bezár
 

színház

2009. 04. 24.
Lear halott?
Lev Dogyin rendezése a Budapesti Tavaszi Fesztiválon
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
„Ilyen a Lear király? Még sosem láttam” – kérdezi egy ismerősöm, mikor a színház után összefutunk. Nekem főleg az előadás tempójával van problémám, neki a leegyszerűsített stilizáltságával. Annyi bizonyos, legyen szó akármilyen élő legendáról, Lev Dogyin színháza minket már nem varázsol el.

Szkéné színház

Dogyin élő legenda, de nem az én generációmnak: már az előadás is a hatvannyolcasok nemzedékét idézi. Lear kiöregedett hobó, ősz haját hátul varkocsba gumizza, Gloster szintén. Bukásuk az első jelenettől nyilvánvaló: Lear úgy totyog-motyog, mint aki nem talál haza a kocsmából, Glosterről pedig első pillanatban azt hiszem, ő lesz a Bolond. (Az én nemzedékemet a drogos Edgar és a nőbolond, érzelmi elkötelezettségen nem is morfondírozó Edmund képviseli.)

A színpadkép minimál, fekete falakra keresztben felszögelt fehér pallók, igazi üres tér. A modern jelmezvilágot csak a három lány által időnként viselt reneszánsz abroncsszoknyák fehér vászon változatai törik meg – gyönyörű rovarbábok, a haláluk után üresen hagyott vázak. Az előadás prózafordításban megy, de nemcsak a szöveg, hanem időről időre a szereplők is csupaszok: a kihalt strandot idéző öltözőkabinok hol elvont, hol konkrét értelemben szerepelnek. Az egyetlen állandó díszletelem a zongora, amelyen a Bolond, afféle cirkuszi Bohóc, kantáros gatyában, keménykalapban, krumpliorrban klimpíroz. A három lány elöl szinte mozdulatlan – az orosz balett-táncosokra emlékeztetnek, és a karzatról szinte megkülönböztethetetlenek egymástól. Cordelia nem dacos, hanem érzéki kapcsolatra vágyó teremtés. Mint a rendezés később határozottan sugallja, ez joggal bőszíti fel a lányaihoz érzékileg is kötődő apát. Később a vonzalom nagyon is egyértelmű megfogalmazást nyer: Goneril és Regan is lefekszik Edmunddal, és szeretkezés közben azt kiáltozza: Otyec! Apám!

Learnek méltó párja a leépülésben Gloster, presbyopiás nyugdíjas, akinek olvasószemüveg is kell az „áruló” levélhez. Edgar kokózik, ahogy belép, nagyot szippant a kézfejéről – ebben a családban Edmundnak könnyű dolga lesz a leszámolással. Lear több ízben Glostert parodizálja, és viszont, őket kettejüket pedig a Bolond, vagy inkább Bohóc a zongorán végigfutó dallamokkal. Később Lear zokogva kergeti el a Bolondot a zongorától – könnyen játszhat rajta, a zongora magától működik, gépzongora lesz, verkli.



Gonerilnél úgy állnak sorba a fürdő előtt, mint reggel egy lakótelepi lakásban. Dogyin tehát másutt is elegyíti az elvontat a konkréttal: ahogy Edgar a csupasz földön meztelenül fenteregve sározza össze magát, a nézőtéren kuncogást fakaszt, míg a rendezés épp a színház voltára hívja fel a figyelmet. A rendezés legeredetibb ötlete, ahogy Goneril és Regan távozását összeköti Edmund érkezésével: a két nő jobbra kimegy, de megáll, és egyszerre, koreografáltan visszapillant, amint az üres térbe, mintha csak utánuk jönne, Edmund lép be. Ez a következetesen ismételt rendezői eszköz hangsúlyoz, ritmizálja az előadást, és nemcsak két helyszín összekötésére, a két család történetének párhuzamba állítására szolgál, hanem felrajzolja a férfi és az egyenrangú, ráadásul megszólalásig hasonlító nők között lassan kibomló, ha tetszik, egyenlő szárú szerelmi háromszöget is. Később Gonerilnél a nő még egyszer az érkező Edmund után fordul távoztában. Nagyon is konkrét flört, nagyon is elvont térben.

Cordelia szerepe épp a szerelmi háromszög hangsúlyos ábrázolása – és a dramaturgiai lecsupaszítás – miatt eltörpül. Ami a Shakespeare-ciklus bécsi előadásának kulcsjelenete volt, ahogy Cordelia a IV. felvonásban ápolja a tábori kórházban a megtört Leart, az itt feledésbe merül. A csata csak Lear képzeletében játszódik, gondolhatnánk, ahogy az ezúttal zavartan motyogó Lear szabályos balettzenétől kísérve szövegel az ütközetről, majd képzelt kísértetei elillannak, és kiderül, hogy Cordelia halott. És még meg sem ismertük…

Shakespeare: Lear király

LEAR, Britannia királya - Pjotr Szemak
A FRANCIA KIRÁLY - Igor Ivanov
A BURGUNDI FEJEDELEM - Alekszej Zubarev
ALBAN FEJEDELEM - Anatolij Kolibjanov
CORNWALL FEJEDELEM - Igor Csernyevics
KENT GRÓF - Szergej Vlaszov
GLOSTER GRÓF - Szergej Kurysev
EDGAR, Gloster fi -: Danila Kozlovszkij
EDMUND, Gloster törvénytelen fia - Vlagyimir Szeleznyov
BOLOND - Alekszej Devotcsenko / Alekszej Morozov
OSZVALD, Goneril udvarnoka - Oleg Dmitrijev
SZOLGA - Vlagyimir Zaharjev
LEAR leányai:
GONERIL - Jelizaveta Bojarszkaja
REGAN - Jelena Kalinina / Jelena Szolomonova
CORDELIA - Darja Rumjanceva

Rendezőasszisztens: Valerij Galengyejev
A rendező munkatársa: Igor Nyikolajev
Látványtervező: Vlagyimir Gladcsenko
Szcenika: David Borovszkij
Díszletek Jevgenyij Nyikiforov vezetésével a „Vozrozsgyenije” színházi műhelyeiben készültek
Világítás: Jekatyerina Dorofejeva, Vitalij Szkorodumov
Hang: Vlagyimir Trojan, Jurij Vavilov
Jelmezek: Irina Cvetkova, Marija Fomina, Galina Ivanova, Natalja Szeleznyova
Kellékek: Julija Zverlina, Szvetlana Tretyjakova, Alla Onatyjeva
Maszkok: Galina Varuhina, Irina Gyerbina
Az előadást irányították: Olga Dazigyenko, Irina Prikot rendezőasszisztensek

Színpadi kompozíció és rendezés: Lev Dogyin

A szentpétervári Malij Tyeatr vendégjátéka
Budapesti Tavaszi Fesztivál
2009. március 26.
Nemzeti Színház


Fotók: Hajdú D. András
nyomtat

Szerzők

-- Cseicsner Otília --

Anglista-műfordító-szerkesztő-dramaturg


További írások a rovatból

A Hét komédia című Plautus-kötet bemutatója
Üvöltő szelek musical az Eötvös 10-ben
Rítus és mesterséges intelligencia, avagy Choy Ka Fai (SG/GR) Yishun lángokban című előadása a Trafóban
Horváth Florencia és Karádi Gergő Valójában senki című zenés irodalmi, színházi estje

Más művészeti ágakról

Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával, Pagony, 2024
irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés