Az Alföld augusztusi számát James Joyce Arábia című novellája nyitja, melyet Gula Marianna fordított. A mű gyermek főszereplője a nagybátyjától egy kis pénzt kér, hogy mehessen a bazárba. A mű komor hangulatának ellenére a játékos lelkű főszereplőt megsajnálja az olvasó, hiszen a nagybátyja nem egy kellemes figura. Feledékeny, nem tartja szeme előtt a gyerek szükségleteit. Azonban a főszereplő mégis kisettenkedik a bazárba.

Forugh Farokhzad Higgyünk a hideg évszak kezdetében című versét Székely Márton fordította. A mű párhuzamba vonja az életben maradás iránti védekezési mechanizmust a valódi halálvággyal, az idő múlását a természet változásával, az élet szépségeit annak csúfságaival, taszító jellegével. Farokhzad a több oldalas versében azt tárja elénk, hogy rendben van, ha nem vagyunk mindennel megelégedve a világban.

„Miért hívták vendégül a nézést a találkozás otthonába?” – teszi fel a kérdést a mű.

Isabella Leardini Maniere nere című verse öt kisebb részből áll, a cím „fekete módokat/modorokat” jelent. Kerber Balázs, a szöveg fordítója szerint ez magyarul „borzolásként” fogható fel. A szöveg középpontjában a tenger, a természet áll. Az első részben rengeteg metaforát olvashatunk a sírással, illetve feledésbe merüléssel kapcsolatban. A második rész arra fókuszál, hogy a tenger képes minden gondolatot átadni azzal, ahogy épp viselkedik: hullámzik, háborog vagy épp csendes. A tenger elemzésével ellentétben az égre elég csak felnézni, és rájövünk. A tenger rendszertelen és kibogozhatatlan: „A tengerben nincs semmi rend, csak óriás, nyitott szobák sora; teremtmény sodor teremtményeket.” A harmadik szöveg a siettetés és az elszalasztott lehetőségek tragédiáját tárja elénk. A negyedik az egyhelyben ragadás és kitörhetetlenség fájdalmát vetíti a „teraszról lezuhant lányokba”, és az összetört virágcserepekbe, melyeket összeragaszthatunk újra. Az utolsó részben a kétségbeesés a lírai én homlokára van írva, hóvirághoz hasonlítja magát: „az egyetlen lehetséges virág, / mely bennem gyökeret talál.” 

Nick Laird verseiben (Gyász, Hajtogató) az édesanyja halálát igyekszik feldolgozni. A Gyász című versben eggyé sűríti a gyász fázisait, majd egy-egy metaforával járul megmagyarázásukhoz: „nincs ég, nincsenek évszakok, csak nappal és éjszaka van” – olvasható a versben. A vers zárlatában kulcsot ad a költő minden gyászoló személynek a túléléshez: csupán engedni kell, hogy vigyen minket a folyó, majd valamikor elérkezünk a tengerbe. A Hajtogató négy részből áll, melyet Gerevich András fordított. A lírai én fájdalommal emlékszik vissza az édesanyjával eltöltött régi időkre. Úgy érzi, semminek nincs lelke, ami őt körülveszi. Az egyik legkedvesebb emléke az, hogy az édesanyja papírból hajtogatott neki hópihét, majd az ablakra ragasztotta. Erre a hajtogatásra utal a mű címe is.

Matthew Rice Egy kő súlya, Bolyongás, és A kapás című műveit Kozma Leila fordította. Az Egy kő súlyában a lírai én egy követ tartogat a kezében. Érzi a súlyát, formáját, nagyságát, és filozofálgat a kő érzéseiről: nem érdekli a követ az ember, a saját súlya. Csendben tűri, ahogy szorítja a lírai én, majd eldobja. A Bolyongás egy életunt férfiról szól, aki alkohollal, illetve keresztrejtvényezéssel csillapítja a szenvedését, és tömi az űrt, melyet a szerette hagyott maga után. A Kapásban a lírai én visszaemlékezéseit olvashatjuk édesapjáról. Az apuka halász volt, és népszerű az emberek körében: „A helyi halászok / folyamatosan bejelentkeztek. / Kapást hoztak neki”.

A verseket követően Marina Carrtól olvashatunk drámarészletet Pálinkó Mátyás Vice tolmácsolásában. A Nő és a Madárijesztő című mű a két címszereplő beszélgetéseibe vezet minket. A Nő egy édesanya, aki a halála előtt áll, és azt érzi, hogy nem kész elhagyni a világot. Madárijesztő a társa, aki egyengette útját sokáig az életében, és az utolsó perceiben sem hagyja magára. A kapcsolatuk se veled, se nélküled típusa segít a nőnek felszínre hozni a mélyre temetett gondolatait és félelmeit: fél, hogy a gyermekei magukra maradnak, emellett a világ nem tett eleget neki:

„Az első törvény, amit minden bölcsőre oda kellene szegezni, hogy a világ dolga az, hogy mindent elvegyen tőled. A te dolgod az, hogy ne hagyd.” – olvasható a drámában.

Juli Zeh Nullidő című regényrészletét (Jola naplója, harmadik nap) Tatár Sándor fordította. A regényrészletben a narrátor színésznő, aki egy íróval való első találkozásra emlékszik vissza hét évvel ezelőttről, amikor nyári partin vettek részt egy kúriában. A találkozást követően a narrátor a férfival együtt maradt, így a kezdetben sem fényes kapcsolat jelenben tovább romlik. A férfi ráerőszakolja magát a nőre, majd sír, hogy borzalmas ember, és bocsánatért esedezik: „Mennyire szeret, a megtébolyodásig; a világon mindennél jobban. Ő meg milyen rossz ember. De akkor sem szabad elhagynom őt. Mert szüksége van rám.” 

Francesca Bell három versét Bori Ági fordította. A versekben a vallás és a szex párhuzamos jelenlétével Jézus és az emberiség közötti vékony szálat igyekszik bemutatni. A Testem, érted összetörve című művében egy szenvedélyes szeretkezés lépéseit írja le vallásos közegben. A zárlatban az Úrnak kiáltja, hogy ők a megtört, hűséges gyermekek. Az In Persona Christi című vers rövid versszakai egy papi megrontás megrázó képeit vegyítik az evangélium passzusaival: „Az ágyban azt mondta: / Vedd el, és edd meg. / Ez az én testem, / mely érted adatik”. 

Paul Muldoon A vonatában a megszokás, az elkényelmesedés, a meglepetések nélküli monoton élet témái uralkodnak, emellett a párkapcsolatban lévők közé űrt is teremt mindez. A Kuffban egy forró tégla a meghatározó tárgy, amelyet sokféleképpen lehet használni: ágymelegítésre, két ember elválasztására. A műveket Spiegel Máté fordította.

Marie Howe Gyakorlás című írása hetedikes kislányok gyakorlásáról szól. Gyakorolnak a felnőtt élet minden területére. Valamelyik kislány szüleinek házában titokban szerepeket játszottak, megtanultak csókolózni. Majd felnőtté váltak, és megszakadt köztük minden kapcsolat. „Írni akarok egy dalt / arról a sűrű csendről a sötétben, és az első fesztelen vágy tiszta izgalmáról, mielőtt leállítottuk magunkat” – olvasható a versben. A Halott barátaimban a versbeszélő keservesen emlékszik vissza az életében ápolt néhai barátságokra. A lírai én elérzékenyül a gondolatra, hogy mindig számíthatott a barátaira. Mostanra úgy érzi, nem maradt számára boldogság a világban. 

Az utolsó vers a júliusi Alföldben Rainer Maria Rilke Orfeusz ürügyén című szonettje, melyet Vörös István fordított, és össze is köthető Vörös kérdésfelvetésével, miszerint: Miért a legdemokratikusabb versforma a szonett? Rilke példáján át kezdi megvilágítani a gondolatmenetét, majd megmagyarázza: „Bizonyos versformáknak a vers konkrét tartalmán túlmenő és a vers konkrét kiterjedésén túlmutató jelentése és kiterjedése van.” 

Christian Bobin A semmi dicsérete című művében az írás művészetéről és a felnövés viszontagságairól mesél. Az írót felkérik egy folyóiratba írni, egy címkérdéssel: „Mi ad életet önnek?” A kérdés hatására elgondolkozik az írói és a civil lét viszonyain.

“No persze most már nem is válaszolok, hanem énekelek. De vajon érdemes-e kérdezni a madártól, hogy miért énekel?” – olvasható a műben, melyet Kiss Gabriella fordított.

Jerzy Stempowski Sulmona című szövege egy ismertető szöveg Sulmonáról, ami egy kisváros Olaszországban. Szó esik a műben a helyi szokásokról, a közlekedésről, a város sajátosságairól, román és gótikus stílusjegyekben gazdag építészetéről, illetve a város történelméről. Ovidius költő legendái is kaptak néhány bekezdést. A szöveget a nemrég tragikus hirtelenséggel elhunyt Pálfalvi Lajos és Mihályi Zsuzsa fordította. 

Gomori György Duncan Grant és Békássy Ferenc életéről és kalandjairól mesélt az recenziójában. Grant skót festőművész volt a 19. században, Békássy pedig magyar költő. A mű elején betekintést kapunk Duncan Grant gyermekkorába, munkásságába, majd megismerhetjük a kapcsolatát Keynes közgazdásszal, aztán Békássyval. Mindhárom említett férfi homoszexuális volt, Keynes és Grant romantikus viszonyban voltak egymással. Bár Keynes és Grant is szemet vetettek Békássyra, azonban ő mást szeretett. Gomori a művében mesél hármójuk kapcsolatáról, közelségükről, illetve arról a fájdalmas tényről, hogy Grant közel negyven évvel túlélte Békássyt – kedves barátját –, és Keynest, a szerelmét. „Grant nosztalgikusan, Keynes pedig praktikus módon szerette Ferit” – olvasható a szövegben. 

Kulcsár-Szabó Zoltán Félrehallás, hívás és visszahívás című tanulmánya Kafka Ábrahámjáról értekezik: „A valóban másféle Ábrahám, aki talán éppen annyiban a valódi, hogy teljesen más, éppen azért, mert, mint az Kafka ábrázolásából rögtön kitűnik, nem dönthető el, hogy ő valóban ő maga, Isten kiválasztottja avagy sem (…)” 

Smid Róbert Inszuláris múlt című értekezésében a sziget motívumát elemzi Shakespeare A vihar című drámájában, Jókai regényeiben, illetve Kafka A fegyencgyarmaton című elbeszélésében. A tanulmányt Smid két részre bontotta: Shakespeare inszuláris dramaturgiájára és Kafka klimatikus szigetére. Az inszuláris kifejezés szigetfekvésűt jelent, így a cím mellett szereplő múlt kettős értelemmel bírhat attól függően, hogy melyik műben milyen értelmet hordoz a sziget és a múlt. Nemcsak a cselekmény helyszíne a sziget, hanem „aktívan részt vesz az elbeszélhetőség kereteinek kijelölésében”. 

Som Balázs az Ábrándozásokban (Vágy, kép és emlékezet Gerard de Nerval Sylvie című regényében) Gerard de Nerval Sylvie című regényét vette górcső alá. A gondolatait Jean Nicolas Illous, illetve Umberto Eco elemzéseivel egészítette ki. Som szerint a kisregény egészét melankólia hatja át.

Darab Ágnes a „múlttá alakulnak a mostok, és az lesz a majd, ami még sose volt” címet viselő értekezésében közli, hogy Csehy Zoltán Ovidius-újrafordítását nagy várakozás előzte meg: „A klasszikus antikvitás egy-egy irodalmi alkotásának megjelenése új fordításban jellemzően az ókortudomány ünnepe.” Csehy időközönként közel tízéves munkafolyamatát közölték különböző folyóiratok: Alföld, Látó, Jelenkor, Kalligram, Litera, Műút, Parnasszus, Irodalmi Szemle, Korunk, Ókor. A gyakori publikációk lehetővé tették az olvasók számára, hogy betekinthessenek az alkalmazott fordítói eljárásokba, összehasonlíthassák a régit az újjal. Kiemeli az új fordítás sajátosságaként az alliteráció sokrétű alkalmazását. 

A lapszám illusztrációit Gesztelyi Nagy Zsuzsa elektrográfiái adják, kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.