bezár
 

irodalom

2012. 07. 06.
Jarle története valamelyikőnk haláláig tart majd
Interjú Tore Renberggel
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Jarle története valamelyikőnk haláláig tart majd Tore Renberggel, a JAK-L'Harmattan közös gondozásában megjelent, itthon is sikeres Szerettem másképp is, valamint a Mégis van apám szerzőjével Norvégiáról, a nők helyzetéről, családról, zenéről, forgatókönyvekről és persze könyveinek szereplőiről beszélgettünk.
PRAE.HU: Ha nem tudnánk, hogy zenélsz, a könyvek alapján is következtethetnék arra, hogy valamiféle közöd van a zenéhez. Hogyan kezdődött a "kapcsolatotok"?

A családban nagyon sokan tudtak különféle hangszereken játszani, a hétköznapi életünkben rendkívül fontos szerepet játszott a zene, s én is gyerekkorom óta zongorázok és hegedülök. Aztán kamaszként persze a hegedűt és a zongorát elhanyagolva a rock felé fordultam. Gitározni kezdtem, de valahogy inkább énekesnek éreztem magam.

Később rájöttem, az egész életemet két igazán fontos témakör határozza meg: a pop-rock és az irodalom. Az alternatív pop-rock kultúra számomra egyébként is azt jelenti, jelentette, hogy egy másik világ részese lehetek. Új világ nyílt meg számomra, amelynek segítségével meg tudtam határozni önmagam.

PRAE.HU: Jarle zene utáni rajongása is igencsak hasonlít a tiédhez. Hogyan alkottad meg azt a figurát, akinek születési dátuma is megegyezik a Tiéddel?

Nem igazán emlékszem már rá. Valószínűleg ahhoz a pillanathoz köthető, amikor elhatároztam, hogy megpróbálok az igazi énemhez és egy realistább élethez közelebb kerülni. A legfontosabbnak azonban talán azt tartottam, hogy a karakter, amit megalkotok, életszerű, hiteles legyen. Hogy te vagy más olvasó azt gondolja, Jarle akár köztünk is ülhetne.

jar2
 
PRAE.HU: Mit gondolsz, fontos, hogy ez a regény éppen Norvégiában játszódik? Gondolok itt a második világháborút érintő részekre, vagy a fiatalok kicsapongásaira, a politikai fűtöttségre, az anya elnyomott szerepére.

Nem feltétlenül van tétje. Azt hiszem, egyszerűbb ez ennél; az egyetlen ország, amit igazán ismerek, Norvégia. Arról tudok írni valósághűen, amit ismerek. Meg vagyok győződve arról, hogy az érzéseket például le lehet úgy írni, hogy azok bárhol a világon működjenek.

PRAE.HU: Igen, de például nagyon érdekelne, miért van az, hogy a regényekben a nők folyton alávetett szerepben vannak, ennyire kiszolgáltatottak? Tehát mégiscsak szeretném megkérdezni, milyen norvég vonatkozásai vannak ezeknek?

Ezek, akármit is gondolunk Norvégiáról, a mai napig aktuális kérdések. Fontos téma tehát a család vagy a nők helyzete. Persze Norvégia a világ talán azon kevés országainak egyike, ahol az egyenjogúság férfi és nő között a legmagasabb szinten megvalósult. Sara, Jarle anyja azonban még az előző generáció női szerepeit viseli magán. Ő még nem élheti át azt a fajta nyitottságot és egyenjogúságot, amit a mai norvég nők már megtapasztalhatnak.

jar3
 
PRAE.HU: A politika is fontos eleme a regényeknek, hiszen a fiatalok is folyton politizálnak, az idősebbekben pedig a második világháború tapasztalata nagyon erős…

Igen, ezek a norvégok önmeghatározásának nagyon fontos elemei. Háború(k), amit Norvégia, sok idézőjelben persze, de megnyert. S természetesen ez az édesapám vagy az ő apjának generációjában sokkal élesebb emlék, ugyanakkor a mai napig meghatározza, hogyan tekintünk magunkra.

PRAE.HU: Kitérhetnénk a táj és természet fontosságára, hiszen a regény nagy katasztrófái mindig a természetben történnek. Jarle apja Sarát ott akarja megerőszakolni, ott veri meg, Jarle is ott hagyja cserben. A táj tehát mindig valamiféle ösztönös erőszak helye, miközben gyönyörű tájleírásokat kapunk. Miért van ez a kettősség? Szándékos?

Nem, egyáltalán nem szándékos. Tényleg szép kontraszt, jogos, de soha nem vettem még ezt észre.

jar4
 
PRAE.HU: Szeretnék visszatérni egy kérdés erejéig a tegnapi pódiumbeszélgetéshez, ahol elhangzott, úgy véled, Jarle magát teszi felelőssé a szülei között lévő feszültség miatt. A könyvet olvasva másképp érezhetjük: hiszen Jarle nem áll ki az anyja mellett, majd  az apjával marad, míg az anyját magára hagyja. Sőt, amikor Sara mondja Jarlénak, hogy a válásuk nem az ő hibája, értetlenkedik, miért lenne az övé.

Részben igazad van, de én a kicsi Jarléra gondoltam. S véleményem szerint egy tíz év körüli gyerek tényleg azt gondolhatja és gondolja, a szülei problémáiért ő (is) a hibás. De mindemellett valóban igaz, hogy a felnőtt Jarle nem így gondolkodik. Egyébként úgy vélem, a regény és Jarle legfontosabb tapasztalata épp az, hogy mindez nem az ő hibája.

PRAE.HU: Milyen volt forgatókönyvíróként részt venni saját könyvednek vászonra vitelében, és miért nem vettél részt a második film elkészítésében?

Rögtön az utóbbi kérdésre válaszolok: mert hihetetlen unalmas forgatókönyvet írni!

Ha regényt írsz, ki tudod fejezni, min gondolkodik éppen a szereplő, min gondolkodott tegnap és a többi. Tehát míg ott teljesen meg tudsz rajzolni egy karaktert, addig a forgatókönyvben csupán kontúrokat skiccelhetsz. S bár örültem a lehetőségnek, annak, hogy ezt is kipróbálhattam, hiszen úgy vélem, majdnem minden író kíváncsi, hogyan működik a könyve a mozivásznon, mégsem szerettem. De volt egy másik oka is annak, amiért nem vállaltam el a második könyvet: túlságosan is sok személyes élményt, traumát tartalmaz. Nem akartam mindezt még egyszer átélni.
 
PRAE.HU: Most min dolgozol? Mi lesz Jarle sorsa?

Most valami egészen újba kezdtem, Jarle szünetel, pihen egy kicsit, hiszen 12 éve minden napomat vele töltöttem. De hogy folytatni fogom a történetünket addig, amíg ő vagy én meg nem halunk, az biztos!

Fotók: Árvai András

A tolmácsolásért köszönet Török Bálintnak.

 
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Hevesi Judit --


További írások a rovatból

irodalom

A kreativitás lehetőségei biosz és zoé között A kreativitás lehetőségei biosz és zoé között
Hajas Tibor korszerűtlen korszerűsége
irodalom

Miért írok krimit? Miért írok krimit?
Egy női krimiíró mindennapjai 2.
A Papír Brigád Vilnában

Más művészeti ágakról

színház

Minek nevezzelek? Minek nevezzelek?
A Színház- és Filmművészeti Egyetem szinhazinevelés.SZFE című szakmai konferenciájáról
Interjú Pálos Gergely operatőrrel kétlakiságról, kapcsolatépítésről, valamint a svéd és a magyar fényviszonyok különbségeiről
Esterházy az Ódry Színpadon
A zuhanás sokkja a MáSzínházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés