Műút 26.

Mindazonáltal a nehézségre való panaszkodás, mint olyan, most sem elhagyható elem, tekintve, hogy a Műút szinte megoldhatatlan helyzet elé állít: a tragikusan fiatalon elhunyt Málik Roland előtt tisztelgő számról most mégis hogyan mondjunk éles és szigorú kritikát? Valóban legyünk oly kicsinyesek és szívtelenek, hogy megjegyzéseket tegyünk a gyászmunkára? Nem mintha sok kifogásolni valónk lenne, de ha dicsérünk, az talán akár egy fokkal is jobb volna? Szép gyász, jó gyász? A gyásznak nincsenek jelzői, talán a mélysége körül akad valamilyen jellemezhető (de nem igazán megfogalmazható) tulajdonság. Na jó, persze tudjuk, hogy míg maga a gyász voltaképp semmilyen (azaz olyan, amilyen), a gyászolók azért persze lehetnek érzéketlenek és hülyék, csaphatnak patáliát, viselkedhetnek (akár legőszintébb fájdalmukban, akár csak ürügyként használva egyik-másik tragikus alkalmat) ordenáré módon. Legyen akkor most elég ennyi kritikai megjegyzésnek (s bocsátassék meg a szemlézői gyomornak, hogy nem tűri el magától az inkriminált Málik-szám ezen túlmenő minősítését), legyen tehát elég annyi, hogy a Műút szerzői és szerkesztői természetesen nem így gyászolnak. Holott ez nem is olyan egyértelmű, már hogy egészen pontosan hogyan is kell mindezt kulturáltan csinálni. Talán, ahogy a szeretet, miként nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát stb. Magam, ha csak futólag is (és ha csak e szám kapcsán, mellesleg és szinte véletlenül, kis nyomozás után eszméltem is rá), ismertem Málik Rolandot, nem mintha ez idetartozna. De ha nincs a mostani Műút-szám, feltehetően sosem ugrik be ez az apró, mégis annál jellemzőbb momentum, (többekkel) közös felolvasásunk egy, a városi legenda szerint utcai vécéből átlakított (de végeredményében attól nem sokban különböző) sötét, földalatti, nyirkos helyen. Sosem ugrott volna be máskülönben, mivel sosem gondolkodtam volna Málik Rolandról, mint személyről (milyen bizarr is leírni ezt), valahai élő személyről, csak mint költőtársról. Mindez pedig azért történhet, mert fekete kiszerelés ide, gyászmunka oda, ez a szám végső soron nem a gyászról szól, hanem (hit és remény eltűntével, immáron az egyetlen megmaradtról, bármily fellengzős is), a szeretetről, a megbecsült irodalmár mellett egy személy, egy bizonyos ember iránt érzett merőben privát és mégis mindenkire tartozó, közös, nagy ügyünkként ünnepelt szeretetről.

Tiszatáj, 2011/7.

Kezdjük azzal, ami jó: Becsy András három itt közölt versével (A harmincas asszony, A szeretet, Doboz), élvezetes, szép és jó olvasmány mind. Nincs ez másként Brenzovics Marianna aktuális részletével sem, vagy épp az üdítő világirodalmi blokkal. A remek múlt havi számmal szemben most azonban akadnak problémák. Legfőképp Térey János dolgozata hívja fel magára a figyelmet, bármiféle új, eredeti vagy (ha még udvariatlanabbak kívánunk lenni) érdekes megfigyeléssel nem bíró, egy oldalasnál épphogy hosszabb terjedelemben. Márpedig ez a (nagyjából az általános iskolai "Így telt a nyaram"-élménybeszámolók relatív hosszúságával megegyező) hossz követeli meg a leginkább, hogy ne pepecseljen és maszatoljon benne a szerző. Térey nem igazán tudjuk, miről ír, dolgozatának egyetlen releváns értelmezési lehetősége az, ha feltételezzük, hogy sem annak szerzője, sem potenciális olvasói nem hallottak még korábban sem Puskin, sem Csajkovszkij Anyeginjéről (holott köztudott, bármily jól is leplezi ezúttal, milyen elmélyült ismerője az említett műveknek). Térey ugyanis egy újszülött naivitásával foglal össze néhány részletet, és minősít pár jelzővel egyes karaktereket. Az írás célja rekonstruálhatatlan, talán tördelési hiba történt, és a bevezető első harmadának egy korai, elvetett változata jelent meg. Téreyt, a kiváló irodalmárt ismerve mi mást is gondolhatnánk? A hiba persze lehet a rosszmájú szemlézőben, akinek (csak hogy konok, megbízhatatlan rossz ízlését híven szemléltessük), ismét nem sikerült közelebb kerülnie Lázár Bence András költészetéhez, holott, ha azt nézzük, fiatal kora ellenére is milyen sikeres a szerző, sejthetjük, hogy az téved, aki, minden szemlézői elfogulatlansága ellenére is lózungnak, gyakran semmitmondó, közhelyes és unalmas soroknak érzi az ehhez hasonlókat: "Ölni akarsz. Vagy legalább ütni. / Okot keresel. A bűn túl egyszerű, / eszedbe jut." (Séta (nyolcas)), vagy: "Lámpához nyúlsz, melletted úgy / sincs senki. Sötét van. Félelem." (Séta (tízes)). Mégis, bár enyhébb tónusban, mintha Turi Tímea is némi eredetiséget, váratlan mozzanatot (több költészetet?) fogalmazna meg hiányként értő recenziójában A teraszról nézni végig című kötet kapcsán. Valamirevaló szemléből nem maradhat ki Orcsik Roland beszélgetése sem három jeles műfordítóval (Mesterházy Mónikával, Rácz Péterrel és Széky Jánossal), melynek egyik kulcsmondata (a Magyar Könyv Alapítvány kapcsán) érdekes módon az 1-es számú lábjegyzetben hangzik el: "Az interjú készítése idején az alapítvány még létezett". A műfordítók után pedig maguk a fordított művek következnek, nem is akármilyenek, J. G. Farrelltől, Thomas Pynchontől, Kafkától (levelek) Perzsa költőktől (Lesi Zoltán bevezetője és fordításai) és El Kazovszkijtól (Lanczkor Gábor fordításában). Tőzsér Árpád naplójegyzetel, Kántor Péter Cs. Gyimesi Évát búcsúztatja, Németh Zoltán a Magyar irodalom című irodalomtörténet 1945 utáni fejezeteit veszi górcső alá. Az ember éppen csak sorolni kezdené, mi minden érdekes van egy átlagos nyári folyóiratszámban - és már be is telik a hely. 

Alföld, 2011/7.

Ha már egy szemlével ezelőtt még a lelkes felfedező örömével ünnepelhettem Tandori Dezső egy kifejezetten érdekes új művét, ezúttal hadd éljek az intertextuális lehetőséggel, elvégre is Tandoriból (s az életmű e téren már-már a Bibliához hasonlatos) mindig félre lehet tenni majdani idézeteket, ezt is aláhúztam, hogy jó lesz majd ide az Alföld-szemle elejére: "tárgyai egy ráérzett felfogásnak / (...) / gondolatnyi mondatának". Kábé ez zajlik ebben az olvasás közben meglehetősen hosszúnak érzett versben is, a legkevésbé vonzó Tandori ez, aki még nem unja betűnként csócsálni (oda-vissza és szét) a szavakat, hátha ide-oda rakosgatott karakterekből, ráérzésekből és fél gondolatnyi morfémákból összeáll majd a vers. És hát milyen jogon is kárhoztatnánk, tényleg összeáll (Babits: W.S. Mesterrel odatúl már), ím, ezzel indul a júliusi Alföld. Tartja magát ezzel szemben az a meggyőződésem, hogy az utóbbi hónapokban elsősorban Keresztury Tibor regényrészleteiért érdemes a folyóirathoz nyúlni, hogy ne csak mindig az ömlengő elragadtatásé legyen a szó, itt is inkább átadnám: "De addig is, tértem vissza a holdfényes jelenbe, míg egy pohár vízben áll majd Elizabeth Wurtzel helyén a fogam, míg üdvözült mosollyal napi ötször csinálok be a tolókocsiba, s ebből a kis megcsonkított, véráztatta 93000 négyzetkilométerből kékeslila Nagy-Magyarországgá nő a felfekvés a hátsó felemen, ezt a soros fekvés-kérdést kéne rendbetenni aktuálisan, ezt mérte rám az Úr, ez a sürgető feladat: a mikrohullámú sütő már tizenegy huszat mutat, s még sehogy sem állok vele" (Kétezeregy). Benedek Szabolcs (Csillagok háborúja) és Darvasi Ferenc (Irodalmi kapcsolatok) novellája is erős, érdekes anyag, különösen az utóbbi, mely mindemellett a szó szoros értelmében kedves és szép írás, bumfordi iróniájában valamelyest a Kedves Ismeretlent is eszünkbe juttatva, öröm olvasni. A tanulmányok közt Lőrincz Csongor Heidegger-bogozása, továbbá: fontos meglátások az intertextualitásról és persze mi más, mint még egy kis Esterházy (Balajthy Ágnes a Hahn-Hahn grófnő pillantásáról), enélkül lassan tanulmányrovat össze sem állhat. A recenzióknál is tetszetős névsor: Marno János, Imre Flóra, Szöllősi Mátyás, Pollágh Péter, Kollár Árpád, Lanczkor Gábor és Gerőcs Péter művei. Szándékosan a végére hagyva (slusszpoén) még egy versszak Krusovszky, önkényesen kiemelve, csak mert szép: "Kapualjban / azt hitted még várnak, / falnak veted / tétován a hátad, / most már nem kell / rohannod előre, / rádfeszül a / lassúságod bőre" (Ornamens).

---

---

Műút 26.

• Málik Roland versei
• Antal Balázs: „Én már csak megyek. Pedig istenemre, milyen kedves fiú voltam”
• Nyilas Atilla: Egy halál margójára
• Kupcsik Lidi: Roland margójára
• Tömpe Péter: Egy hullámfalra
• Kabai Zoltán: Az ongai elment
• Mándoki György: fú
• k.kabai lóránt: Cső, Roland,
• Béki István: A csönd
• Papp Dénes: Szender
• Nyilas Atilla: Búcsú a Mondótól
• Dante Alighieri: Isteni színjáték, Pokol, X–XV. ének (Nádasdy Ádám fordítása és jegyzetei)
• Nagy Szilvia: Keserédes mambó
• Kardos Tünde: Bátran a gyávaságról (Koltai Tamás: Színházparadoxon)
• Fandl Ferenc: Hamlet visszanéz (Sándor Iván – Féner Tamás: Hamlet visszanéz– Gábor Miklós arcai, szerepei)
• Hannes Böhringer: Resten (J. A. Tillmann fordítása)
• „Sola caritas!” – Lanczkor Gábor regényéről beszélgetett a Vitamin irodalmi vitasorozatban Milián Orsolya, Sinkovicz László, Szilasi László és  Gaborják Ádám
• Urfi Péter: A szétbaszott Sághegy (Lanczkor Gábor: Hétsarkúkönyv)
• Lapis József: A vers hallgat? (Szentmártoni János: Ballada hétköznapi díszletekkel – Válogatott és új versek 1992–2010)
• Fáber András: Divatban van-e Casanova? (Casanova Velencéje)

Tiszatáj 2011/7.

• Petőcz András: A visszatért lovas
• Lázár Bence András: Séta (hetes), Séta (nyolcas), Séta (tízes)
• Térey János: Fekete rózsa (Az Anyeginekről)
• Brenzovics Marianna: Darabolás (Részlet a regényből)
• Becsy András: A harmincas asszony, A szeretet, Doboz
• Orcsik Roland: Bábel romjainál (Beszélgetés Mesterházi Mónikával, Rácz Péterrel és Széky János máfordítokkal)
• J. G. Farrell: Zavaros idők (Troubles) (Részlet) Mesterházi Mónika fordítása
• Thomas Pynchon: Beépített hiba (Inherent Vice) (Részlet) Széky János fordítása
• Franz Kafka levelei Milenához (Rácz Péter fordítása)
• Lesi Zoltán: Perzsa költők
• Ali Abdollahi: Egylábú asztal, A fehér szoba (Lesi Zoltán fordításai)
• Resâ Tschaitschi: Ernyő és gyertya nélkül (Lesi Zoltán fordítása)
• El Kazovszkij: Anagrammák, Annotációk (Részletek) Lanczkor Gábor fordítása
• Jászberényi Sándor: A letartóztatás szabadsága
• Tőzsér Árpád: "Pán kollega" a lét zebráján (Naplójegyzetek 1999-ből)
• Kántor Lajos: Az irodalom tudósa volt (Cs. Gyimesi Éva: 1945-2011)
• Németh Zoltán: Az irodalomtörténet mint mozaik (Gondolatok a Magyar irodalom című irodalomtörténet 1945 utáni fejezeteiről)
• Zsávolya Zoltán: A modernitás (önmagára) hullámzása [Petőcz András: Behatárolt térben (zárójelversek, 1984-2009)]
• Kolozsi Orsolya: Családi legendárium (Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz)
• Turi Tímea: Kiszámítható pontosság (Lázár Bence András: A teraszról nézni végig)
• Förköli Gábor: Használ-e a halál ellenében? (Térey János: Protokoll)
• Sipos Lajos: "Az írás valamiképpen az emberi élet leképezése..." (Lengyel András: Képzelet, írás, hatalom)

Illusztrációk: a XXXVI. Szegedi Nyári Tárlat anyagából (REÖK 2011. május 14 - július 10.)


Alföld 2011/7.

•  
• TANDORI DEZSŐ verse: Babits: W.S. Mesterrel odatúl már
• KERESZTURY TIBOR: Kétezeregy (regényrészlet)
• BALÁZS IMRE JÓZSEF versei: Az illat; A szikrázó felület; Már nem ugyanaz
• PAYER IMRE versei: Az alkonyatról azt hiszi, pirkadat; Tele
• BENEDEK SZABOLCS: Csillagok háborúja (novella)
• SZLUKOVÉNYI KATALIN versei: Alanyi költészet; Brooklyni ballada
• PÁL DÁNIEL LEVENTE verse: Lélekfa-lélek
• DARVASI FERENC: Irodalmi kapcsolatok (elbeszélés)
• KRUSOVSZKY DÉNES versei: Csak egy kenyér; Mondja ki helyettem; Bizonyíték; Ornamens; A régi jelentés

tanulmány

• LŐRINCZ CSONGOR: Hívás és megvonás között („Dichten” és „Denken” viszonyáról Heideggernél)
• MEZEI GÁBOR: Illeszkedés és különbözőség (Egy hypogramma fordításának mediális aspektusai)
• KULCSÁR-SZABÓ ZOLTÁN: Idézet vége (Intertextualitás-fogalmak a magyar irodalomkritikában 1981 és 2007 körül)
• BALAJTHY ÁGNES: „Egy a folyó, akárhány ága-boga van is” (Az utazási irodalom újraértett tradíciói Esterházy Péter Hahn-Hahn grófnő pillantása című regényében)

szemle

• ÁFRA JÁNOS: Túl közel a távolihoz (Marno János: a semmi esélye)
• NAGY BERNADETT: Kitapintott bizonytalanság (Imre Flóra: A hegyről lefelé)
• KORPA TAMÁS: A hőség itt feloldoz (Szöllősi Mátyás: Aktív kórterem)
• BARTÓK IMRE: Kimért viszolygás (Pollágh Péter: A cigarettás)
• CSUPICS MILICA: Menetlevél Sz-től Sz-ig (Kollár Árpád: Nem Szarajevóban)
• TÜLKÖS TERÉZIA: „Az üledék mindenek legalján” (Lanczkor Gábor: A mindennapit ma)
• TÓTH BARNA: Á-tól Z-ig, a teljesség legkisebb igénye nélkül (Gerőcs Péter: Zombor és a világ)

képek

LÓRÁNT JÁNOS rajzai

---

A leadkép forrása: Stephen's Lighthouse