Kezdenek divatba jönni a mesék. Kampány zajlik a mindennapi mesélés népszerűsítésére, hódító útjára indult a meseterápia, amely a felnőttekhez is szeretné eljuttatni a népmeséket, akár a gyógyítás szolgálatában, akár a hétköznapokban. Születőben a mesepedagógia, úton-útfélen emlékeztetnek bennünket cikkek, rádióinterjúk, hogy ne felejtsünk el este – vagy akár délelőtt – egy könyv köré kuporodni a gyerekeinkkel és belefeledkezni az aktuális mese varázslatába. Ha magával ragad valakit ez a trend, vagy mindig is benne volt ebben a sodorban, az jó útitársra lel ebben a sorozatban, mind a tizennyolc kötetben.

A sorozat szerkesztője Luzsi Margó, aki egri könyvtárosként lassan már négy évtizede dolgozik gyerekek és könyvek között. Aki már hallotta őt mesélni - jómagam ezen szerencsések közé tartozom -, az tudja, hogy mi a különbség mesélés és egy mese felolvasása között. Luzsi Margó ékes élőszóval elvarázsolja a hallgatókat, magával viszi őket a csodák birodalmába.


Az egy-egy kötetbe összeválogatott mesék sokféle forrásból származnak. Vannak köztük magyar népmesék, más népek meséi (arab, kurd, lengyel), Móra Ferenc, Berze Nagy János, Benedek Elek, Kriza János, Arany László fabulái, Grimm-, és Andersen-mesék is. Kortárs meséket ne keressen senki a kötetekben, itt sok-sok mesemondó által csiszolt, temérdek hallgatón kipróbált, jól bevált mesék jönnek sorban, de korántsem csak azok, amelyeket az ismert mesegyűjteményekben megtalálhatunk.

Az egyes kötetek meséit a bennük megjelenő tematikus motívum kapcsolja össze. Van olyan kötet, amelynek történeteiben testvérekről és barátokról esik szó, van, amelyikben furfangos emberekről, és olyan is van, amelyben sárkányos és ördögös meséket találunk. Hallott-e már valaki az Ibion és Bénion című magyar népmeséről? Tudja-e mindenki, hogy ki hazudott nagyobbat? Vagy hogy hogyan készül a bolhabőr cipő? Talán inkább lóvá tett ördögökön kacagna? S bár igaz, hogy inkább ritkán megjelenő mesék között válogathatunk, Fehérlófia és Hétszünyű Kapanyányimonyók nem hiányozhat az ördögös kötet utolsó lapjairól, közeli rokona, Kapanyelű Facika pedig a testvérekről és barátokról szóló kötet sereghajtója.



A mese és mesélés fontosságáról sokan sok helyütt írtak már. Itt most Bruno Bettelheim szavait idézném: "…(a mesék) egyetemes emberi problémákat vetnek fel, mégpedig főként olyanokat, amelyek a gyermeket foglalkoztatják, a mesék a gyermek bimbózó énjéhez szólnak, bátorítják fejlődésében, és ugyanakkor enyhítenek a tudatelőttes és a tudattalan feszültségeken."

Amíg a gyermekek élvezik a mese(fel)olvasást, és elmerülnek az archaikus térben, időben, a szimbólumok világában, addig a szülők számára érdekes lehet megismerni a mesekutatás alapjait és legújabb irányzatait. Ehhez érdemes kézbe venni akár Propp munkáit (A mese morfológiája, A varázsmese történeti gyökerei) vagy Boldizsár Ildikó Meseterápia című könyvét és próbára tenni a meséket. Izgalmas gondolatjáték lehet például a mesei elemek beazonosítása. Vagy gondoltak már arra, hogy népmeséket akár szakrális szövegként is olvashatjuk?



A kiadó három művészt kért fel a kötetek illusztrálásra. Minden bizonnyal azt akarták elkerülni, hogy egyhangú, unalmas legyen a gyűjtemény képi világa. Nem lett az: Kállai Nagy Krisztina letisztult, életvidám festményei, Kiss István szikár, kontúros munkái, Szalma Edit gömbölyded, sok humorral átszőtt képei üde egymásutánban kísérik a köteteket. Aki nem hiszi, vegye kézbe, nézze meg, forgassa a könyveket… egyszóval járjon utána!


Mesélj nekem!1-18. – mesekönyv-sorozat, Manó Könyvek Kiadó, 2011. Válogatta és szerkesztette: Luzsi Margó
Illusztrálta: Kállai Nagy Krisztina, , Kiss István, Szalma Edit