film
2009. 01. 19.
Ilyen filmet is lehet csinálni. De minek?
Benoit Delépine-Gustave de Kervern: Profi bérgyilkost keresünk - nem nem akadály
Legalábbis ezt gondolhatják azok, akik anélkül látják a filmet, hogy utánanéznének a történelmi vonatkozásainak. Márpedig, valljuk be, általában nem szoktunk utánanézni olyan filmeknek, amikről nem tudjuk, hogy igényelnek ilyesmit.
Továbbmegyek: az is lehet, hogy még az sem látja a film értelmét, aki utánanézett a cím eredetének, illetve annak, hogy kinek is állít emléket ez az opusz. Most mondhatnám, hogy ismét a fordítók hibáztak, amiért az eredeti címet (Luis-Michel) még csak említésszinten sem tartották meg az eredeti címben. És akkor mi van? Jelentkezzen az, akinek mond valamit ez a név. Kétszer jelentkezzen az, akinek rögtön beugrik a feministák francia hősnője, aki a 19. század egyik emblematikus nőfigurája volt Franciaországban. És jelentkezzen az is, aki ezen információ birtokában nézte meg a filmet, és tetszett neki. Mert akkor valamit jobban csinál nálam.
Pedig a felütés nem rossz, sőt, egészen eredetinek mondható. Adott tizenvalahány nő, akit munkaadójuk, a gyárigazgató jól átver – felszámolja a gyárat, anélkül, hogy az alkalmazottaknak egy szót is szólna. Hősnőink úgy döntenek, hogy a végkielégítésükből nem alapítanak vállalkozást, sőt, ruhákat sem vesznek, hanem összedobják a pénzt, és felfogadnak egy profi bérgyilkost, hogy nyiffantsa ki a gaz főnököt. Sajna sikerül összeszedniük egy olyan kétbalkezes, szerencsétlen bérgyilkost, aki még egy kutyát sem képes lelőni.
Egy fergeteges vígjáték is kibontakozhatna mindebből. A karakterek is meglehetősen eredetiek, mármint a kislányból lett marconának tűnő bérgyilok és a kissé félkegyelműnek látszó, rovott múltú „hősnő”, aki elkíséri őt leszámolni a főnökkel.
Remek, szatirikus képet kapunk a különböző bürokratikus rendszerekről, illetve a tipikus nyugati cégekről, ahol mindenki mindenkinek a főnöke, ötpercenként bomlanak fel vállalkozások és alakulnak újak, az egész rendszer követhetetlen és a főfőnököt nem lehet sehol megtalálni. Említésre méltóak a morbiditásba átcsapó gyilkosság-poénok is (pl. amikor a „bérgyilkos” saját, rákban haldokló, menni alig tudó, 10 éve nem látott unokahúga kezébe adja a gyilkos fegyvert – neki már úgyis mindegy alapon. Igazságérzetünk sem sérül –mindenki megbűnhődik, aki megérdemli. Akkor mégis, hol a hiba?
Az alapoknál. A karakterek motivációi elnagyoltak, múltjuk nem elég tiszta. Halvány utalások történnek, hogy kik ők és miért lettek olyanok, amilyenek (és most nem lövöm le a főpoént), de ez valahogy nem elég, kicsit több kifejtést igényelne a dolog. Pont így vannak a kapcsolások is. Maguk az ötletek jók, csak az összefűzéssel van a baj. Az eredmény sajnos unalmas, és nem látni, mi a film célja, nincs ív, ami mentén a cselekmény haladna – illetve van, de valahogy furcsa és hiányos, valamint hagy maga után egyfajta feleslegesség-érzést. Ahogy már az elején írtam: lehet ilyen filmet is csinálni, de minek?
Sok remek ötlet veszik el a megvalósítás útvesztőjében. Azt hiszem, a Profi bérgyilkost keresünk... alapgondolata is erre a sorsra jutott.
Profi bérgyilkost keresünk - nem nem akadály
színes feliratos francia film, 95 perc, 2008
Rendezte:Benoît Delépine, Gustave de Kervern
Szereplők: Yolande Moreau (Louise),Bouli Lanners (Michel),Albert Dupontel (Miro),Robert Dehoux, Philippe Katerine, Mathieu Kassovitz, Catherine Hosmalin,Eric Martin
Bemutató: 2009. január 15.
Forgalmazó:Cirko Film
Pedig a felütés nem rossz, sőt, egészen eredetinek mondható. Adott tizenvalahány nő, akit munkaadójuk, a gyárigazgató jól átver – felszámolja a gyárat, anélkül, hogy az alkalmazottaknak egy szót is szólna. Hősnőink úgy döntenek, hogy a végkielégítésükből nem alapítanak vállalkozást, sőt, ruhákat sem vesznek, hanem összedobják a pénzt, és felfogadnak egy profi bérgyilkost, hogy nyiffantsa ki a gaz főnököt. Sajna sikerül összeszedniük egy olyan kétbalkezes, szerencsétlen bérgyilkost, aki még egy kutyát sem képes lelőni.
Egy fergeteges vígjáték is kibontakozhatna mindebből. A karakterek is meglehetősen eredetiek, mármint a kislányból lett marconának tűnő bérgyilok és a kissé félkegyelműnek látszó, rovott múltú „hősnő”, aki elkíséri őt leszámolni a főnökkel.
Remek, szatirikus képet kapunk a különböző bürokratikus rendszerekről, illetve a tipikus nyugati cégekről, ahol mindenki mindenkinek a főnöke, ötpercenként bomlanak fel vállalkozások és alakulnak újak, az egész rendszer követhetetlen és a főfőnököt nem lehet sehol megtalálni. Említésre méltóak a morbiditásba átcsapó gyilkosság-poénok is (pl. amikor a „bérgyilkos” saját, rákban haldokló, menni alig tudó, 10 éve nem látott unokahúga kezébe adja a gyilkos fegyvert – neki már úgyis mindegy alapon. Igazságérzetünk sem sérül –mindenki megbűnhődik, aki megérdemli. Akkor mégis, hol a hiba?
Az alapoknál. A karakterek motivációi elnagyoltak, múltjuk nem elég tiszta. Halvány utalások történnek, hogy kik ők és miért lettek olyanok, amilyenek (és most nem lövöm le a főpoént), de ez valahogy nem elég, kicsit több kifejtést igényelne a dolog. Pont így vannak a kapcsolások is. Maguk az ötletek jók, csak az összefűzéssel van a baj. Az eredmény sajnos unalmas, és nem látni, mi a film célja, nincs ív, ami mentén a cselekmény haladna – illetve van, de valahogy furcsa és hiányos, valamint hagy maga után egyfajta feleslegesség-érzést. Ahogy már az elején írtam: lehet ilyen filmet is csinálni, de minek?
Sok remek ötlet veszik el a megvalósítás útvesztőjében. Azt hiszem, a Profi bérgyilkost keresünk... alapgondolata is erre a sorsra jutott.
Profi bérgyilkost keresünk - nem nem akadály
színes feliratos francia film, 95 perc, 2008
Rendezte:Benoît Delépine, Gustave de Kervern
Szereplők: Yolande Moreau (Louise),Bouli Lanners (Michel),Albert Dupontel (Miro),Robert Dehoux, Philippe Katerine, Mathieu Kassovitz, Catherine Hosmalin,Eric Martin
Bemutató: 2009. január 15.
Forgalmazó:Cirko Film
Szerzők
-- Sípos Anna --
