Jan van Eycktől Andy Warholig hét évszázad halhatatlan alakjait idézi Elisabeth Lunday, gyakran hihetetlen, elképesztő történeteket illesztve nevükhöz. Az élvezetes stílusban író szerző kevésbé ismert sztorikat említ, ezeket középiskolában nem hallani a művészettörténet órákon. Hogy is lehetne színesíteni privát sztorikkal a tananyagot, hiszen a heti egy óra még arra sem elég, hogy áttekintsük a szépművészetek stílustörténetét.

A könyvben olvasott bizarr esetek felelevenítése intellektuális zsúrokon piros pontot ér, mert könnyen emészthető, ugyanakkor enigmatikus. A kiszemelt kékharisnyák meglepődve hallgatják, és előbb-utóbb hozzánk bújnak dorombolva. Legalábbis van rá esély, mondjuk akkor, ha elmeséljük, Rossetti miért exhumáltatta feleségét. Ugyanis szüksége volt a halott kedvese hajába helyezett papírfecnikre, amikre verseit írta. Mindezt azért, hogy e költeményeket megjelentethesse. Vagy Georgia O’Keeffe, akit annál is inkább érdemes a „becserkészésnél” szóba hozni, mert a 20. századi Amerika legismertebb női művésze volt. Biszexuális, aki élete utolsó négy évtizedét az új-mexikói sivatagban töltötte, és egy híján száz évet élt. Virágfestményei puncikra emlékeztetnek. A gyakran meztelenül festő Georgia művészetét az absztrakció és a realizmus kettőssége járja át.

A könyv bulváros történetei sikert ígérnek – sokat játékfilmekből is ismerhetünk, olyan kiválóságokkal, mint Salma Hayek (Frida Khalo), Ed Harris (Pollock) vagy Anthony Hopkins (Picasso). A szerző mielőtt a történetet taglalná, egy oldalon kartotékba sűríti a festők jellemzőit – születés és halálozás ideje, csillagjegy, legismertebb mű, milyen technikát alkalmaztak, milyen stílust képviseltek a piktorok, és egy-egy tőlük származó mondás is helyet kapott itt.

A közel három tucat kiválasztott művészt tény, hogy nem az unalom vitte a sírba, hanem a szerzővel egyetértve állíthatjuk, hogy „a káosz szélén táncolva élték le életüket, ott, ahol a nagy művészet születik”. Kedvenceink között akadtak gyilkosok, csalók, feleségverők, fajankók és egyéb emberi gyarlósággal terheltek, de hivatkozva egy viccre: nem ezért szeretjük őket. Az életmű szempontjából egyébként sem érdekes, hogy milyen lator volt Caravaggio, talán gyilkos is, milyen lump Rembrandt, milyen heroikus küzdelmet folytatott a megélhetésért az istenhívő Vermeer, és milyen botrányokba keveredett Botticelli – a festői kvalitás a döntő. Persze ezek a történetek árnyalják a pályaképet, és betekintést engednek a festő korának mára elfeledett összefüggéseibe, felelevenítve annak hangulatát.

A könyv nagyobb része olyan művészek életének furcsa, mulatságos vagy éppen drámai pillanatait veszi nagyító alá, akikről sok dokumentum fennmaradhatott, hiszen pályájuk során már elterjedt a nyomtatott sajtó és kiépült a levélküldő szolgálat. Ezekről a festőkről, szobrászokról nehezebb volt meglepő történetekkel előállni, és nem is sikerült minden esetben. Bár sokan hiányoznak belőle, mégis jól nyomon követhető e hosszú időszak művészetének története, megfűszerezve frivolitásokkal, úgyhogy ne fanyalogjunk.