bezár
 

art&design

2010. 11. 24.
A szatíra keramikusa
Interjú Molnár Péter Salamon kerámiaszobrásszal
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A szatíra keramikusa December 4-én nyílik a budapesti Jászi Galéria Angyal és ördög című csoportos kiállítása, melyen Molnár Péter Salamon kerámiaszobrász alkotásait is megcsodálhatja, akár meg is vásárolhatja a látogató. Munkásságáról és a szakma jelenlegi helyzetéről a jelenkori magyar kerámiaművészeti szcéna egyik legeredetibb, 34 éves alkotóját kérdeztük.

PRAE.HU: Több mint tíz éve vagy jelen műveiddel hazai, 6 éve nemzetközi kiállításokon. 2007-ben aranyérmet is nyertél Lengyelországban a neves karikatúrafesztiválon. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál kiállító keramikusként ez idő alatt?

Gondolom, minden alkotásnak legfőbb értelme, hogy megmutassák másoknak, tehát képzőművészek számára ez a kiállítást jelenti. A főiskola végeztével elég sokat állítottam ki, ez mára megváltozott, egy évben legfeljebb egy tárlatot rendezek. Úgy látom, ha nem ismert egy művész, akkor nem is igen látogatják a kiállítást, viszont hogyan máshogy tegyen szert ismertségre  valaki, minthogy közzéteszi munkáját? Tehát valamennyire folyamatosan szem előtt kell lenni, és szép lassan megjegyeznek, később keresnek, érdeklődnek az alkotások után. Én szerencsésnek érzem magam, hogy kezdettől fogva voltak érdeklődőim, vevőim, de nem szakadt olyan hirtelen a nyakamba a siker, hanem csak évek alatt, önálló erőből és megszokható ütemben. Egy kiállítás számomra leginkább ünnep, amit néha meg kell ülni, és végignézni, mit sikerült létrehozni az elmúlt évben, ezért sem jó túl gyakran ilyet rendezni, viszont néha szükséges, mert így kívülről lehet látni magamat, és értékelni mindent.

PRAE.HU: Hogyan látod a honi művészeti közegben a kerámiaszobrászok helyzetét, s ezen belül a sajátodét?

Ugyan 2003 óta tagja vagyok a FISE-nek, de szoros értelemben nem vagyok tagja művészeti közösségnek. Csak ritkán veszek részt általuk szervezett rendezvényeken. Sokkal inkább a munkám során ismerkedtem meg kollégákkal, akikkel úgymond a sors hozott össze, nem pedig egy közös szervezet. Ha arra gondolok, hogy a főiskolás társak közül csak elég kevesen végeznek úgy tevékenységet, mint én – vagyis a saját ötleteiket megvalósítva, a maguk által szervezett idő- és munkabeosztásban –, akkor szerencsésnek tartom magam, hogy nekem nem kell megfelelnem különféle cégek és magánszemélyek igényeinek. Úgy látom, hogy sokszor sok művésznek eléggé meg van kötve a keze, pedig a mi munkánk egyik leglényegesebb része a szabadság, amihez viszont fegyelmezettnek és szorgalmasnak is kell lenni, és ez nem megy mindenkinek.

PRAE.HU: Mi ösztönzött arra, hogy keramikus legyél? Kiket említenél mestereidként, inspirálóidként, bátorítóidként?

Nem élt bennem gyerekkori vágyként a keramikusság, mint ahogy más sem, de szerencsére a főiskolán elég sokféle területen próbálhattuk ki magunkat. Így csak rá kellett lépni különféle utakra, és azt figyelni, melyik járható, hol vannak még távlatok. Ha az ember olyan közegbe kerül, amely megfelel alkatának, akkor azt elég gyorsan felismeri, hamar otthon érzi magát benne, csak oda kell találni, szerintem ez a nehezebb. Tanáraimmal azt hiszem, jól kijöttem, bár ahogy ma is teszem, már akkor is elég magányosan kerestem a megoldásokat, ami nem biztos, hogy jó. Felsorolhatnék neveket, de megtévesztő lenne, azt hiszem, mert olyan direkt módon nem érhető tetten hatásuk munkáimban, pedig bátorítottak, és főleg hagyták, hogy abba az irányba haladjak, amerre jónak láttam.

PRAE.HU: Hogyan ítéli meg a közönség a műveidet? Milyen visszajelzések jutnak el hozzád?

Leggyakrabban pozitív visszajelzéseket kapok, negatívat.csak ritkán. Érdekelne sokszor az is, hogy miért tetszik a munkám valakinek, de igazán csak a rossz kritika okai foglalkoztatnak mindenkit, valahogy a tetszést vesszük természetesnek, ezt várjuk mindannyian. Bár kevesen beszélgetnek velem a munkáimról, mintha ez túl intim lenne, ezért nekem sokszor elég távolabbról figyelnem, ahogy a nézők „jól szórakoznak”. Egyébként fel kell osztanom a véleményeket szakmai és civil jellegűekre, és jelenleg az utóbbit tartom nagyobbra. Innen kapom igazán a megerősítést, innen származik a kerámiaszobrász cím is (amit magam aggattam magamra), mert az Alkotóművészek Egyesülete szerint ezek „se nem szobrok, se nem kerámiák igazán”, ezért nem is vettek fel tagságukba. Ennek némiképp ellentmond, hogy 2007-ben a lengyel Satyrykon fesztivál egyik első díját nekem ítélték, ami azt jelenti számomra, hogy idehaza kicsit értetlenül áll a szakma ezen műfaj előtt, mintha a humorosság, a művészet rovására menne, ami szerintem nem igaz.

PRAE.HU: Nem először szerepelsz csoportos kiállításon. A Jászi Galériában 2009-ben Köd és gyönyörködés, avagy plasztikai örömök a XXI. században címmel együtt szerepeltél Somogyi Ferenccel, legutóbb, október-novemberben Cirkusz cím alatt voltak láthatóak a műveid másokéival (köztük pl. egy Vasarely-művel) közösen. Mennyire van lehetőséged önálló bemutatkozásra?

Bemutatkozásra éppen van lehetőség, de nem igyekszem minden alkalmat megragadni, hogy megmutathassam magam, inkább ritkábban, de igényesen szeretek megjelenni. Jobban kedvelem, ha többen mutatkozhatunk be egy alkalommal, így nemcsak színesebb a paletta, de nem is kell olyan sok darabot visszatartani, hogy kellőképpen kitöltsük a teret. Ezen túl valószínűleg több nézettségre is számíthatunk, hiszen minden kiállító küld meghívókat, így bizonyára a vendégkönyv is vastagabb lesz. Persze a kiállítóhelynek igényesnek kell lennie, és bár vidéken is bőven találhatók ilyenek, sajnos az a tapasztalat, hogy a főváros piaci szempontból összehasonlíthatatlanul erősebb, mint bármelyik más hazai terep. Ha ebből akarok egzisztenciát teremteni, akkor ezt figyelembe kell vennem.

PRAE.HU: Főállású művész vagy, azaz meg tudsz élni az alkotásaidból?

Egyelőre sikerül kizárólag a szobrokból fenntartanom magam. Az elmúlt időszak üzleti szempontból sokak számára visszaesést jelentett, én sem voltam kivétel ez alól. A karácsony persze általában felívelést jelent, erre most is számítok.

PRAE.HU: Dolgozol megrendelésre? Mennyire szólhatnak bele a megrendelők az alkotásba? Például a legnépszerűbbnek számító kutyaszobraid miatt érkezett már megrendelés, hogy a gazdi kedvenc négylábúját örökítsd meg?

Szoktam megrendeléseket felvenni és teljesíteni. Ez persze csak akkor járható, ha a számomra szükséges mozgástér és szabadság biztosított. Voltak, akik az utolsó hajszálig próbálták leírni, hogy mit szeretnének tőlem, de ezt nemcsak hogy szolgainak érzem, hanem így a saját maguk szobrait vennék át tőlem, nem pedig az enyéimet, tehát ilyenkor legfeljebb egy kivitelező szerepét teljesítem, amit nem akarok. Például kutyákkal viszonylag gyakran keresnek, de ilyenkor sem portrékra vállalok megbízást, hanem legfeljebb fajtákra vonatkozóan, és akkor sem naturalisztikus előadásban, hanem a magam meglátása szerint. Amennyiben a „modellnek” vannak nagyon határozott vonásai vagy személyiségjegyei, akkor kész vagyok eleget tenni bizonyos kéréseknek. Leggyakrabban szerencsére elégedettek szoktak lenni a vevőim.


PRAE.HU: A decemberi kiállításon milyen alkotásokkal képviseled magad?


Az ördög-angyal téma sem idegen tőlem, voltak már korábban kísérleteim ezzel a motívummal. Tehát meglévő angyalszobrokkal és egy új páros kompozícióval készülök, amelyek működtethetőek is, előzetesben ennél többet hadd ne áruljak el.

PRAE.HU: Milyen tervekkel vágsz neki a jövőnek?

Úgy gondolom, addig jó, amíg még vannak beteljesületlen álmai egy alkotónak, mert ez előre is viszi, de ezeket időről időre be is kell teljesíteni, és újabbakat álmodni. Jelenlegi álmaim főleg technikai és műfaji jellegűek, követ is szeretek faragni, valamint a bronzöntés az, ami még nagyon vonzó és számomra eddig feltáratlan terület.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Rácz I. Péter --


További írások a rovatból

art&design

Mindenből lehet meríteni Mindenből lehet meríteni
Interjú Maurer Dórával külföldi élményekről, lehetőségekről, fordulópontokról és képzésekről
art&design

Divatséta a Ludwigban Divatséta a Ludwigban
Király Tamás. Out of the box
art&design

Instabil egyensúly Instabil egyensúly
A varázsló halála. Emlékkiállítás Csáth Géza halálának 100. évfordulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban

Más művészeti ágakról

Interjú Alföldi Róberttel pályakezdésről, a fiatalok helyzetbe hozásáról, lehetőségekről, nyitottságról
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Mindenből lehet meríteni Mindenből lehet meríteni
Interjú Maurer Dórával külföldi élményekről, lehetőségekről, fordulópontokról és képzésekről
Jon Watts: Pókember: Idegeben


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés