bezár
 

gyerek

2012. 04. 26.
Fogas kérdések nyara
Stian Hole: Garmann nyara
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Ugyanolyan rossz, ha az embernek egy foga sem esett még ki, mint ha az összes. A hatéves Garmann iskolába készül, a tántik a halálba, centi szerint ugyanakkorák, csak épp mástól tartanak. Stian Hole Garmann nyara című könyve elnyerte a legrangosabb nemzetközi gyerekkönyv-díjakat: a norvég Brage-díjat (2006); a Bolognai Gyerekkönyvfesztivál fődíját, (2007); a német ifjúságikönyv-díjat (2010). A példátlan nemzetközi siker mára sorozattá növelte a Garmann-köteteket. Így Norvégiában már megjelent a Garmann titka és a Garmann utcája is, itthon a könyvfesztiválra jelentette meg az első részt a Scolar Kiadó.

prae.hu

Az illusztráció és a történet egyaránt borzongató. A főszereplő Garmann iskolakezdés előtti nyarát meséli el Hole, mely során három nagynéni jön látogatóba, és Garmannak nemcsak az iskolakezdés rettenetével kell szembesülnie, hanem a nénik által megjelenő időskor nehézségeivel is. A halálról és a félelemről szól a Garmann nyara, ahol ez a hatéves kisfiú végleg elveszít valamit, de cserébe kap is: a nénik által kínált derű és önirónia a felnőttvilág felé tett első lépések egyike lehet.



Hole Garmann szemszögéből mutatja be a halált, vagyis az érdekli, mit lát a gyerek, mit ért meg abból, hogy az idős embereknek protézise van, az állukon hosszú szőrszálak éktelenkednek, ráncosak. Mit kezd azzal, hogy ezek a fogak instabilak, hogy a világ sem fekete és fehér. Mert vannak olyan gyerekek, akik már "bicikliznek, egyensúlyoznak a kerítésen, le merik dugni fejüket a víz alá", és ők is most mennek elsőbe. Garmann ezzel szemben hiába húzogatja a fogait, és se biciklizni nem tud, se kerítésen egyensúlyozni.

Miközben a háttér ez az utolsó nyár, a tántik összekoccanó csészéinek hangja, mogyorótortája, Garmann kérdezősködni kezd, ki mitől fél. Hole nem beszél mellé, ahogy Garmann szülei sem, a könyv tehát nem didaktikus, egyszerűen őszinteségével mutat példát. Hiszen apa is fél, anya is, legyen szó egy előadásról vagy a fogorvosról.



Mindezt egy a tartalomhoz tökéletesen illő képi világgal illusztrálja a szerző. Élet és halál, derű és szomorúság állnak párba, ahogy a képeken is ellentétes, széttartó megoldásokkal dolgozik a szerző-illusztrátor. Azonban ez az ellentét a világ kétarcúságát mutatja: a gondosan kidolgozott részletek mellett elnagyoltakat, a fotók mellett kézzel rajzoltakat, a történetből származóak mellett idegen elemeket is találunk. Másik jellegzetessége, hogy a szöveg, mely nem túl hosszú, olykor a másik oldalon lévő egész oldalas kép egy kinagyított részletét megjelenítő képre kerül, például egy asztallapra, rajta a darazsakkal, a pohárban ázó torz fogsor vagy Garmann ceruzarajzai fölé.

Máskor a két oldalt betöltő képek különböző típusú részleteinek összeállításai gondolkodtatnak el. Egy röntgenkép, régi fotók, különböző arányú testrészek egymás mellé ragasztva. Ez a látásmód jelenik meg Garmann leírásaiban is, ahogy apró dolgokat kinagyít, azokra rácsodálkozik. Ezek az apróságok mintha megállítanák az időt, ahogy a képek is a szemet, mert Hole olyan gazdag képi világot teremt, hogy azt nem lehet gyorsan átlapozni. És a párhuzamosság harmadik tényezője természetesen a történet és az ehhez kapcsolódó gondolatiság: a halálról való beszélgetés a könyv elolvasása után remélhetőleg még csak kezdődik minden családban. A szöveg viszont kimért, többnyire egyszerű leírásokat, kijelentő mondatokat találunk, de jól is esik ez a szikárság a képek mellett.



Groteszknek mondhatnánk az egész könyvet, ahogy ráadásul még a teret is hajlamos elgörbíteni, megváltozott perspektívából mutat rá ugyanarra. Vagy éppen a perspektíva hiánya érhető tetten. De az biztos, hogy az egyes motívumok összekapcsolódnak, átalakulnak, így már-már élővé teszik a könyvet, ami az olvasás során épül, születik meg előttünk. Ez a teremtés erős iróniával és humorral párosul, akár a nénik, akár az apa mondatait olvassuk, amint a halálról beszélnek. Mert mégiscsak vicces egy gördeszkázó tánti képe, holott a járókeret kapcsán kerül szóba, az pedig szép, ahogy a közelgő halált Borghild néni úgy magyarázza: "Akkor szépen kifestem a számat, végighajtok az égbolton a Göncölszekéren, míg el nem érek egy nagy kapuhoz. Ott besétálok egy nagy kertbe, amely ugyanolyan csodás, mint a tiétek, csak egy kicsit nagyobb." A kontrasztok mögött egy mélyen emberi oldal mutatkozik meg, ahol valójában semmi szerepe nincs a kornak. "Izgulsz?" - kérdezi Garmann, a néni bólint. "Igen, tartok tőle, hogy el kell hagynom téged. De úgy gondolom, izgalmas lesz az a nagy kert." Ugyanaz a gyermeki, emberi kíváncsiság győz a végén, kortól függetlenül.

A könyv pedig ezzel zárul, anya elrakja a piros nyári ruhát, a nénik elhajóznak, apró ponttá sűrűsödve össze, Garmann pedig az ablak előtt áll, tizenhárom óra múlva kezdődik az iskola. És Garmann nagyon izgul.

Stian Hole: Garmann nyara
a szerző illusztrációival
Fordította: Vaskó Ildikó
Scolar Kiadó, 2012.
44 o., 2450 Ft

nyomtat

Szerzők

-- Csobánka Zsuzsa --


További írások a rovatból

Bogdán Viki mesekönyve diszlexiás gyerekeknek
gyerek

Az éven tizedik alkalommal rendezték meg az eseményt

Más művészeti ágakról

Bemutatták Ungár Péter Ismétlődő eltévedés című kötetét, Prae Kiadó, 2025
Jegyzetek Schillinger Gyöngyvér Rohadjon meg az összes című regényéről
Trafik címmel nyílt kiállítás Lobot Balázs műveiből a Printa edition galériában


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés