bezár
 

zene

2012. 05. 15.
Nem csak a melankólia
Képzelt Város: Hélium
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Nem csak a melankólia A post-rock, nevével ellentétben nem az egész rockzenét, csupán annak megcsomósodott sablonfordulatait hagyta maga mögött. De mint minden műfaj, ez is kialakította a saját – katarzisra apelláló, epikába hajló – közhely-fordulatait. Második nagylemezén ezeket kerüli el a stílus hazai éllovasa, a Képzelt Város, hogy megismételje a debütlemez hangulat-mágiáját.
A rockzene egyik tragédiája, hogy az állítólag lázadó, non-konformista zenei stílus ugyanolyan tempóban termelte ki berozsdálló, klisébe merevedő fordulatait, mint amilyen fénysebességgel szert tett népszerűségére. Nincs ez másképp a post-rockkal sem: a 2000-es évek "újhullámos" zenekarai közül már többen rendkívül populáris, közérthető formában, megszilárdult dalszerkezetekben fogalmaznak, miközben sutba dobják a rockzene bejáratott, fülbemászó énektémákra épülő verze-refrén struktúráját. A slágeres énekdallamokat instrumentális hangtájakra cserélik, miközben melankóliával, katarzissal sáfárkodnak, amit már igyekeznek a dalszerkezetekbe belesűríteni.

A stílus több zenekara a kiszámítható építkezésű verze-refrén összetétel helyett egy-egy alapdallamra, motívumra húzza fel számait, amit lépésről lépésre, hol komótosan, hol gyorsan bont ki, a kvázi aranymetszésnél található csúcspontig fokozva a dalt, mikor is a lehető legintenzívebben, gyorsabban, vagy akár epikusabban vezetik elő az instant ható melódiákat.

Az ismétlődő, elégikus-meditatív témák többnyire elsöprő hangorkánban törnek ki, és libabőrként szántanak végig a hallgató karján, hogy a kitartott csúcspont aztán stimuláljon, felszabadítson, kiszakítson, elrepítsen... Egészen addig, amíg nem lesz belőle rutin és megszokás – mert akkor szétfoszlik a varázs.

Képzelt Város - Hercules

A Képzelt Város debütlemeze már csak ezért is tökéletes volt a maga nemében. A Mit nekem úgy tudta kijátszani az ismerős hangfordulatokat, hogy közben friss vért pumpált a műfajba. Egyrészt megőrizte a zenekar eredeti kiindulópontját, az alternatív/indie dallamvilágot, másrészt a cselló intenzív jelenlétével ellenállhatatlanul búskomor, lélekemelő melankóliával színezte ki a post-rock műfaját.

Ráadásul a Képzelt Várostól nem áll távol a popularitás, így az énekdallamokat sem veti meg: Oláh Gergely dalnok-billentyűs a magyar alternatív zene ismerős dallamíveivel és "bölcsészes" dalszövegeivel bővíti a zenekar profilját, amelyet a szokásosnál nagyobb teret kapó zongoratémák tesznek teljessé.
 
Az első lemezt övező kritikai és közönségsiker ellenére, a Képzelt Város nem írta meg a Mit nekem második részét. Inkább igyekeztek háttérbe szorítani, minimálisra venni a direkt műfaji paneleket, többé-kevésbé hátrahagyni az ismerős dalszerkezeteket, és megszilárdítani sajátos műfajhibridjük egyediségét.

A végeredmény így elsőre kevésbé fogós, viszont nagyobb terepet kaptak a hangulatjátékok, és a finomkodó, elmélkedős hangvétel, aminek előnye, hogy nemcsak a katarzis és a melankólia szerepel a hangtáj-palettán.

A zenekar is mintha jobban összecsiszolódott volna, legalábbis nagyobb, kimunkáltabb az összjáték a hangszeresek között, a basszusgitár is beszállt a játszmába, a lemez teljes hosszában kellemesen duruzsol úgy középtájon. A gitárjáték tartózkodóbb, katarziscsalogatás helyett még többet foglalkozik hangulatfestéssel, a dinamikus-intenzív gitárepika mellett rövidebb szólókkal, változatosabb akkordokkal és leheletfinom harmóniákkal.
kepzeltvaros
Erre mondják, hogy érettebb lemez, annak minden előnyével és hátrányával együtt. De a műfaj ettől még alapvetően nem változott, a Képzelt Város ugyanúgy a post-rock és az alternatív zene határmezsgyéjén kutakodik.

A légies, könnyed, felemelő atmoszféra dominál, a révedező-nosztalgikus beütésű Rollei és a címadó, lebegő Hélium is ezt példázza: utóbbi a maga háttérben kísértő gitárszólamával, tördelt ritmikájával, majd vérbeli post-rockos orgazmus-csúcspontjával igazi telitalálat.

A tradicionálisabb vonalat a Hús erősíti, de ezt is marcona basszustémákkal és súlyos, már-már metál zenébe áthajló gitártaktusokkal dobják fel, amely igazán jól áll az alapvetően lágy melódiákban utazó zenekarnak.

Az Útmutató újszülötteknek szintén a fokozásra játszik rá, fájdalmasan szép, csellóvezérelt darab, míg a záró Végtelen féltér amolyan stílusesszencia intim zongoratémákkal, lépegetős, pofás basszusfutamokkal, pulzáló csellósirámokkal és íves gitárszólóval.
 
A hagyományosabb, ám szellősebbé tett témáktól két véglet felé is elmozdul a lemez: a nehezebben emészthető vonalat az instrumentális El péndulo képviseli. Éles hangulat- és tempóváltások tűzdelik a dalt, így csak sok hallgatás után fejti fel "rejtett" szépségeit a darab, koncerten viszont meglepően jól működik.

A Hold a lámpám az El péndulo szöges ellentéte, akár rádiósláger is lehetne az MR2-n. Ebben a dalban a Lovasi-féle népies énekstíl bukkan fel, de nem zavaróan, amúgy is jót tesz a lemeznek ez a direktebb, instant ható darab, ahogy a Tejbe fúlva akusztikus gitárral felvezetett, hangeffektekkel alásegített, merengős mélabúja is.

A hangzás továbbra is tökély, kristálytisztán csengenek a dallamok, csak talán a dalszövegek viselnének még el némi rágyúrást, kevesebb absztrakciót és több fogódzót.

Képzelt Város - Végtelen féltér

A Hélium a zenekar karrierjében egy óvatos, de biztos lépésnek tűnik, amellyel újfent leszögezik egyediségüket. Finom újítások (pl. korábban nem hallotta hangszerek, vagy vastagabb kórusok), apró lépések a bekeményített riffelés irányába, klisékerülés, elmélkedősebb, légiesebb hangvétel mélyíti el a Képzelt Város egyéni hangütését, ami által a gazdagon rétegzett atmoszférával bíró Hélium bőven kiemelkedik a post-rock és indie mezőnyből.

A vízválasztó úgyis a harmadik nagylemez lesz – az addig hátralévő pár évet pedig simán átlebegjük a Héliummal.
 
(A Hélium ingyenes letölhető innen, a Mit nekemmel és a Csend utca EP-vel egyetemben.)

Fotó: Danyi Balázs

Kapcsolódó cikkek


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Soós Tamás --


További írások a rovatból

Ozone Mama, Asphalt Horsmen, Peter Kovary & The Royal Rebels, BNT, 2019. 08. 22.
Sziget Fesztivál, 2019. augusztus 12.
Airbourne, Fezen Fesztivál, 2019. 07. 24.
VOLT Fesztivál, 2019. június 26.

Más művészeti ágakról

Beszámoló a 16. Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválról
Interjú Tero Kuitunen tervezővel, a Wild at Heart című kiállítás kurátorával
irodalom

A tudatosság határai A tudatosság határai
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 3. nap
irodalom

Ha lehet, akkor éljen és mozogjon Ha lehet, akkor éljen és mozogjon
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 1. nap


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés