film
2009. 01. 13.
Al Pacino esete a telefonnal
Jon Avnet: 88 perc
Nehéz elhinni, hogy egy olyan színész, mint Al Pacino egzisztenciális gondok miatt ugrik bele egy olyan produkcióba, mint amilyen a 88 perc. Ám ha ránézünk az utóbbi évek amerikai filmes termésére, engedékenyek lehetünk, hisz a vele együtt megöregedő filmcsillagok sincsenek jobb helyzetben.
A neves és szinte már sztárstátuszban tobzódó igazságügyi szakértő és egyetemi előadó, Jack Gramm (Al Pacino) épp arra készül, hogy megünnepelje egy általa kézre kerített sorozatgyilkos kivégzését, amikor hogy, hogy nem, néhány órával a nagy esemény előtt megölnek valakit a halálra ítélt módszerével. A hír hallatán a neoncsövek jótékony hatásától egyenletesen barnára pirult bőrű pszichiáter arcára rögvest ráfagy a mosoly, mivel az általa rács mögé juttatott férfi ennek értelmében mégsem követhette el a nevéhez pár éve hozzá csatolt bestiális tetteket – bármennyire is próbált eskü alatt némi „túlzással” élni –, így hamarosan újra szabadlábon élvezheti az életet.
Gramm számára ezzel azonban még nem ért véget a balszerencsés nap, két előadás között nem várt hívást kap: egy eltorzított hang közli vele, hogy csupán 88 perce van hátra, majd jön a hosszú, sötét alagút a fénnyel a végén. Dokink kezdetben, mit sem törődvén a morcos hanggal, éli tovább top manageri szintet megütő életét, ám, ahogy a kismutató elnyeli a számokat a karóráján, úgy mutat egyre több jel arra, hogy nem csupán egy lelkes diákja kívánja felültetni érces hangú főhősünket, s a kaszás valóban ott liheg a sarkában.
A Jon Avnet rendezésében készült 88 perc hibája elsősorban nem abban keresendő, hogy újfent hintába akarnak ültetni bennünket, mint ahogy mondjuk Alfred Hitchcocknak volt szokása, hiszen az ő briliáns cselekményszövéseivel ellentétben itt nem is volt mibe beleülni. Hanem abban, hogy nem tudunk hősünkkel együtt, egy ritmusra kattogni és pattogni. A néző ugyanis, ahelyett, hogy maga is nyomozásba kezdhetne hősével együtt, és felgöngyölíthetné a roppant elmés ügyet, csupán tétlen szemlélőként tudja végignézni, ahogy Pacino acsarkodva s vagdalkozva rohan keresztbe-kasul a városon, és próbál hihető érzelmeket és értelmet kicsiholni egy szituációban, ami már önmagában is ostoba és elcsépelt.
A kilencvenes években, és azóta is készültek tiszteletre méltó műfaji alkotások (Hetedik, Holtidő, Tökéletes gyilkosság, Sikoly, Egy igaz ügy), melyekből a rendező ki is szemezgette a neki tetsző cselekményszálakat, de hiába a sok értékes kis lopott alapanyag, Avnet végeredményében nem tudott egyébbel előrukkolni, mint egy olcsó és felettébb suta konspirációival. A néző összezavarására kitalált (de erre ez esetben alkalmatlan) karakterek is fel-felbukkannak persze, akiknél már csak egy nagyon szörnyűnek hangzó, de voltaképp pocsék múltbéli taruma felidézése, illetve az unásig ismert panelbeszélgetések rémisztőbbek – mindez, a cím ígéretével ellentétben, több mint 88 percben.
Az eredmény pedig nem több, mint egy feldúsított thriller-pótló kliséhalmaz, ami minőségét tekintve képtelen arra, hogy a gondolkodás és izgalom birodalmába transzportáljon, ellentétben mondjuk a műfaj valódi kis- és nagymestereivel (Brian De Palma, David Fincher, Alfred Hitchcock).
A filmbeli tik-tak megítélésem szerint mégsem elsősorban Pacinónak ketyeg, hanem a forgatókönyvíró szakmának, hisz ha nem kapnak villámgyorsan észbe az angyali város immáron emberibb bérért dolgozó bértollnokai és nem tornásszák vissza a színvonalat legalább az elégséges szintre, nem kizárt, hogy néhány éven belül egyikük-másikuk nem várt hívást fog kapni. És akkor már nem lesz egy író sem a közelben, aki kihúzhatja őket a csontig rágott helyzetből…
88 perc (88 Minutes)
Színes német-amerikai thriller, 2007.
Rendező: Jon Avnet
Forgatókönyv: Gary Scott Thompson
Szereplők: Al Pacino, Alicia Witt, Amy Brenneman, Leelee Sobieski
DVD-n megjelent: 2008. április 8.
Forgalmazza: Budapest Film
Gramm számára ezzel azonban még nem ért véget a balszerencsés nap, két előadás között nem várt hívást kap: egy eltorzított hang közli vele, hogy csupán 88 perce van hátra, majd jön a hosszú, sötét alagút a fénnyel a végén. Dokink kezdetben, mit sem törődvén a morcos hanggal, éli tovább top manageri szintet megütő életét, ám, ahogy a kismutató elnyeli a számokat a karóráján, úgy mutat egyre több jel arra, hogy nem csupán egy lelkes diákja kívánja felültetni érces hangú főhősünket, s a kaszás valóban ott liheg a sarkában.
A Jon Avnet rendezésében készült 88 perc hibája elsősorban nem abban keresendő, hogy újfent hintába akarnak ültetni bennünket, mint ahogy mondjuk Alfred Hitchcocknak volt szokása, hiszen az ő briliáns cselekményszövéseivel ellentétben itt nem is volt mibe beleülni. Hanem abban, hogy nem tudunk hősünkkel együtt, egy ritmusra kattogni és pattogni. A néző ugyanis, ahelyett, hogy maga is nyomozásba kezdhetne hősével együtt, és felgöngyölíthetné a roppant elmés ügyet, csupán tétlen szemlélőként tudja végignézni, ahogy Pacino acsarkodva s vagdalkozva rohan keresztbe-kasul a városon, és próbál hihető érzelmeket és értelmet kicsiholni egy szituációban, ami már önmagában is ostoba és elcsépelt.
A kilencvenes években, és azóta is készültek tiszteletre méltó műfaji alkotások (Hetedik, Holtidő, Tökéletes gyilkosság, Sikoly, Egy igaz ügy), melyekből a rendező ki is szemezgette a neki tetsző cselekményszálakat, de hiába a sok értékes kis lopott alapanyag, Avnet végeredményében nem tudott egyébbel előrukkolni, mint egy olcsó és felettébb suta konspirációival. A néző összezavarására kitalált (de erre ez esetben alkalmatlan) karakterek is fel-felbukkannak persze, akiknél már csak egy nagyon szörnyűnek hangzó, de voltaképp pocsék múltbéli taruma felidézése, illetve az unásig ismert panelbeszélgetések rémisztőbbek – mindez, a cím ígéretével ellentétben, több mint 88 percben.
Az eredmény pedig nem több, mint egy feldúsított thriller-pótló kliséhalmaz, ami minőségét tekintve képtelen arra, hogy a gondolkodás és izgalom birodalmába transzportáljon, ellentétben mondjuk a műfaj valódi kis- és nagymestereivel (Brian De Palma, David Fincher, Alfred Hitchcock).
A filmbeli tik-tak megítélésem szerint mégsem elsősorban Pacinónak ketyeg, hanem a forgatókönyvíró szakmának, hisz ha nem kapnak villámgyorsan észbe az angyali város immáron emberibb bérért dolgozó bértollnokai és nem tornásszák vissza a színvonalat legalább az elégséges szintre, nem kizárt, hogy néhány éven belül egyikük-másikuk nem várt hívást fog kapni. És akkor már nem lesz egy író sem a közelben, aki kihúzhatja őket a csontig rágott helyzetből…
88 perc (88 Minutes)
Színes német-amerikai thriller, 2007.
Rendező: Jon Avnet
Forgatókönyv: Gary Scott Thompson
Szereplők: Al Pacino, Alicia Witt, Amy Brenneman, Leelee Sobieski
DVD-n megjelent: 2008. április 8.
Forgalmazza: Budapest Film
Szerzők
-- Iván István --
További írások a rovatból
film
Az Arcok visszapillantóban és a Kiáltvány a gyerekekért a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon
film
Beszélgetés Hevér Dániel rendezővel és Kertész Zsanett forgatókönyvíróval a Valami madarak című filmjükről
