art&design
2011. 05. 14.
Biennale Arte 2011
Egy svájci főkurátor, 82 meghívott művész, 2 helyszín, 89 nemzeti pavilon, 37 társesemény, 4 független pavilon, 145 nap. – Röviden így foglalható össze a 2011. június 4-én nyíló 54. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé, melyen hazánkat idén a Berlinben élő médiaművész, Németh Hajnal képviseli Összeomlás – Passzív interjú című installációjával.
A fennállásának 116. évfordulóját ünneplő Velencei Nemzetközi Biennálé főkurátora, Bice Curiger, az Illuminációk (ILLUMInazioni) címet választotta az idei rendezvény vezérgondolatául. A nemzetköziség szellemiségét hangsúlyozó Curiger az identitás, nemzeti örökség kulturális beágyazottságában és kortárs művészeti megjelenítésében – a címnek megfelelően – a kreativitásra és a műalkotás-befogadó közt létrejövő megértési aktusra kívánt rávilágítani. A színes nemzetközi kavalkád szerves eleme a Giardini-kertben 1909 óta álló Magyar Pavilon és benne az ez évben helyet kapó installáció.
2011. május 2-án a Műcsarnok szolgált helyszínként a hazánkat képviselő mű nyilvános bemutatására és az ezzel egybekötött sajtótájékoztató számára. Az esemény résztvevői Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár; Gulyás Gábor, a Biennálé nemzeti biztosa, a Műcsarnok igazgatója; Németh Hajnal médiaművész és Peternák Miklós, az MKE Intermédia Tanszék vezetője, az installáció kurátora voltak. A formális tájékoztatás után lehetőség nyílt a művészt alkotásáról kérdezni.
Az idei Biennáléra jelentkező 12 művész alkotását még egy 2010-ben hirdetett pályázat keretében bírálta el a hattagú szakmai zsűri. A Biennálé előző nemzeti biztosa, Petrányi Zsolt által jóváhagyott győztes pályamunkát később, a 2011 februárjában bekövetkezett igazgatóváltás után az új nemzeti biztos, Gulyás Gábor sem bírálta felül, így a pályamű végleg zöld utat kapott. A magyar közönség előtt már részben bemutatott médiainstalláció (hiszen korábban a Kiscelli Múzeumban, a debreceni MODEM-ben és a Műcsarnokban is látható volt) igen különleges vállalkozás. Az alapkoncepció szerint a kiállítás az összetört autó látványa köré épül fel. A megsemmisült, használhatatlanná vált jármű fizikai valósága a nézőt gondolkodásra készteti: vajon hogyan történt a baleset, van-e túlélő van-e magyarázat, ok?
Az egész mű logója a szárnyas kerék, ami egyszerre idéz sajátosan kelet-közép-európai hangulatokat, életérzéseket, de a művészet történetében az antikvitásig visszanyúló párhuzamok fedezhetők fel ezzel az emblémával kapcsolatban. Az egész installáció kettősségen alapul: nagyon mély, akár emberi, akár filozofikus tartalmak jelennek meg – de a médiakultúra és tömegtársadalom kommunikációs csatornáinak értő alkalmazásában. Németh Hajnal ezen „kétarcúságára” utalva nevezte Peternák Miklós az alkotást (és általában a művész munkáit) korunk graffítijének.
Az alkotás technikai adatai alapján nyolccsatornás videóinstalláció. A gyártás helyszíne Berlin és Lipcse volt. Az improvizációk alapján írt zene Reggie Moore nevéhez fűződik. A hangfelvétel elsősorban a Volker Schaner, Dino Grobe és a Studios Saal3 Berlin stúdiók közreműködésével készült, míg a technikai asszisztens Lovas Péter volt. A munka azonban nem ért véget – Németh Hajnal elmondta, még vágási- és utómunkálatok várnak rá a szállításig és a megnyitóig. A megnyitóra egyébként ünnepélyes keretek közt június 2-án kerül sor, ahol Hubertus von Amelunxen professzor, a Braunschweigi Művészeti Egyetem elnöke mond köszöntőt. Ekkor nyílik meg a körülbelül 50 millió forintos költségvetésből készült kiállítás véglegesen.
2011. május 2-án a Műcsarnok szolgált helyszínként a hazánkat képviselő mű nyilvános bemutatására és az ezzel egybekötött sajtótájékoztató számára. Az esemény résztvevői Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár; Gulyás Gábor, a Biennálé nemzeti biztosa, a Műcsarnok igazgatója; Németh Hajnal médiaművész és Peternák Miklós, az MKE Intermédia Tanszék vezetője, az installáció kurátora voltak. A formális tájékoztatás után lehetőség nyílt a művészt alkotásáról kérdezni.
Az idei Biennáléra jelentkező 12 művész alkotását még egy 2010-ben hirdetett pályázat keretében bírálta el a hattagú szakmai zsűri. A Biennálé előző nemzeti biztosa, Petrányi Zsolt által jóváhagyott győztes pályamunkát később, a 2011 februárjában bekövetkezett igazgatóváltás után az új nemzeti biztos, Gulyás Gábor sem bírálta felül, így a pályamű végleg zöld utat kapott. A magyar közönség előtt már részben bemutatott médiainstalláció (hiszen korábban a Kiscelli Múzeumban, a debreceni MODEM-ben és a Műcsarnokban is látható volt) igen különleges vállalkozás. Az alapkoncepció szerint a kiállítás az összetört autó látványa köré épül fel. A megsemmisült, használhatatlanná vált jármű fizikai valósága a nézőt gondolkodásra készteti: vajon hogyan történt a baleset, van-e túlélő van-e magyarázat, ok?
A művész – a válaszokat keresve – 12 baleset történetét kutatta fel és írta át dialogikus formába, melyeket aztán operaénekesek improvizatív módon zenésítettek meg. A több helyszínen, speciális technikával és mikrofonokkal felvett hanganyag kísérleti operaszerű akusztikai egységként épül a pavilon apszisos terébe. Ezen kívül, az előtérben két kisebb installációs elem kap még helyet: egy európai rendszámtáblákat felsorakoztató tábla és egy alakokat hátulról megjelenítő sorozat – talán a baleset szemtanújának, talán magának a nézőnek az allegóriája.
Az egész mű logója a szárnyas kerék, ami egyszerre idéz sajátosan kelet-közép-európai hangulatokat, életérzéseket, de a művészet történetében az antikvitásig visszanyúló párhuzamok fedezhetők fel ezzel az emblémával kapcsolatban. Az egész installáció kettősségen alapul: nagyon mély, akár emberi, akár filozofikus tartalmak jelennek meg – de a médiakultúra és tömegtársadalom kommunikációs csatornáinak értő alkalmazásában. Németh Hajnal ezen „kétarcúságára” utalva nevezte Peternák Miklós az alkotást (és általában a művész munkáit) korunk graffítijének.
Az alkotás technikai adatai alapján nyolccsatornás videóinstalláció. A gyártás helyszíne Berlin és Lipcse volt. Az improvizációk alapján írt zene Reggie Moore nevéhez fűződik. A hangfelvétel elsősorban a Volker Schaner, Dino Grobe és a Studios Saal3 Berlin stúdiók közreműködésével készült, míg a technikai asszisztens Lovas Péter volt. A munka azonban nem ért véget – Németh Hajnal elmondta, még vágási- és utómunkálatok várnak rá a szállításig és a megnyitóig. A megnyitóra egyébként ünnepélyes keretek közt június 2-án kerül sor, ahol Hubertus von Amelunxen professzor, a Braunschweigi Művészeti Egyetem elnöke mond köszöntőt. Ekkor nyílik meg a körülbelül 50 millió forintos költségvetésből készült kiállítás véglegesen.
2007-ben, az Andreas Fogarasi – Tímár Katalin nevével fémjelzett magyar pavilonbeli alkotást a nemzetközi zsűri Arany Oroszlán-díjjal jutalmazta. Nem tudni, hogy mit hoz számunkra az idei Biennálé, de Németh Hajnal pályaműve válaszkísérlet nemcsak a Bice Curiger által felvetett problémákra, hanem a kor és a kortárs művészet legújabb kihívásaira is.
Németh Hajnal: Összeomlás – Passzív Interjú (54. Velencei Nemzetközi Képzőművészeti Kiállítás, Velence, Giardini di Castello, 2011. június 04. – október 27.)
Szerzők
-- Bognár Zsófia --
További írások a rovatból
art&design
Más művészeti ágakról
irodalom
Závada Péter: A muréna mozgása, Jelenkor, Budapest, 2023.
