyítő szövegben a felszínen zajló hétköznapi nyomozás alatt mindvégig ott lüktet valami baljós, a tudás, hogy a rossz szellemek, boszorkányok, kísértetek tönkretehetik az ember életét, ezért jó velük vigyázni.

Ex librisében Perecz László négy, Magyar Péter és a Tisza Párt győzelmével bekövetkező történelmi fordulatra reflektáló kötetet elemez, amelyek különböző nézőpontból bár, de ugyanazt a narratívát járják körül. Kardos András esszégyűjteménye (A maffiaállam tündöklése és bukása) még a választások előtt jelent meg, de már tényként kezeli a rendszer bukását, a szövegekben anticipált új ellenzéki erő felbukkanása utólag igazolja a korábbi elemzéseket, így a könyv egyszerre kínál politikai diagnózist és szenvedélyes hozzászólást egy lehetséges rendszerváltás történetéhez. A kegyelmi ügyet kirobbantó, Vidéki Prókátorként ismert Fülöp Botond könyve (Én, a Vidéki Prókátor) közel visz a majdani eredetmítoszhoz, centrumában az eseményeket elindító levél áll. A száraz, jogászi beszédmódban megírt szöveget könnyedebb publicisztikák és interjúk kísérik, amelyekből kirajzolódik egy nemzeti elkötelezettségű, erkölcsi kérdésekre érzékeny értelmiségi portréja. A négyből két kötete foglalkozik a Tisza Párt kormányra jutásához vezető úttal. Bojár Iván András szövege (A Tisza áradása) személyesebb hangvételű, a politikai események pontos dokumentálása helyett a személyes reflexióra, a szorongás és eufória között ingázó közhangulatra fekteti a hangsúlyt. Papp Gergő (Kiáradt) a választási hajrá két évét kommentálja a kampánytanácsadó pozíciójából, elbeszélésében a napi fordulatok és a nagytörténelmi események folyamatosan egymásra vetülnek. A szöveg inkább a zsurnálpolitológia regiszterében mozog, az egyes történések abból a szempontból válnak fontossá, hogy miként alakították a választási versenyt.

A kritikablokk további szövegei különböző irányokból közelítenek személyes és történelmi tapasztalás kérdéseihez, a háborús hatalompolitikától a kortárs líra bensőséges világán át egy rendkívüli életút regényes feldolgozásáig.

Sz. Bíró Zoltán Putyin-könyvét (Putyin Oroszországa békében és háborúban) ismertetve Huszár Ágnes az orosz elnök hatalomra jutásától az Ukrajna elleni háborúig vezető út legfontosabb momentumait taglalja. A kötet Putyin felemelkedésétől az orosz–ukrán konfliktus kiteljesedéséig, valamint az Orbán-rendszer propagandájáig követi a folyamatot, sugallva, hogy a háborúhoz nem egyetlen rejtélyes fordulat, hanem következetesen meghozott politikai döntések sora vezetett.

Bolla Ágnes Meztelen erdő című kötetét elemezve Nagy Balázs Péter sokat foglalkozik az alanyiság és kitárulkozás kérdésével. A meztelenség metaforáit kiaknázva a versek egy érett nő belső útját tárják fel, a szövegek kiérlelt, tömör nyelven, izgalmas képekkel beszélnek az én tapasztalatairól, amelyekhez szervesen kapcsolódnak a mozgalmas, fantáziadús, olykor kaotikus illusztrációk.

Gajdó Ágnes Bányai Júlia kalandos életregényéről (Szerelem és kard. Bányai Júlia, a honvédszázados) jegyez recenziót, amelyben kiemeli a szerző, Miklya Luzsányi Mónika alapos, a fikciós elemeket elmélyült történeti kutatással elegyítő munkáját.

A cirkuszművészből honvédszázadossá avanzsáló Bányait bemutató szöveg egyszerre kínál megkapó szerelmi történetet, kalandregényt, valamint egy nem mindennapi nő sorsának krónikáját.

Darvasi László legújabb, Az első izlandi hóregény – A novella világtörténete című könyvéről két kritika is született. Mikola Gyöngyi szerint a különböző korszakok stílusait és motívumait idéző novellák sajátos irodalomtörténetet teremtenek, amelyben az eredeti és a másolat, a múlt és a jelen viszonyai folyamatosan megkérdőjeleződnek, miközben a háttérben az emberi szenvedés és túlélés tapasztalata is kirajzolódik. Pogrányi Péter inkább az olvasás felől közelít a kötethez, amelynek önreflexív, esszészerű betétekkel és gyakori nézőpontváltásokkal tarkított elbeszélései olykor valóságos nyelvi labirintust alkotnak, amely nem enged könnyen belefeledkezni a cselekménybe. A szöveg sajátos elragadtatást kíván meg az olvasótól, s aki egyszer ráhangolódik a Darvasi-próza lüktetésére, annak éppen a széttartás és a játékosság válik az egyik legnagyobb élményévé.

nyomtat

Szerzők

-- Kádár Fruzsina --


További írások a rovatból

Bali Péter Már megadtuk magunkat annak, ami csak holnap fog bennünket elnyelni című könyvéről
Az Alföld 2026. augusztusi számáról
irodalom

Bicskei Gabriella Barátnőim, Hágár című könyvének bemutatójáról

Más művészeti ágakról

A Rienzi visszatérése Bayreuthba
Horváth Kristóf Cigyar Magány című önálló estjéről
art&design

Bánkúti Gergő: Kőszikla a házam, zöld mező takaróm című kiállításáról
Jonas Mekas és William Basinski


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés