Október 1-jén a 31. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált Visky András nyitotta meg, mindenekelőtt a Prédikátor könyvéből idézve, majd egy fiatalkori emlékét tárva a közönség elé: „Kiskamasz koromban megtapasztaltam, milyen törékeny szerzetek a könyvek. Családi könyvtárunk legszebb köteteit a szemünk előtt rángatták ki az üveges könyvszekrényekből a hatóság emberei, majd rajtuk taposva dúlták fel apám íróasztalát és a rézfogantyús, nehéz komódot. A komód nem fehérneműket, hanem keskeny fadobozokban rendezett cédulák sokaságát rejtette, és a Silva rerum, azaz A dolgok erdeje nevet viselte. Betűrendes szószedetre gondoljunk, ám a szócikkek értelmét nem szűkszavú, szabatos meghatározások oldották fel, hanem kézzel írott történetek. Csak a történeteink tudják életben tartani a szavak valódi értelmét.” A több mint kétezer éves szövegrészlettől a Ceaușescu-rezsim emléktöredékén át végül a mára reflektáltan idézett Nádas Pétertől, kiemelve az emberközi kapcsolataink jelentőségét.

A megnyitóbeszédet követően ‒ amely teljes változatában az Élet és Irodalom felületén olvasható ‒ a díszvendégországok nagykövetei is köszöntötték a közönséget. Őexcellenciája Alexander Renggli a magyar‒svájci kapcsolatok jegyében emelte ki Nelio Biedermann Lázár című regényét, amely magyar fordításban idén látott napvilágot a Scolar Kiadó gondozásában, és egy magyar nemesi család több generáción átívelő történetét meséli el. Őexcellenciája Alexander Schönfelder a német gyerek- és ifjúsági irodalom fontosságára hívta fel a figyelmet, olyan szerzőkkel példálózva, mint Stefanie Höfler és a Katja Brandis álnéven író Sylvia Englert. Őexcellenciája Astrid Harz nem utolsó sorban felkonferálta a REIHE Zykan + bécsi együttest, akik

az idén 80. születésnapját ünneplő Elfriede Jelinek tiszteletére állították össze repertoárjukat.

A 2004-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett szerző kevésbé ismert, zeneszerzői oldalát mutatták be, többek között az 1965-ös Klage című zeneművét megszólaltatva, helyet kaptak azonban különböző motívumok a Die Ankunft című színházi válogatásából is.

Az együttes performanszát követően a Budapest-nagydíj átadására került sor, amelyet idén az ír Colm Tóibín, a könyvfesztivál díszvendége vett át Karácsony Gergelytől és Gál Katalintól. A szerzőt Bán Zsófia laudálta, kiemelve írásainak határfeszegető jellegét és humorát: „Tablószerűen kibontakozó, gyakran faulkneri módon szőtt regényvilágában egyik legjellegzetesebb megnyilvánulási formája az irónián és önirónián túl a humor, ami azon kis népek jellegzetes fegyvere, amelyek történelmünk során az elnyomással és a túlerővel szemben egyebek híján ebben találnak menedéket és kifejezési formát. Ebben áll a magyarok és az írek közti párhuzam egyik legerőteljesebb diszkurzív eleme: ez az a közös nyelv, amelyen remekül megértetjük magunkat egymással.

Mondhatni, meglehetősen egy húron pendülünk, legyen az a húr egy ír lant vagy magyar citera húrja,

a végeredmény elkerülhetetlenül egy nagy cinkos nevetés, egy keserű hahota, egy fergeteges röhej.”

Tóibín köszönőbeszédét követően a Magyarországi Francia Intézet igazgatója, Matthieu Berton és Tóth Krisztina zsűrielnök adták át az első Somlyó György Műfordítói díjat Lőrinszky Ildikó Nézd, hogyan táncolunk című Leïla Slimani-fordításáért. „A jó fordító nem lép rá az író lábára, mert akkor az olvasó felszisszen” ‒ mondta Tóth Krisztina, felkonferálva a nyertes műfordítás szerzőjét, aki mellett a rövidlistán Annie Ernaux A másik lány és Sibylle Grimbert Az utolsó egyed című regényének fordítója, Gulyás Adrienn és Kiss Kornélia versenyzett a díjért.

Fotók: a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Facebook-oldala