A nyári uborkaszezonban kevesebb az előadás, és a színházak ezt az időszakot használják fel arra, hogy az ifjú generációt célozzák meg előadásaikkal. Ilyen volt a Nemzeti Színház júniusi és júliusi kabuki előadás-sorozata, és ilyen a Nemzeti Nószínház augusztusi nó- és kjógenelőadása. A nézők a kabuki gimnazista és egyetemista nézőivel szemben ezúttal jobbára óvodás és kisiskolás korosztály tagjai voltak. A Nószínház is gondoskodott arról, hogy a kicsikkel megismertesse és az előadáson kívül interaktív módon is közel vigye hozzájuk a nó világát. A bevezető magyarázaton kívül az előadás alatt az általános angol és japán nyelvű feliratok mellett egy gyerekcsatornát is létrehoztak, ahol a klasszikus szöveget egyszerűsített, modern japán nyelven követhették az eseményeket. Továbbá a produkció előtt, után és a szünetben a gyerekek kipróbálhatták a nóban használatos háromféle dobot. Itt a zenészek nemcsak a dob használatát tanították, hanem egyfajta viselkedésmódot is, mint például azt, hogy hogyan köszöntsék egymást megfelelően, és hogyan állítsák a levett cipőjüket egymás mellé.
 

A színdarab, amit erre az alkalomra választottak, a Gyönyörködés az őszi levelekben (Momidzsigari) volt. A gyönyörködés az őszi tájban a mai napig szokás, az időjárás-jelentés végén be is mondják, hogy Japán mely részén milyen állapotban és színben láthatóak a levelek – csakúgy mint tavasszal a cseresznyevirágzást. Az emberek pedig az őszi hónapokban ellepik a környék parkjait, hegyeit, és megcsodálják a színpompás tájat, bár közel sem annyi eseménnyel, mint a Momidzsigari nódarabban.

Mert miről is szól a Momidzsigari? Taira no Koremocsi a kíséretével szarvasra vadászik a hegyekben. A vadászat során egy nemes hölgyre és kíséretére bukkan, akik az őszi falevelekben gyönyörködnek. A hölgyek meghívják Koremocsit, és rizsborral kínálják, a bortól a férfi álomba merül. Álmában egy istenség jelenik meg, hogy figyelmeztesse, veszély fenyegeti, majd egy kardot tesz az alvó lába elé. Ezalatt a nők félelmetes démonná változnak. A kísérők erős, lábdobbantásokkal tarkított táncccal próbálnak Koremocsira ráijeszteni, majd a fődémon harcra kel a férfival, melyben Koremocsi legyőzi a szörnyet.
 

 

A Momidzsigari érdekes és egyedi darabja a nórepertoárnak. Már maga a történet is mutatja, hogy egy rendkívül mozgalmas és eseménydús előadásról van szó. Jóval több szereplő van színpadon, mint az megszokott, ráadásul egy olyan variációban adták elő, ahol a démonnak nem három, hanem öt kísérője van. Az előadás első részében a csábító táncukat, második részében pedig félelmetesen ijesztő táncukat adták elő hárman a színpad központi részén, ketten pedig a hídon, a távolság ellnére teljes összhangban. Különleges még a mellékszereplő Koremocsi erőteljes jelenléte a színpadon, és kettejük szinte realisztikus küzdelme. A mellékszereplő aktív szerepének oka, hogy a Momidzsigari írója, Kanze Nobumicu (1450-1516) maga is mellékszerepet játszott, amikor színpadra állt.

Szerencsések voltak azok a gyerekek, akik ellátogattak a Nószínházba, elvégre napjaink legjobb előadói magas színvonalú előadással örvendeztették meg őket. Ahogy a magyarázatát zárta az egyik szereplő: „Figyeljetek nagyon, mert mi is nagyon igyekszünk. Aztán köszönjétek meg szüleiteknek, hogy elhoztak, mert sokat fizettek a jegyért. És ha jól viselkedtek, akkor hazafelé biztos kaptok valami finomat.”
 

Gyönyörködés az őszi levelekben (Momidzsigari)

A nő, majd démon: Aszai Fumijosi
Taira no Koremocsi: Tonoda Kenkicsi
Az istenség, Takeucsi: Fukuda Hiroharu
Karvezető: Kanze Tecunodzsó

Nemzeti Nószínház, 2011. Augusztus 13.