PRAE.HU: Az idei gyerek- és ifjúsági könyvtermésből melyik kötetnek adnád az év könyve díjat, és mivel indokolod ezt a döntésed?

Az IBBY (International Board on Books for Young People; Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa), illetve annak magyar szekciója minden évben kiosztja Az Év Gyermekkönyve-díjat az előző évben kiemelkedő gyermekkönyvet író, illusztráló, fordító alkotóknak. Mivel az elmúlt években az a megtiszteltetés ért, hogy Békés Pál, az IBBY elnöke felkérésére részese lehettem a döntésnek és a díjátadásnak (fájdalom, hogy idén áprilisban Békés Pál életművét már mint lezárt (vagy inkább félbemaradt) életművet méltathatta az új elnök, Rényi Krisztina!), számomra ez a kérdés több mint gondolatkísérlet, hiszen minden évben olyan szemmel is figyelem a termést, vajon mely könyvek kerülnek majd versenybe. Éppen Lakatos István Dobozvárosát olvasom – biztosan a zsűri figyelmébe ajánlom majd. De Gombos Pétertől a Vándorok, vagy egészen más szempontból Dóka Péter mondafeldolgozásai, a Betyárvilág is tudott valami újat nyújtani. És akkor még csak szövegekről beszéltem (bár a Dobozvárost a szerző saját illusztrációi, a Betyárvilágot Szántói Krisztián munkái teszik érdekessé), pedig a gyerekkönyvnél a külcsín egyáltalán nem másodlagos szempont. Különleges kötetnek tartom az Elfelejtett lények boltját: négy művész, Gyöngyösi Adrienn, Rofusz Kinga, Szulyovszky Sarolta és a művészeti vezető, Szegedi Katalin találtak közös nevezőt az akrilfestményekben. Herbszt László máris Arany Rajzszög Díjat kapott A csodálatos szemüveg illusztrálásáért… Hosszas felsorolás helyett megsúgom: a Meseutca az adventi kalendáriumok mintájára mindennap megnyit egy ablakot, amely szerkesztőségünk idei kedvenceit rejti, köztük az enyéimet is.

PRAE.HU: Volt-e olyan gyerekkönyv idén, amelyiknek citrom-díjat adnál? Ha igen, miért?

Idén nem olvastam rossz gyerekkönyvet – ez alatt most szépirodalmat értek –, ami nem jelenti azt, hogy ne jelent volna meg ilyen. Van is több könyv, amelyről tudom, megosztotta a szakmát: be fogom pótolni őket! Nem szépirodalom kategóriában a Csiga és Vattacukor a konyhában című gyerekszakácskönyv és gyurmázási útmutató igazán dilettáns könyvegész.

PRAE.HU: Mit gondolsz, hogy sikerült a Mesebeszéd című gyerekirodalmi szimpózium?

Gondolatébresztő volt, bár összességében sokat markolt, keveset fogott. Érthető (sőt üdvözlendő) a szervezők törekvése arra, hogy bevonjon a párbeszédbe a gyerekirodalmon kívüli irodalmárokat, ám ez csak akkor termékeny, ha a gyerekirodalom (és az arról szóló kritikai diskurzus) léte, fontossága nem kérdőjeleződik meg: különben nincs miről beszélni.

Tanulságos volt az első beszélgetést (a szerkesztők szekcióját) a közönség soraiból figyelnem: számomra nem voltak ismeretlenek a gyerekirodalom szűk körén kívüli szereplők, de többen először hallották Mészáros Sándort vagy Károlyi Csabát beszélni, és finoman fogalmazva nem mint új szempontok felvetőit üdvözölték őket. Őszintén megvallva magam sem, bár a teljes elutasítást hibának érezném: egyetértek például azzal, hogy a kritikusnak az irodalom egészéhez értenie kell, és mi tagadás, sajnos nem cáfoltuk meg azt a gyerekirodalmon belüli kritikai (?) hozzáállást, amit Mészáros „nagy gyávaságnak” titulált.

A második szekciónak (amely a kritikusok szekciója volt) magam is résztvevője voltam: a beszélgetés után sokáig foglalkoztatott egy-két kérdés, amelyekre épp csak válaszlehetőségeket villantottunk fel. Remélem, egyszer lesz mód alaposabban is megtárgyalni ezeket. Csábít, hogy a körkérdés ürügyén belebonyolódjak, de inkább nem teszem. Úgy hírlik, a szimpóziumnak lesz folytatása, talán majd ott és akkor.

A harmadik szekciót már nem hallgathattam meg, siettem haza fürdetni…

PRAE.HU: Közeledik az év vége, az összegzések ideje, hogyan értékelnéd 2011-et gyerekirodalmi szempontból?

Mivel a kislányom tavaly decemberben született, számomra ez az év gyerekirodalmi szempontból is egyet jelentett az ő életének első évével: volt hatos a lába és kijött a foga, höcögtünk, göcögtünk, lapoztunk, böngésztünk… Egyes könyveim (könyveink) új értelmet nyertek, mert Zsófi meglátott bennük egy-egy arcot, részletet, és megszerettette velem őket.

Azért ha lehunyja kék szemét az ég, anyuka nagyoknak való könyveket is elolvas: komolyra fordítva a szót, az év egyik jelentős vállalkozásának tartom, hogy a Móra kiadó elindította a Tabu könyvek sorozatát. (Az első kérdéshez visszacsatolva: a sorozatban komoly műfordítói teljesítményekkel is találkozhatunk.)