Varázslat a kertedben / Koto és Kaori – avagy japán akác-lányok a Trafó színpadán / PRAE.HU

A Koto és Kaori akárhogy is nézzük, nem kimondottan gyerekelőadás. A történet kezdetén Luca megtalálja a levelet, melyet a világtól messzire vándorolt kertészük és egyben legjobb barátja hagyott neki: "...Belefáradtam az élet küzdelmeibe. Megzavart utamon a rosszakarat, a hitetlenség, visszadöbbentett az emberek keménysége, kíméletlensége, ostoba harca: otthagytam hát őket s városaikat, mesterségesen épített kertjeiket, miket természetnek neveznek és elvonultam a földnek egy apró völgyébe." A Kertész keleti filozófusra, bölcsre emlékeztető alakja mindvégig izgalmas figurája ugyan az előadásnak, a gyerekközönség számára azonban túlzottan hosszú monológjai szinte teljes bizonyossággal érthetetlenek.

Az ártatlan, éppen ezért a világ csodáit is látni képes Luca és az öregedő, sokat megélt Kertész barátságának története, a varázslatos kert, majd a csodavilág, melybe Luca jut, számtalan irodalmi-művészeti utalás lehetőségét hordozza magában. A csodákra való nyitottság, a természet nyelvét megértő, a világ nagy igazságaira és összefüggéseire rávilágító alakok emlékeztethetnek minket Lázár Ervin, a Grimm testvérek, Andersen és Caroll mesevilágára, vagy éppen F. H. Burnett klasszikusára, A titkok kertjére. Mindezekkel együtt a kertszimbolika működtetésével az elvarázsolt, meglepetésekkel teli tér jut eszünkbe, mely ebben az előadásban egyszerre képzelhető el a realitás és a csodák mentén. A beszélő, érző, tanácsokat adó Kő, Fa, Virág otthona, ugyanakkor Luca és családjának tényleges pihenőhelye is.

A kert alkotóelemei az előadás szereplői, mindössze néhány, a sötétben foszforeszkáló kőformájú díszlet kerül a színpadra. A fizikai színház, a mozgás elemei így szépen és kellőképpen kidomborodnak, ezáltal segítve a gyerekeket egy másfajta formanyelv elsajátításához.

Luca útja során egy másik világba ér, ahol a legfurcsább lényekkel találkozik. Lehet ez akár valamiféle túlvilág, vagy a sajátunkkal párhuzamosan létező: itt boltban kell vásárolni a szavakat és mondatokat, de az is előfordulhat, hogy végtelen számú azonos testrészekkel, kezekkel, lábakkal rendelkező lények adnak útbaigazítást. A Kitchen Budapest munkatársainak (Papp Gábor és Sipos Melinda) látványvilága a háttérbeli plafontól földig terjedő kivetítő függönyön bravúros elemeket produkál: a szavak súlyos kövekként hullnak a betűboltos fejére, a betűk és szavak szabadon mozgathatók, eldobhatók, de visszaütni is képesek. A Kitchen Budapestnek köszönhetően teremtődik meg az a polipszerű lény is, akivel a kézről kézre adott Luca először találkozik. A kislányhős ugyanis ideje nagy részét az őt körülvevő világ "tenyerén" tölti. A Hold közelébe, a kerítésre mászik, a köveken fekszik, de hajóját vagy utazáshoz szükséges eszközeit is a színészek formázzák. A darabnak mindössze két, a történet szerint is emberi szereplője van, Luca és a Kertész. A többiek "csak" emberré lettek, ahogyan a Luca édesapja által a születése örömére ültetett, két japán akác is, akik gyönyörű ázsiai lányok képében jelennek meg előttünk.

Neonzöld vagy neonsárga teniszpólóik, hozzá a fehér teniszszoknya a többiek egységes sportfelszereléséhez képest is kiemeli őket. Az út kezdetén Luca ugyanilyen meghatározhatatlan színű ballonkabátot kap. A nyolcéves kislány végtelenül törékeny és apró, tehetséges és ügyes táncos, akinek minden adottsága megvan a színpadi szerepléshez: Vati Luca nemcsak táncol, hanem szépen mond prózát és énekel. Az ereje néha még el-elfogy, sóhajai hallhatóak, de nyolcéves kora ellenére meglehetősen profi jelenléttel bír a színpadon. Kertész barátja alakjában Somody Kálmán bölcs és jóságos nagypapaként jelenik meg, Földeáki Nóra szövegei az ő szájából igaznak hatnak, mert egy egész élet tapasztalata kap hangot, többek között olyan útravalók, mint a csodák bennünk élnek, ahogyan a kert is Luca lelkében, és a világ pontosan olyan, amilyennek mi látjuk és elképzeljük. Furcsa mód éppen ez a számos szép és tanulságos elemet felvonultató, kellemesen csengő szöveg az, ami olykor problémát okoz. Egy-két helyen zavaros, többnek akar tűnni, mint ami; talán a végső simítások hiányoznak belőle.

Dés András zenéi, melyek a színpadon, élőben elevenednek meg a legkülönbözőbb eszközökkel, nincs rá más szó, zseniálisak. A darab természetkoncepcióját szépen erősítik, rendkívül szuggesztívek, érzékenyen követik az előadás történéseit. Kiemelkedik Andrássy Máté beszédboltosa, aki szinte előttünk vizsgázik színpadi beszédtechnikából. A legpontosabb artikulációra, légzéstechnikára van szükség olykor hadaró, olykor lelassuló beszédprodukciójához, amit meglehetősen erős iróniával, viccesen sikerül megoldania. Kóti Tamás hangfelvételről megszólaló Holdja a magyar népmesék Szabó Gyulájának narrátor hangjára emlékeztetnek, a több ezer éves Holdpapa alakja itt is visszaköszön.

Horváth Csaba koreográfiája és rendezése izgalmas, hibrid műfajú előadást teremt meg a színpadon, mely a kortárs és klasszikus tánc, a mozgás és a beszéd szép egyvelegét adja. A kérdés azonban számomra a darab végén is fennmarad: biztosan gyerekelőadásról van-e szó. A választ azonban e sorok írója sem érzik sürgetőnek, mert az értő interpretációhoz éppen a kérdések sokasága szükséges. Felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt. A legfőbb kérdésre pedig a válasz is megérkezik: a kísérőkké alakult japán akác-lányokkal, Kotóval és Kaorival Luca eljut egykori Kertészéhez, aki nem a "valósághoz" való ragaszkodásra, hanem az élénk képzeletre és annak kivetítésére buzdítja a kislányt. Vallomásának legfőbb üzenete egy olyan világot fest, amit mi képzelünk el - gyermeki, mégis felemelő, minket, felnőtteket is elgondolkodtató végkicsengés.

Forte Társulat, Koto és Kaori, Trafó Kortárs Művészetek Háza, bemutató: március 8.

Luca: VATI Luca
Kertész: SOMODY Kálmán
Hold: KÓTI Árpád (hangfelvételről)
Koto és Kaori: MAENO Shiori és MASHIKO Yumeno/HIGUCHI Megumi
Kő; Kezek-fejek-lábak erdejének főnöke: KÁDAS József
Pad; Beszédbolt tulajdonosa: ANDRÁSSY Máté
Kerti lámpa; Fény: SIMKÓ Katalin
Kút; Természet: BLASKÓ Borbála
Kerítés; Város: SIPOS Vera

Koncepció és szöveg: FÖLDEÁKI Nóra
Zene: DÉS András
Illusztráció: MOCSÁR Zsófia
Jelmez: BENEDEK Mari
Fényterv: PAYER Ferenc
Látvány: PAPP Gábor és SIPOS Melinda, a Kitchen Budapest munkatársai

Koreográfus-rendező: HORVÁTH Csaba

Fotók: www.trafo.hu, www.facebook.com/officialtrafo

gyerek

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról