PRAE.HU:  Az idei gyerek- és ifjúsági könyvtermésből melyik kötetnek adnád az év könyve díjat, és mivel indokolod ezt a döntésed?

A magyarok közül Zalán Tibor és Baranyai András A rettentő görög vitéz, a külföldiek közül Eugène Ionesco és Etienne Delessert Mesék 1,2,3,4, az ifjúságiak közül pedig Janne Teller Semmi című könyvének.

A rettentő görög vitéznek a páratlan nyelvezete, a remek kín- és kancsal rímei, a gyerek- és felnőttbarát humora miatt. Mert egyszerre nagyon régi és nagyon mai, mint az antikolt Baranyai-rajzok, amik hol a görög vázarajzokra, hol pedig a számítógépes játékok látványvilágára emlékeztetnek. Zseniális, úgy, ahogy van.

A Mesék 1,2,3,4-nek azért, mert elképesztően abszurd, és bátor a humora. Mert szeretem az olyan meséket, amik nem a szokványos elbeszélői szerkezetekkel dolgoznak, és ahol mind a szövegnek, mind az illusztrációnak annyi rejtett rétege van, hogy számtalan újraolvasás után is tud még meglepetéseket okozni. És egész egyszerűen azért, mert gyönyörű.

A Semminek azért, amiről, és ahogyan szól. Mert végre van egy könyv, ami nem hagyja magára a tizenéveseket. Mert tiszteli, és tartja annyira az olvasóit, hogy az eltussolásra és elhallgatásra építő hétköznapok gyakorlatával komolyan, és megalkuvást nem tűrő hangon szembemenjen.

PRAE.HU: Volt-e olyan gyerekkönyv idén, amelyiknek citrom-díjat adnál? Ha igen, miért?

Azt hiszem, hogy az igazán reménytelen darabokkal nem érdemes foglalkozni. A többit meg vagy megmenti a korrekt szöveg, vagy az illusztráció, esetleg a funkció emeli ki a citrom-díjas kategóriából. A kritikára érdemes könyvek közül nem tudnék egynek se jó szívvel ilyen díjat adni.

PRAE.HU: Közeledik az év vége, az összegzések ideje, hogyan értékelnéd 2011-et gyerekirodalmi szempontból?

Egyre bátrabbak a kiadók. Idén sorra jöttek ki a merészebb könyvekkel. Ami még örvendetesebb, hogy nem csak a külföldi, de a hazai szerzőktől, illusztrátoroktól is egyre gyakrabban lehet ilyen köteteket látni. Foglalkoznak már például a halál, vagy a környezettudatosság témájával is, és vizuális szempontból is egészen kimagasló darabok születnek. Elég csak A csodálatos szemüveg, vagy az Erik és Csipesz nyomoz című képeskönyvekre gondolni. Csak remélni tudom, hogy az olvasók is nyitottak lesznek rájuk és végre igazán szárnyra kaphat a hazai gyerekkönyvkiadás ezen szegmense is. Ami meg a szakmát illeti, remek kezdeményezés volt a FISZ által szervezett szimpózium, és szerintem szükség lenne a folytatásra.