bezár
 

színház

2010. 06. 20.
A Wonderful World?
Szodoma után a Kiscelli Múzeumban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Wonderful World? Két nagyszerű hangi adottságokkal megáldott színész, erős atmoszférával rendelkező, lehetőségeket magában rejtő tér, egy viola da gamba, Pavarotti és a Szerelmi bájital – ezek képezik az Ágens Társulat Szodoma után című előadásának erős és színvonalas részleteit. De az egész...

A Kiscelli Múzeum altemplomának nomád, boltíves terében Krisztus-arcok díszítik a falakat, miközben  szagoljuk, testünkön érezzük a nyirkos, hűvös levegőt. Amint belépünk, az előadás azonnal kezdetét veszi, nem különül el színpad és nézőtér, a jelenetek mindig egy másik boltív alatt játszódnak. A közönség sétál egyiktől a másikba, így látja az eseményeket. A történet azonban sehogyan sem áll össze koherens egésszé.

Az alaphelyzetből három nő, az Anya, a Lánya és Sógornője magányos, állandó ismétléskényszerbe sekélyesedett életképei bontakoznak ki. Ebbe a közösségbe érkezik meg a Fiú, aki mindenkinek rokona, s végül mindenkit magáévá tesz. Utolsó, enyhítő boldogság lehetne ez a korosodó, Bakos Éva által megformált Sógornőnek és beavatás, az ismeretlen, tiltott és kívánt feltárása a Csizmadia Ildikó játszotta Lány számára.  Kétségkívül ők ketten a darab legkevésbé meggyőző színészei: Bakos Éva túlzottan modoros, nem igazán csábító karakter, pedig ide egy femme fatale-ra van szükség, aki minden férfi és női tekintetet magára von. Ehhez hozzájárul a rosszul megválasztott jelmez is, a sárga, testhez simuló nadrág és  csipke tunika valójában kissé parodisztikussá teszik a megjelenését, amelyen nem segít a bunda és a napszemüveg. Csizmadia Ildikó sem tud Lolitává válni, játéka gyakran elsietett, hangja olykor kellemetlen, artikulálatlan üvöltésbe csúszik át, míg kényszeres babakocsi tologatása idétlenné, nem pedig bizonytalanná és esendővé teszi.

Ágens a kultúra mibenlétét összefoglaló nagymonológja gyengére sikerül, de énekével ezt hamar elfeledteti, akkor is, ha improvizál vagy éppen a Wonderful World-öt halljuk meglehetősen újszerű, bravúros könnyedséggel. Az Anyát alakító színésznő igazi jelenléttel bír, remegő-reszkető-erős skáláira figyelni kell. Színészi teljesítményében ugyanez jellemzi a Fiút játszó Barsi Mártont, talán neki sikerül leginkább megjeleníteni a karakterében lévő kettősségeket, az ő játéka a legszuggesztívebb, pikírt, szemtelen, mégis bizonytalan, helyét nem lelő ember.Szodoma után

Szkéné színház

Az előadás legfőbb hibája a koncepciótlannak tűnő szerkezet. Több szövegből vágnak be részleteket, amelyek sehogy sem képesek egységes egésszé válni, hangzatosságuk mellett nagyon is tetten érhető, hogy más szövegkörnyezetből szakították ki, így éppen a lényeg vész el. Sokkal átgondoltabb, strukturáltabb előadásszövegre lenne szükség, s hogy ez nem lehetetlen és a sokféleség is képes egységet alkotni, azt a korábbi Fátum is tökéletesen bizonyítja, amelyet dramaturgként szintén Madák Zsuzsanna jegyez.

A magány, a másik iránti vágy, a férfi nélküli élet szimbólumai a mindig kézzel mosott véres lepedők, a répahámozás; azonban a túlzottan egyszerűen megfejthető képrendszerrel működő előadás sajnos olykor a végletekig redukálja saját asszociációs hálóját, értelmezésünket s az arra való stratégiáinkat: nem hagy a darab elég helyet és szabadságot a befogadónak.Szodoma után

Madák Zsuzsannának első rendezése után talán éppen azzal kell megküzdenie, hogy túl sokat akar.  Pedig az Ágens Társulat beavató programot is szervezett középiskolákban, ott is bemutatott jeleneteket, amelyekre saját bevallásuk szerint rendkívül érzékeny reflexiók érkeztek.  Reméljük, ezt a  hagyományt folytatják, és talán jobban ki tudják használni a visszajelzések tanulságait.

Szodoma után

Ágens Társulat

Ágens
Bakos Éva
Csizmadia Ildikó
Barsi Márton

Viola da gamba: Stollár Xénia

Rendező: Madák Zsuzsanna

Bemutató: 2010. május 20.
Kiscelli Múzeum

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Antal Nikolett --


További írások a rovatból

színház

Játszma mindhalálig Játszma mindhalálig
Láthatáron Csoport: Hagyaték
színház

Az önfelvállalás és az én-beszéd hatalma Az önfelvállalás és az én-beszéd hatalma
Csórics Balázs Lélektükrök című önismereti irodalmi estjének napok múlva is dolgozó visszhangjai
Háttérinterjú Barda Beátával és Szabó Györggyel a Trafó működéséről, kapcsolódó projektekről, a nemzetközi beágyazottságról
színház

Boncasztal és polgári szalon: az önzés terei Boncasztal és polgári szalon: az önzés terei
Hegymegi Máté Molière-rendezése a Radnóti Színházban

Más művészeti ágakról

art&design

Egy festmény keretére, avagy a varázsló kertje Egy festmény keretére, avagy a varázsló kertje
Slavko Matković: Kerék, a Bosch+Bosch csoport festője*
irodalom

Bemutatták a Prae legújabb számát Bemutatták a Prae legújabb számát
Kis Présház, 2019. november 16.
irodalom

Feloldódni a performanszban Feloldódni a performanszban
Terítéken Erdély Miklós
art&design

Párhuzamos paradigmák Párhuzamos paradigmák
Balra át, jobbra át - Művészeti és politikai radikalizmus a Kádár-korban // Az Orfeo és az Inconnu csoport, Centrális Galéria - Blinken OSA Archívum


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés