Az A. E. Bizottság zenekar feltehetően nem jön létre, ha nincs a szentendrei, autodidakta képzőművészeket tömörítő Vajda Lajos Stúdió. Az „autodidakszis” előzménye a képzőművészeti felsőoktatásba való be nem bocsáttatás, még előbb a szovjet harckocsik érkezése, vagy sokkal korábban az Urál felé zötykölődő leplombált marhavagon, benne bizonyos Vlagyimir Iljics Uljanov nevű utassal. És tovább a mezopotámiai cseréplevelekig, a növényevő dinoszauruszokig. De mivel a Bizottság létrejött, sőt a nyolcvanas évek egyik legmarkánsabb zenei formációjává nőtt, tagjai közül pedig sokan képzőművészként is működtek és működnek, ezért ülünk a Műcsarnok alagsori előadótermében, és várjuk, mi fog történni. 

Két oszlopban székek, középütt projektor. A vetítővásznon régi fotó. A fotón fehér terítővel fedett asztal mögött, kőfal előtt a Bizottság tagjai, az asztalon fazék. Élőkép: az asztal stimmel, rajta fekete terítő, fazék (piros) és mikrofonok. A székek üresek. Még. Az érdeklődők és a sajtó munkatársai közben megérkeznek. Előttünk még a nyár, de mindnyájunkat az ősszel nyíló Bizottság-kiállítás híre hozott ide. A körülöttünk sürgő operatőröket Mispál Attila filmrendező instruálja. A tárlat létrejöttét ugyanis egy készülő film dokumentálja, ehhez forgatnak. A teremben szinte mindenki a bejáratnál kapott Bizottság-jelvényt viseli. Hasonló díszeleg Sebők János Magyarock 2. című, alapvető kötetének borítóján is.

 

A fények kialszanak, a projektor ezúttal mozgókép vetítésébe fog. A vásznon (egyelőre még csak ott) a Bizottság tagjai mesélnek az egykorvolt időkről. Szó esik kulturális hiánygazdálkodásról, a szabadság illúziójáról, zseniális szimbiózisról. Említtetik a Fekete Bárányok-koncert, ahol a Beatrice, a Hobo Blues Band és a P. Mobil előtt fellépő Bizottság zenekar szélesebb közönség előtt elsőként mutatkozott be. ef Zámbó István vígan nosztalgiázik, a Bizottság-koncertekről mesél, ahol – részben az obskurus szövegvilágnak, részben meg a rossz hangosításnak köszönhetően – senki nem tudhatta, miről is énekel a zenekar. Wahorn előveszi a fészerből színesre pingált, recsegő szintetizátorát, és az okok képtelen, felesleges voltáról filozofál. (Írásunk erre fentebb reflektál…) Újra sötét. Leple alatt a zenekar tagjai és a kiállítás kurátorai lopóznak az asztalhoz. Öltönyt, nyakkendőt és Bizottság-jelvényt viselnek. Szabásmintát mutatnak a kultúrának.

Gulyás Gábor, a Műcsarnok igazgatója, a „Sírba visztek” – A Bizottság a Műcsarnokba megy című, ősszel nyíló kiállítás egyik kurátora beszél elsőként. A Bizottságot a műfaji határok ironikus áthágásával születő, fontos művészeti jelenségként mutatja be. A készülő tárlatról szólva elmondja, hogy az par excellence a zenekar tagjainak képzőművészeti munkáit kívánja bemutatni. Szeretnék, ha a megnyitóig új művek is születnének. ef Zámbó István veszi át a szót, aki arról tájékoztat, hogy ugyan szűkösnek érzik a felkészülésre kapott három hónapot, de persze örömmel vállalták a Műcsarnok felkérését. A tárlatra számos, eddig be nem mutatott dokumentummal és műtárggyal készülnek, a végeredmény azonban számukra is meglepetés lesz – teszi hozzá a képzőművész-zenész.

feLugossy vontatott hangon, hosszú szóközöket hagyva közli, hogy 1978-ban kezdtek foglalkozni, egy akkor még nem Bizottságnak nevezett zenekarral, ami igen népszerű lett barátaik, majd a széles közönség körében. Wahorn szikáran közli, hogy Bizottság nincs. Nem is lesz. Volt. Aztán sírást imitál. Készman József, a kiállítás másik kurátora elmondja még, hogy a tárlat mellé számos kísérőrendezvényt is terveznek. Hetente filmklubok, irodalmi, zenei, és múzeumpedagógiai programok várják majd az érdeklődőket. Október közepére egy konferenciát hirdetnek, ami tematikailag a nyolcvanas évek underground-művészeti életét kívánja centrumba állítani. Várhatóan megjelenik majd egy új zenei CD, és újra kiadják a Jégkrémbalett című Bizottság-filmet is. Már izzad a tenyerünk.

 

A „Sírba visztek” – A Bizottság a Műcsarnokba megy című kiállítás 2011. szeptember 3-tól – november 13-ig lesz látható Budapesten, a Műcsarnokban.

 
A fotókat készítette: Barakonyi Szabolcs.