Hétfő van. Itthon vagyok, de mégsem. Mondatok, helyzetek, emberek cikáznak a fejemben az Ir(T)áS táborból. Még látom az utolsó esti tábortüzet, amikor saját szövegeket olvastunk fel, a zsűri értékelt, könyveket osztott, még egy utolsó közös zsíroskenyerezés. Kevesen, összesen tizenketten voltunk a visegrádi Mogyoróhegyi Erdészeti Erdei Iskolában, de annál többet kaptunk.

A hét legfontosabb témája: hogyan lehet manapság kezdő íróként elindulni. Erről faggattuk mentoraink segítségével a meghívott vendégeket, erről kaptunk rengeteg információt a szemináriumokon, személyes beszélgetéseken. Csapody Kinga, Szabó Tibor Benjámin és Babiczky Tibor érzékenyen, intelligensen vezették a hetet. Igyekeztek a lehető legtöbbet elmondani az irodalmi életben való érvényesülésről, lehetőségekről, na és persze a szövegeink formálásáról, szakmai fortélyokról. Három csoportban dolgoztunk, prózások és lírások együtt, tanultunk egymás erényeiből, hibáiból. Rengeteg érdekes szöveg született. A résztvevők, bár a legtöbben még egyetemisták, egyénien nyúltak a témáikhoz.

Teltek a napok, gyűltek az információk és egyre melegebb lett. Első este Tóth Krisztina érkezik hozzánk, türkizkékben, rövidujjúban. Rutintalanok lévén nem gyújtunk tábortüzet, és mire besötétedik, vendégünk már fagyoskodik. Ennek ellenére mesél a kezdetekről, a Lator László szemináriumokról, ahova többek között Kemény Istvánnal, Vörös Istvánnal járt együtt. Szó esik a prózaírás nehézségeiről, felolvasás és kérdések: kik vagyunk, honnan jöttünk, mit csinálunk. Tóth Krisztina biztatja a társaságot, hogy olvassunk fel valamit. Aztán véleményez, hasznos tanácsokat kapunk. Ennél személyesebb találkozót nehezen lehetett volna elképzelni.

Másnap délelőtt érkezik Géczi János, aki sokakat ismer a Pannon Egyetemről. Rendkívül színes előadásában felvázolja az esszé történetének legfontosabb momentumait, beszél Locke-ról, Montaigne-ről, Lénárd Sándorról és végül felolvas Umberto Ecotól. Lenyűgöző hihetetlen szaktudása, műveltsége. Ebéd után szemináriumi munka. Minden csoport más módszerrel dolgozik. Csapody Kingáék karakterábrázolással kezdenek. Kinga elmond egy szituációt, és a résztvevők feladata, hogy megírják, mit gondolhat, mit érezhet a szereplő ebben a helyzetben. Ezen kívül bizonyos kulcsszavak alapján kell verset írni. Babiczky Tiboréknál szintén a kulcsszavaké a főszerep, de itt egy szereplő, egy napszak és egy víztípus alapján születnek a versek. Szabó Tibor Benjámin csoportjában főként hozott szövegeket javítunk, és arról beszélgetünk, kinek mi az egyéves karrierterve. Este Szabó T. Anna és Dragomán György mesél alkotói módszerük különbözőségéről (előbbinek a zeneiség, utóbbinak a kép az elsődleges az írás során), beszélnek a kitartásról, és a lényegről, írni, írni, ha valaki tényleg ezt a pályát akarja.

Szerdán ismét szemináriumozás a megadott feladatok mentén, majd délután izgalmas beszélgetés Kolosi Tamással, a Líra Könyv Zrt. elnökével. Kolosi klasszikus értelmiségiből (eredeti szakmája szociológus) lett vállalkozó a rendszerváltás idején. Büszkén említi, hogy a Magvető kiadó az ő ideje alatt – és természetesen Morcsányi Géza munkájának köszönhetően – vált a magyar szépirodalmi könyvkiadás és szellemi élet meghatározó gócpontjává. Kiemeli, hogy a marketing, akár az olcsóbb, de jó reklámozási ötletek, mennyire fontosak a könyv ismertségének megteremtéséhez. Kolosi előadása után telítődöm információval, pedig van ma még egy vendégünk. A tábortűz mellett már Egressy Zoltánnal beszélget Csapody Kinga. Egressy szintén a kezdetekről mesél, hogy lett rockzenészből drámaíró. Miután megírta a Portugált – melyet azóta is játszanak a Kamrában –, beindult drámaírói karrierje. Sok szó esik egy furcsa sanghaji utazásról, amelyen a szerző Békés Pállal, Spiró Györggyel és Tóth Krisztinával együtt vett részt. Kínaiul adták elő szövegeiket, de hogy éppen kiét hallották, arra csak tippelhettek.

A csütörtöki napunk is sűrű, délután Matyi Dezsővel, az Alexandra-hálózat alapítójával és irányítójával beszélgetünk a hatalmas könyvbirodalom megalapításáról, a sikerkönyvekről és arról, hogy mi a titka ezeknek a könyveknek. Ez utóbbi a legnagyobb rejtély, nehéz kitapintani, mit szeret az olvasó, mindig van kockázat egy könyv kiadásában. Matyi Dezsőt és lányát, Alexandrát még meghívjuk vacsorára, itt már csatlakozik hozzánk az új vendég, Esterházy Péter is. Az estét vele folytatjuk. Esterházy is sokat mesél a kezdetekről, a késői indulásról, a matematika iránti érdeklődésről. És persze a Harmoniáról meg Csokonai Liliről.

Péntek van, ma estig csak magunk között vagyunk, de a munka most sem áll meg, már készülünk a szombat esti gálára, ahol Kukorelly Endre, Gaborják Ádám és Hevesi Judit előtt olvassuk fel a szövegeinket. Válogatjuk, javítjuk a jobb írásokat. Délután Babiczky Tibor mesél a krimi történetéről, arról, hogy ez a műfaj francia-angol találmány, és ennek megfelelően, ezeken a nyelvterületeken születtek a legkiemelkedőbb alkotások is. A magyar szépirodalomnak nem áll jól ez a műfaj, kevés az említésre méltó szerző. Közösen gondolkozunk a miértekről. Aztán érkezik az elmaradhatatlan esti vendég, Kemény István. Velünk vacsorázik, és elsőként a meghívottak közül itt is alszik az egyik kis faház egyszerű priccsén. Elmondja, hogy lehetőleg kész műveket szokott kiadni a kezéből, legnagyobb kritikusa a felesége, aki sok olyan szöveget adott neki vissza, amelyekről a szerző már azt hitte, készen vannak. Aztán szó esik az Édes hazám antológiáról, a Búcsúlevél című versről és általában a politikai költészetről. Kemény felolvas, majd előkerül egy gitár. Ének és zsíroskenyerezés a tűz mellett. Hajnalig.

A reggel minden nap nehezen indul, különösen az éjszakázóknak, de ez a tábor utolsó napja, este ugyan még itt alszunk, de másnap már csak egy előadás és az elutazás van hátra. A csoport dolgozik még az este felolvasandó szövegeken, sokan izgulnak a megmérettetés miatt. Én újoncként csak akkor kapok észbe, amikor már ott ülünk a tábortűz körül, és látom, hogy a dolognak tétje van, a meghívott vendégek nem csupán hallgatók, hanem véleményeznek, zsűriznek. A verseny nem megy vérre, de azért mindenkinek fontos, milyen értékelést kap. A mai nap íróvendége Kukorelly Endre, aki délután az irodalomról mint közösségről és az irodalom közösségi szerepvállalásáról beszél. Majd hasznos tanácsokat kapunk, hogyan távolodjunk el a saját szövegünktől, hogyan lássuk meg benne a hibákat. Hogyha ez mégse menne önállóan, akkor részt vehetünk a szerző szemináriumain, amelyeket szeptembertől minden csütörtök kora este tart. Vacsora után most már én is izgulok, megérkezik Gaborják Ádám és Hevesi Judit a JAK-tól. Hamarosan tüzet gyújtunk, és mindenki felolvas. Nekem új ez a műfaj, nehezen tudok feloldódni hallgatóság előtt, de van, aki könnyedén, frappánsan olvas publikum előtt. Az értékelés alapvetően pozitív mindenki esetében, de azért bőven kapunk kritikákat is. Nem fájnak, objektívek, megfontolandóak. Olyanok, mint az egész táborban zajló munka, amely sosem a személyekről szól, hanem az adott szövegekről, korrektül, tárgyilagosan. A legkiemelkedőbb írások szerzői azért külön dicséretben részesülnek, Richter Tamás, Németh Dorka és Tokos Bianka szövegei valóban megérdemlik az elismerést. Ötletesek, humorosak, játékosak.

Ma este vagyok ébren a legtovább, bár a tábortűz körül senki sem olyan harsány, mint más estéken. Inkább halk, de hosszas beszélgetések folynak. Még egy utolsó zsíroskenyér. Kukorelly Endre maga elé veszi a tálcát, majd szakszerűen sóz, paprikáz és bőven szór rá hagymát. "Jó kaja ez, csak kár, hogy olyan büdös lesz tőle az ember", teszi hozzá.

Vasárnap. Indulás. Lassan kiürül a tábor, de előtte még Csapody Kinga beszél a gyerekirodalom jelenkori virágzásáról, a klasszikusok mellett megjelenő új kedvencekről, az újfajta grafikákról és a fontos témákról. A testvér-születés, a válás, a betegségek, vagy éppen az elhízás mind feldolgozandó probléma egy gyerek számára, amelyekről lehet és kell beszélni ezekben az alkotásokban.

Sokat kaptunk. Van, mit feldolgozni, átgondolni a következő hetekben. Sokan, sokfelől, sokféle háttérrel érkeztünk, sokféle az ízlésünk is, de a célunk hasonló, jobban írni, mint eddig tudtunk. Indulunk.