A beszélgetés kezdetén Orcsik a szerzőről mesélt kicsit, ismertette a zenéhez fűződő viszonyát, valamint, hogy a Nyál nem az első prózai műve, a Keringő című regénye 2023-ban jelent meg. Kiemelte, hogy a kötet műfaji szempontból rendkívül izgalmas, hiszen a hátlap szövege szerint a szerző a művet színpadra, valamint egy opera szövegének szánta. A ritmikus sorokból álló próza monodrámaként vagy kisregényként is értelmezhető (a zenemű kottája ingyenesen letölthető a Prae webshopjából itt).

Orcsik kezdő kérdése a mű ősváltozatára vonatkozott. A szerző szerint a Nyál elsősorban zenemű, amelynek először a szövege volt meg. Egy kritikából kapta az ötletet, hogy mi lenne, ha a szöveget hanganyagként kezelné. A szövegnek eleve volt egy zenei szerkezete, amiből végül ritmikus próza lett. Néhány évvel ezelőtt olvasta a Koránt, amelynek zeneisége inspirációként hatott rá. Kiemelte, hogy a Korán magyar fordításában ez a ritmikus zeneiség nem maradt meg sajnos, azonban egy 19. századi német fordításban ez remekül megjelenik. A Korán mellett Láng Orsolya Ház, délután című verseskötetét is említette. Humorosan megjegyezte, lassan ideje új példányt beszerezni, mivel az előzőt már ronggyá olvasta. „A regényeket elolvasom és eldobom, de a versesköteteket sokáig olvasom, újra és újra visszatérek rájuk, használati tárgyak” – tette hozzá.

Tolnai Ottó neve is elhangzott, akivel közösen terveztek egy zenés, énekes melodrámát.

A projektet mindig elnapolták, és végül sajnos nem válhatott valóra. „Amikor rájöttem, hogy ezt már tényleg nem fogjuk tudni megvalósítani, dühömben megcsináltam” – utalt keserédesen a Nyál létrejöttére.

Ezt követően szó esett a Nyál és a Keringő közötti különbségekről is. Orcsik felhívta a figyelmet arra, hogy a Nyál sokkal líraibb nyelvet használ, mint az elődje. „Volt, aki versnek nézte” – reflektált a szerző. Elárulta, először a Keringő folytatásán kezdett el dolgozni, majd rájött, hogy valami teljesen mást akar csinálni. A Keringőben is fontos a zene, a populáris és nem populáris zene közötti határt mossa el az elbeszélő, mondhatni, egy esszébetét van benne. Itt azonban az esszéisztikus betétek elmaradtak, és

inkább a mondatok ritmikája lépett előtérbe.

Weber elmondása szerint esszét már rengeteget írt, olyan művet, mint a Nyál, azonban még nem, így szerette volna látni, hogy meg tudja-e csinálni. „Nagy kaland volt megírni” – osztotta meg.

A műben megjelenő beteljesületlen szerelem is említésre került. A szereplők közti plátói viszony valamilyen formában megvalósul, mégsem teljesedik be, ennek okaira kérdezett rá Orcsik. Weber Kristóf nem akarta a könyvben leírni az okokat, mivel az olvasóra szerette volna bízni, hogy miért lehet, hogy a szerelmespár tagjai nincsenek egymással testi kapcsolatban.

Elmondása szerint „a Keringőt sokan autofikciónak vélték, pedig végig hazudoztam”.

Orcsik kiemeli, hogy naplóformátuma miatt a Nyálra sokkal inkább illik az autofikciós jelleg. A szerző erre sokat sejtetően mosolyogva megjegyezte, hogy ebbe a könyvbe nem csupán azt írta bele, ami megtörtént vele, hanem azt is, ami meg fog történni. Nem maradhatott el a cím boncolgatása, amely erősen a testiségre utal.

Weber szeretett volna egy erotikára utaló címet adni, a cím a kötet nyitó és záró szava is.

A naplóregény három része a Rezgés, a Vibráció és az Ingadozás. A kottában a három szöveg egyszerre jelenik meg. Weber elektronikus zeneszerzőként tanult rezgéselméletet, ami a mondatok ritmikájára is hatással volt. A szöveget néhány nap alatt írta meg, inkább a javítások vettek több időt igénybe, a hibákat főleg már a kotta írása során vette észre.

Orcsik a cím után a kötet illusztrációira is rátért.

A Keringőhöz hasonlóan, itt is Láng Orsolya alkotásai láthatók.

Véleménye szerint inkább a Keringő esetében beszélhetünk illusztrációkról, a Nyálhoz készült rajzok sokkal absztraktabbak. A szöveg hat mondatos és huszonnégy szótagos frázisokból áll, ami egy idő után olvasás közben monotonná válhat, így célszerű volt ezt a vizuális monotóniát illusztrációkkal megtörni. Az illusztrátor döntése volt, hogy a kötetbe csillagképekből és vonalakból álló absztrakt grafikák kerültek, amelyek sorrendje véletlenszerű. Weber azt is megosztotta, hogy

írás során inkább a tárgyszerűségre törekedett, igyekezett az alanyiságot elkerülni.

Orcsik felhívta a figyelmet arra a paradoxonra, hogy a naplóforma magában hordozza az alanyiságot. A Nyál esetében azonban a fókusz az alanyiságról a formára terelődik.

A kötetbemutató folyamán a Nyál első oldalait a szerző felolvasásában élvezhette a közönség. Weber előadásában valóban zeneműnek hatottak a ritmikus sorok.

Fotók: Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár Facebook-oldala/Kováts Zsófia, Hinsenkamp-Fekete Celesztina, Felvégi Andrea / Müpa