bezár
 

színház

2010. 11. 02.
Biliárd fél nyolctól
A Maladype Színház Platonov-előadása
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Biliárd fél nyolctól Csehov-dömpinggel kezdődött a színházi évad Budapesten. Serban Három nővére (Nemzeti Színház) és Marton László Ványa bácsija (Vígszínház) után Balázs Zoltán a Maladype társulatával a szerző fiatalkori, befejezetlen művét, a Platonovot állította színpadra a Budapesti Őszi Fesztivál keretében, a Thália Színházban.
Szkéné színház
A darabot, összehasonlítva más Csehov-drámákkal, jóval ritkábban játsszák, Budapesten azonban egészen tavaszig látható volt az Örkény Színházban, Jurij Kordonszkij rendezésében, Széles Lászlóval a főszerepben. Igaz, itt az Apátlanul címet kapta, és az egy másik generáció, a harmincasok-negyvenesek Platonovja volt.

Hogy Balázs Zoltán miért Csehovot, és miért éppen ezt a darabot választotta, mit látott benne, amitől itt és most, ezzel a fiatal társulattal színpadra akarta állítani, arra talán a darab egyik szereplője, Trileckij adja meg a választ, amikor így határozza meg saját helyzetét: „huszonöt éves vagyok, az egyetem óta nem történt velem semmi, és valószínűleg a következő öt évben sem fog." A mai koravén, illúzióit vesztett, alkalmi munkákba és alkalmi kapcsolatokba menekülő huszonéves generációra vélünk ráismerni. Hogy egy Csehov-kortársat idézzek, Asbóth Jánost, aki a Platonovval szinte egy időben, az 1870-es években született regényében, az Álmok álmodójában ezt az életérzést így fogalmazta meg: „Harc előtt verve. Reményeimben megrabolva. Hová levétek, nagy álmaim ti mind?” És hogy mivel lehet elverni a cél nélkül szétfolyó éveket? Játékkal, legyen az a szó szoros értelmében vett játék vagy szerelmi-hatalmi játszmák sora.

Faragó Zénó (Forrás: thalia.hu)Ennek megfelelően az egész előadás egyetlen metaforára épül, a biliárdéra. A díszlet egy biliárdasztalból áll, ezt ülik körbe a nézők, fölötte négyszögben elhelyezett lámpasor függ. (A díszlet Molnár Bea munkája.) Az éppen nem játszó színészek az első sorokban, a közönség mellett foglalnak helyet. A dialógusok közben a színészek biliárdoznak. Ez az a pont, ahol a játékhoz nem értők, mint például a recenzens, számára néhány utalás, árnyalat elvész, de az nyilvánvaló, hogy a játék állásához, sikeréhez képest rögtönöznek is a színészek. A biliárdasztal persze nemcsak játékra szolgál, de szerelmi légyottok és üzleti csatározások helyszínévé is válik. Platonov felesége az asztal szélén egyensúlyoz körbe-körbe, kiemelkedve a többiek közül, majd – összeomlása és öngyilkossága előtt – onnan épphogy le nem zuhan.

Ezen az asztalon „kövezik meg” Platonovot a többiek, nem kővel, hanem biliárddákóval állva bosszút sérelmeikért. A biliárdgolyók folytonos rendezgetése-ütköztetése modellezi a szereplők szintén folyamatosan átrendeződő viszonyrendszerét, őket is hol a tudatos tervezés, hol a vakvéletlen löki egymás felé, vagy éppen taszítja el egymás közeléből. A metafora működik, és a három és fél órás előadás alatt csak néha érezni azt, hogy kezd kifulladni, vagy hogy túlzottan megterhelik, például, mint már említettem, amikor Platonov felesége túl hosszadalmasan egyensúlyoz az asztal szélén. A zárókép azonban a dákókkal agyonszurkált, majd a testéből kihúzott botok megtartó ereje nélkül élettelen bábként összeroskadó Platonovval olyan erős, ami visszafelé is indokolttá teszi a következetes, centrális építkezést.

Orosz Ákos Platonovja az előadás kezdetén gátlástalan, mindent félvállról, könnyedén vevő, néha irritálóan harsány félfelnőtt-félkamasz. Játszik az érzelmekkel és az emberekkel, elsősorban is az őt körülvevő négy nővel. Aztán az egyetlen, akivel tisztességes próbál maradni, a tábornokné, ugyanúgy meggyűlöli, mint a többiek, ő pedig szép lassan megkeseredik, de közben tönkreteszi az együgyűség határáig hűséges és odaadó, Tankó Erika alakította feleségét. A zalaegerszegi színháztól érkezett Ligeti Kovács Judit most csatlakozott a Maladype társulatához. A tábornokné szerepében előbb elegáns, arisztokratikus jelenség, így annál nagyobb a kontraszt, amikor szerelmi szenvedélyében valósággal lerohanja Platonovot.
Csehov: Platonov
Ez az előadás jóval nagyobb súlyt ad a két Vengerovicsnak, mint például az Örkény Színház feldolgozása. Páll Zsolt idősebb Vengerovicsa még visszafogottan, méltósággal viszonyul a saját gazdagságához, de miután a tábornokné visszautasítja, előbújik sértett, revánsra vágyó énje. A fia, Faragó Zénó megformálásában, jóval gátlástalanabb, az orosz vidéket párizsi perspektívájából nézi le, de ez nem akadályozza abban, hogy az otthoni lehetőségekből az utolsó cseppet is kifacsarja. Világos színű, a többiek fekete öltözetétől élesen elütő jelmeze is elkülöníti játszótársaitól. (A jelmezek szintén Molnár Beát dicsérik.) Fátyol Kamilla Szofja szerepében széles skálán játszik a merev bénultságtól a szenvedélyes dühkitörésig. Kerekes Vica lágy és bizonytalan Marját formál. Tompa Ádám (Trileckij) könnyed és magabiztos, ő kommunikál a nézőkkel is. Lendváczky Zoltán a tábornokné mostohafiát, Szofja férjét alakítja, akkor lesz igazán erős a játéka, amikor a csalódott, kiábrándult szerelmest kell eljátszania.

A társulat kiváló összjátéka is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy szinte végig fenntartsa a feszültséget és a nézők figyelmét. Ebben Góczán Judit dramaturgnak is nagy munkája van, elvégre a jelenlegi három és fél óra duplájánál is hosszabb drámából szerepek kihagyásával, összevonásával, a szöveg átrendezésével létrehozta az előadás drámai alapanyagát. Balázs Zoltán keze nyomán pedig ebből az alapanyagból egy érvényesen megszólaló, karakteres előadás született, amelyben korunk hőse: Platonov.

Anton Pavlovics Csehov: Platonov

Anna Petrovna Vojnyiceva - Ligeti Kovács Judit
Szergej Pavlovics Vojnyicev, a mostohafia - Lendváczky Zoltán
Szofja Jegorovna, a felesége - Fátyol Kamilla
Nyikolaj Ivanovics Trileckij - Tompa Ádám
Marja Jefimovna Grekova - Kerekes Vica
Abram Abramovics Vengerovics - Páll Zsolt
Iszak Abramovics Vengerovics, a fia - Faragó Zénó
Mihail Vasziljevics Platonov - Orosz Ákos
Alekszandra Ivanovna (Szása), a felesége - Tankó Erika

Díszlet: Molnár Bea
Jelmez: Molnár Bea
Dramaturg: Góczán Judit
Asszisztens: Mátrai Mirella
Produkciós vezető: Erős Balázs

Rendező: Balázs Zoltán

Bemutató: 2010. október 16.
Maladype Színház (A darabot a Thália Színházban játsszák.)

Budapesti Őszi Fesztivál

Fotók: Kállai-Tóth Anett

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Turbuly Lilla --


További írások a rovatból

Kemény Lili: B monitor című darabja az Ódry Színpadon
színház

Örülünk A Harmadik Helynek Örülünk A Harmadik Helynek
Varázslatos játékok a Nyitott nappaliban
színház

Színházi kaleidoszkóp Színházi kaleidoszkóp
Recenzió a Színház és társadalom című kötetről
Pinter-darab a Radnóti Színházban, Alföldi Róbert rendezésében

Más művészeti ágakról

építészet

Hatalmas méhkaptárra emlékeztető építmény New Yorkban
Thomas Heatherwick nagyot álmodott
irodalom

Jó lenne érteni egymást Jó lenne érteni egymást
Interjú Nényei Pállal Az irodalom visszavág 3. – A hit fényétől az ész világosságáig megjelenésének apropóján
irodalom

Fejnehéz éjszakák Fejnehéz éjszakák
André Aciman: Nyolc fehér éjszaka. Ford.: Rácz Judit. Athenaeum Kiadó, 2018.
Cséfalvay András: Egy olyan világban, ahol nincsenek tények, ott csak a jóság marad


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés