PRAE.HU: Edina, az áll az önéletrajzodban, hogy „ágas-bogas” tanulmányaid egyik hajtásaként végeztél magyar szakot, egyébként a BME Idegennyelvi Központjának PR-osa és marketingese vagy. Hogyan jutottál el a meseírásig?  

Kertész Edina: Azt szokták mondani, hogy az a nő, aki gyereket szül, előbb-utóbb mindenképpen író lesz. Én is úgy láttam az interneten és sok helyütt, hogy akinek gyereke születik, az általában nekiáll írni valamit: vagy blogot, vagy mesét… Az anyává válás ezt is kihozza a nőkből. Velem is így történt: megszületet a fiam, Kolos, és akkor fordultam a gyermekvilág felé. Épp ekkor jött az Aranyvackor pályázat mint lehetőség. Mónival ismerjük egymást, tudtam, hogy nagyon szép dolgokat csinál, úgyhogy kedvvel írtam mesét ahhoz, amit ő készít.  

PRAE.HU: Ezek szerint a képek hamarabb léteztek, mint maga a mese? 

Horváth Mónika: Az egyik kép háromnegyed részben készen volt, aztán folyamatosan párhuzamosan dolgoztunk. 

K.E.: Igen, felmerültek ötletek-kívánságok Móni részéről is, például hogy „jaj de szeretnék cukorkákat rajzolni”, és akkor ezt beleraktuk a mesébe. Tehát mindketten alakítgattuk, gyurmáztuk egy kicsit.  

PRAE.HU: Máskor is dolgoztatok már együtt? 

H.M.: Nem, ez volt az első alkalom, de reméljük, nem az utolsó. 

K.E.: Jó volt, én nagyon élveztem, magát az írást is, és mondom, nagyon szeretem Móni munkáit is… 

PRAE.HU: Mi is találkozhattunk már a munkáiddal, Móni?

H.M.: Igen, évek óta az STB Kiadónál vagyok grafikus, illetve tavaly ősszel jelent meg Solymosi Bertold Az erdő királya és más mesék című könyve, azt illusztráltam. Egyébként sok más helyre rajtoltam már, de ezek a legismertebbek. (Mónika blogja pedig itt található: http://vattacukorhajulany.blogspot.com - a szerk.)

PRAE.HU: És milyen technikával készültek konkrétan ezek a képek? 

H.M.: Ezek kollázs technikával, úgy, hogy az alapja akvarell, és ebbe mindenfélét beleépítettem, textiltől kezdve újságkivágásokon át saját rajzaimból kivágott részeket. 

PRAE.HU: Edina, azt írtad magadról, hogy megismerted a mesék gyógyító erejét is.  

K.E.: Lélekgyógyító értelemben, igen: szerintem meggyógyul a felnőtt lelke is, ha mesét olvas. Ha pedig ír, akkor megírhatja mindazt, ami foglalkoztathatja, amit kiadhat magából.