bezár
 

irodalom

2008. 12. 11.
A metaforikus prózaköltő
Marczinka Csaba válasza a PRAE.HU körkérdésére
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A metaforikus prózaköltő D´ Annunzio, Joyce, Merezskovszkij, Dos Passos - e nevek ugranak be hasonlatokat keresgélve Szentkuthy életművének jelentőségét méricskélve. Korántsem irodalomtörténeti szempontból, „csupán” érdeklődő olvasóként és írogató emberként. Úgy érzem azonban, hogy fentemlített kortárs alkotók elismertségéhez és recepciójához képest sajnos Szentkuthy Miklós műveinek ismertsége s recepciója szinte elhanyagolható.

prae.hu

Pedig Szentkuthy teljesen egyenrangú, világirodalmi jelentőségű alkotótársuk volt… A magyar prózában mindenesetre az elsők között próbálta megteremteni a modern, intellektuális esszéregényt. S a Barokk Róbert korai kísérlete után, a Prae és a Szent Orpheus Breviáriuma a modern-későmodern prózai törekvések egyik legfontosabb megvalósulásai a magyar irodalomban. Úgy tűnik, Szentkuthy metaforikus, lebegően parabolikus „prózaköltészeti” kifejezésmódjára „nem volt igény” a „sültrealista” „hivatalos” magyar irodalomban… Még olyan jelentős ítészek sem értették vagy fogták föl jelentőségét, mint például Cs. Szabó László, vagy a sok mellőzött értéket feltáró Fülep Lajos… A Magyar Műhely körének és Tompa Máriának hála életműve legalább a teljes feledéstől megmenekült. Ez azonban az igazi elismertetéshez - a kanonizációhoz és a jelentős nemzetközi recepcióhoz édeskevés… Pedig: amíg legalább a Prae és a Szent Orpheus Breviáriuma egy-két része nem lesz hozzáférhető valamelyik vagy akár több világnyelven, Szentkuthy itthoni befogadása sem lehet teljes. Erre a fordulatra és a honi kanonizációra azonban pillanatnyilag elég kevés az esély. Marad az „aprómunka”: egy-egy könyvnek vagy elhanyagolt oldalának föltárása, illetve a Szentkuthy-életmű elhelyezkedésének behatárolása (előkészítve a reménybeli kanonizációt).

A Prae.hu körkérdésére visszatérve, szerintem Szentkuthy műveinek kritikai földolgozása nélkül nem rajzolható meg a XX. századi magyar próza hiteles képe. De rajta kívül is még rengeteg író és költő valódi jelentősége föltáratlan Oláh Gábortól és Balázs Bélától Hamvas Béláig vagy Hajnóczy Péterig, hogy csupán néhány háttérbe szorult vagy félig elfeledett szerzőt említsek, a teljesség igénye nélkül. Addig pedig Szentkuthy számára is marad a „szubkulturális” félismertség. Ez persze csak alig jobb a feledésnél.

Marczinka Csaba 1967-ben született Budapesten. Két verseskötete jelent meg: „Előszó a halálhoz” (1997, Alterra), valamint „Ki lopta el az orthodoxiámat?” (2001, Littera Nova). Készülő művek: „Az öreg Janus strófái” (verseskönyv), és „13. kosztya” (regény).

nyomtat

Szerzők

-- Benedek Anna --


További írások a rovatból

Kritika Nagy Gabriella Elviszlek Amerikába című regényéről
Kilenc szabad növény és Boszorkányok nyara – Recenzió Sánta Miriám és Sárkány Tímea 2023-as köteteiről
Bemutatták Locker Dávid: Beszédkényszer című verseskötetét

Más művészeti ágakról

[ESCAPE] – A Donkihóte-projekt az Örkény István Színház és a Városmajori Szabadtéri Színpad közös produkciójában
Platon Karataev: Napkötöző
színház

Interjú Pálffy Tibor színésszel külső-belső tényezőkről, színházi igazságról, és szerepről
Az Elérhetetlen című kötet bemutatójáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés