bezár
 

irodalom

2012. 03. 09.
(de)lokalizáló energiák a nyelvben
debreceni Irodalmi beszélgetések - Fehér Béla könyvbemutatója
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A debreceni Irodalmi beszélgetések 2012. február 29-ei meghívottja, Fehér Béla író és publicista, akit legújabb regénye, a Kossuthkifli kapcsán Antal Balázs kérdezett. A késődélutáni könyvbemutatót és az alkotói folyamatba bepillantást engedő diskurzust Fehér Béla felolvasásai gazdagították. A Kossuthkifliből és a Lecsóból kiemelt részek a szerző munkáira általánosan jellemző humorról és iróniáról tanúskodtak, személyesebbé artikulálva a hangulatot.

Antal Balázs az író bemutatásakor a debreceniség problémájára hívta fel a figyelmet, mely mind a személyes vonatkozás, mind a szövegalakítás tekintetében az egyik fő csomópontja volt az estének. Fehér Béla debreceni születésű, így a hazatérés, viszontlátás érzése a távolságban is jelenlevő folytonos odafordulást, kötődést hordoz. Habár Fehért elmondása szerint aktuálisan semmi nem köti a városhoz, mégis (ahogy Antal Balázs is utalt rá) e világ hangulata valamiképpen nyomot hagy alkotásaiban. Akár témaként, akár a nyelvhasználat tekintetében újra és újra megjelenik, (akarva akaratlan) stabilnak ható fókuszpontot képez. Minderre remek példa Fehér Béla legújabb könyve, a Kossuthkifli, melyben a történések, az utazás végpontjaként tűnik elő Debrecen. A szabadságharc idejére visszarepítő regény egy kalandokkal, szerelemmel, küzdelmekkel teljes dimenziót vetít az olvasó elé, melynek kiindulópontja Pozsony, úti célja pedig maga a hajdúsági város. A korabeli világot megidéző mű történeti forrásokból dolgozik, s igyekszik a tájegységre jellemző nyelvhasználatot is beemelni. A regény nyelvezete mégsem tekinthető anakronisztikusnak, hiszen a jelen beszédformáiból, stílusából építkezik, s a szövegben rejlő humor és irónia is biztos távolságot tart a megidézett kortól. Az adott kor jellegzetes kijelentései, szavai, nevei és a mára jellemző nyelvi viselkedésmód kölcsönhatása tehát tudatos szerzői koncepcióról árulkodik, mely izgalmas játékot produkál a vázolt pólusok között.

prae.hu



A beszélgetés során a lokalizálás, illetve – ezzel összefonódva – a nyelviség fogalmai mellett a műfajiság, a szöveghagyomány kérdése, s ennek kapcsán érdekes értelmezésbeli különbség merült fel. A Kossuthkifli fülszövegében Cserna-Szabó András a mágikus realizmushoz sorolja a művet, melyet azonban Fehér Béla automatikusan tagad, ő ugyanis nem tartja lehetségesnek e két irányzat összeilleszthetőségét, együtthatását saját szövegében. A műfaji besorolás már egyneműbb képet mutat, hiszen maga a mű alcíme: Hazafias kalandregény kijelöli saját kereteit. S habár a szabadságharc idejében játszódik a történés, e kategorizáció nyíltan utal arra, hogy a Kossuthkifli nem tekinthető történelmi regénynek. Nem folyik bele a korabeli eseményekbe, elkerüli azt, s az utazásra, a személyes kalandokra koncentrál könnyedebb hangvételben.

A hagyomány kérdésének szintjén Antal Balázs kitér a mottóhasználatra is, mely Fehér Béla más alkotásaiban is hangsúlyos. A könyv három fejezetének elején helyet kapó Jókai, Benedek Elek, illetve Esterházy-mottó a részek hangulati bázisát képezi, s egyidejűleg az adott irodalmi tradícióhoz való kötődést is reprezentálja. A Kossuthkifli humoros, ironikus dimenzióját többen a Jókai-féle regényvilág paródiájaként értelmezik. A beszélő nevek, a leírások, a sorsok megelevenítik a tizenkilencedik századi szövegszerveződést, de egyben el is távolítják azt a jelenétől. A paródia tehát egyfelől távolságot tételez e hagyománytól, másrészt továbbra is kanonikus pozícióban láttatja a Jókai-életművet. A választott szövegvezetési stílus, az élcelődő, kritikus hangnem egyúttal az örkényi szférát is mozgósítja, így gazdagítva, színezve tovább a mű jelentésrétegét. A különböző irodalmi motívumok mellett a gasztronómia is releváns tényező nemcsak a regényben, de Fehér Béla más munkáiban is. Gondoljunk csak a Cserna-Szabó Andrással közösen írt Ede a levesben – Gasztrokrimik című kötetre.

 A könyvbemutató alkalmával egy olyan közel négy évet magába foglaló alkotói folyamat eredményével találkozhattunk, mely egyszerre kalauzol el egy másik kor hétköznapjaiba: annak nyelvéhez, világészleléséhez is közelítve, mindazonáltal megmarad a jelen biztonságot nyújtó menedékében. Irodalmi tradíciókat, szövegtípusokat emel be, léptet dialógusba, melyek végterméke egy a helyre, az időre, illetőleg a nyelvre, mint meghatározó, konstruktív erőre reflektáló alkotás. Antal Balázs a beszélgetést záró felolvasás előtt a jövőről is faggatta az alkotót, aki elárulta, hogy az Örkény-centenárium alkalmából egy novelláskötet kiadásán gondolkozik, s emellett folyamatosan írja tárcáit is a Magyar Nemzet számára. A könyvbemutató befejezéséülaz Aranyhal című novella hangzott el, mely a mesei elemek mellett az egypercesek stílusát is magán hordozta.

nyomtat

Szerzők

-- Jován Katalin --


További írások a rovatból

Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 37. számáról
Avagy szerette-e a verseket a nagy prózaíró?
Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 35. számáról
Az Élet és Irodalom LXX. évfolyamának 33. számáról

Más művészeti ágakról

színház

Bach Kata színművész teljesítménykényszerről, elakadásról, határtartásról
gyerek

Egész napos családi program a Dürer Kertben
Beszélgetés Mátrai Péterrel
színház

A kabuki (2. rész) haragos istenektől a popkultúráig


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés