bezár
 

színház

2008. 12. 14.
Mindenki mindenkivel
Mozart: Così fan tutte a Müpában
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Mindenki mindenkivel „A zenekari árokban dobogó vagy valamiféle magasítás biztosítja, hogy amikor a zenészek helyet foglalnak majd hangszerük mellett, fejük a rivalda vonala fölé emelkedjék, és így a játék ideje alatt látványként is állandóan jelen legyenek” – adja meg a színleírást Nádas Péter Találkozás című drámájához.
Szkéné színház
Valami ilyesmit láthattunk Mozart Così fan tuttéjának nyitánya alatt, amikor is nem igazán látszott a felemelt zenekar mögötti díszlet. Aztán leengedték a zenekart, és ott volt az asztalka két székkel. Nem lesz vizuális szempontból monumentális előadás – ezt érzékelhettük már az elején, és ez önmagában nem is baj.

A Glyndebourne-i Operafesztivál 2006-os produkciójának adaptációját láthattuk a Művészetek Palotájában. Mivel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben adták elő, és nem a Fesztivál Színházban vagy az Operában, az ember vagy koncertszerű operaelőadást várt, vagy félig szcenírozottat – bármit is jelentsen ez –, mindenesetre reménykedhettünk az előadás előtt, a júniusi Wagner Tetralógia után újabb csodában bízva.
Forrás: Müpa; Fotó: Pető Zsuzsa
A Così fant tutte teljes szcenírozásban ment papírforma szerint, azonban úgy tűnt, a rendezésnek nincs túl sok mondanivalója a műről. Én tényleg szeretem a kevés díszletet, kevés ötletet, sőt az utóbbi idők tapasztalata kifejezetten azt mutatja, hogy minél kevesebb, annál jobb: inkább álljanak egy helyben, és muzsikáljanak értelmesen. Bár ez utóbbiban nem is volt hiba, a Budapesti Fesztiválzenekar ezúttal is kitett magáért, a színrevitel elmaradt a várakozásoktól. Sajnos úgy tűnt, kevés ötlettel és minimális elképzelésekkel a műről próbáltak megteremteni egy komplett operaelőadást. Mintha tényleg csak erről szólna a Così fan tutte, hogy mindenki mindenkivel, keresztbe-kasul...

Talán abból indultak ki, hogy ha bízunk Mozartban, a zenében, a koncertteremben, nagy baj nem lehet. Ebben nem is tévedtek nagyot, a Budapesti Fesztiválzenekar szépen, érzékenyen játszott, és még arra is maradt energiája Fischer Iván karmesternek, hogy kiemeljen a sűrűből egyes hangszeres szólamokat. Az énekesek – talán a számukra új környezet miatt – nem tudtak mindig együtt lélegezni a zenekarral, ám tőlük is sok szép pillanatot kaptunk. Különösen emlékezetes Fiordiligi (Juliane Banse) második felvonásbeli áriájának lírai indítása. A szólisták kicsit fáradtnak tűntek a december 4-i előadáson; tudjuk, Mozart-szerepeket nem kis teljesítmény végigénekelni egyszer sem, nemhogy háromszor egy héten belül.
Forrás: Müpa; Fotó: Pető Zsuzsa
Számomra nehezen magyarázható, hogy ha valaki egy ilyen mély érzelmeket megmozgató és komoly kérdéseket felvető darabhoz nyúl (nem vagyok egyedül azzal a nézettel, hogy a mű egyszerű és vígopera volta erősen kétséges), miért nem tud túllépni az eddig más előadásokból ismert bohóckodásokon. A görcsös, kétségbeesett cselekedtetésvágy oda vezet, hogy mozgásban kell tartani a színen lévőket, üljenek le, álljanak fel, ha van egy ária, legalább kicsit menjenek közben odébb. Miért nem lehet csak úgy elénekelni, hogy a zenére és a tartalomra tudjunk koncentrálni?

Jó volt Fischer Ivánék előadását hallani, legfeljebb máshova megyünk majd nézni.


Wolfgang Amadeus Mozart:
Così fan tutte
Vígopera 2 részben

Fiordiligi - Juliane Banse
Dorabella - Anke Vondung
Guglielmo - Tassis Christoyannis
Ferrando - Topi Lehtipuu
Despina - Claire Ormshaw
Don Alfonso - William Shimell

Budapesti Fesztiválzenekar
Vezényel: Fischer Iván
Rendező: Nicholas Hytner

Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
2008. december 4.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Mátrai Diána Eszter --

Budapesten születtem, itt végeztem angol, magyar és színházi dramaturg szakot. 2008 óta vezetem a prae.hu színházi rovatát. Szeretem Mozartot, Shakespeare-t, a somlói galuskát és a világbékét. S hogy magamról is mondjak pár szót: távol áll tőlem az önirónia.


További írások a rovatból

színház

Fiatal alkotók és a kreativitás színháza Fiatal alkotók és a kreativitás színháza
FACT a Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2020. február 6-9.
Simon Longman: Rozsda, avagy minden vérünk benne szárad
színház

Játszma mindhalálig Játszma mindhalálig
Láthatáron Csoport: Hagyaték
színház

Problémadarab komoly problémákkal Problémadarab komoly problémákkal
Shakespeare-vendégelőadás Ján Klata rendezésében: Szeget szeggel

Más művészeti ágakról

Great Gerwig: Kisasszonyok
Gyerekirodalom és medialitás - Tudományos konferencia
Gyerekirodalom és medialitás - Tudományos konferencia
art&design

Észak-Kaliforniai művészidentitással Magyarországon Észak-Kaliforniai művészidentitással Magyarországon
Interjú Simon-Mazula Tiborral pályakezdésről, az USA-ban töltött évekről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés