bezár
 

zene

2012. 09. 22.
Ami jön, annak örülünk, ami meg nem, azért nem idegeskedünk
Interjú Kirschknopf Gergővel, az Ocho Macho énekesével
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az Ocho Macho zenekar 2003-ban alakult, ekkor kezdtek el egyfajta kicsit reggae, kicsit latin, kicsit punk, kicsit rock and roll zenét játszani, amit a közönség gyorsan megkedvelt. Ma már a legtöbb fesztiválon ott vannak és igazi örömzenével szórakoztatják a közönséget. A Zöld Pardonban Kirschknopf Gergővel, a zenekar énekesével beszélgettem, aki többek között azt is elárulta, hogy milyen is az a bizonyos huppanós zene.
PRAE.HU: Eléggé pörgős nyara volt a zenekarnak. Hogy telt a fesztiválszezon?

Hát, tényleg überbrutál volt. Azt gondolom, hogy nagyon szerencsések vagyunk, mert nemcsak megismétlődtek azok a helyszínek, ahol már máskor is koncerteztünk, hanem eljutottunk olyan városokba is, ahol még nem voltunk, és olyan színpadi időpontokat is kaptunk, amiket eddig még sohasem. A legszebb az egészben, hogy ezek a bulik jól sikerültek, ez pedig nagy erőt ad az őszi-téli klubozáshoz és az új lemezhez.

PRAE.HU: Mennyivel lesz csendesebb az elkövetkező időszak?

Semmivel sem. Ez pedig nemhogy töltené az energiatankot, hanem tovább meríti. Persze ez így nem egészen igaz, hiszen minden koncert alatt olyan energiabombát kapunk a színpadon a közönségtől, hogy egyszerűen nem tudunk elfáradni. Vagy ha el is fáradunk, akkor a színpadon mindig ébredés van - szerencsére.



PRAE.HU: Hogyan szoktál általában pihenni? Mivel tudsz feltöltődni?

Ha nem zenélünk, akkor dolgozunk. Ha pedig nem zenélünk és nem dolgozunk, akkor mindenki a családjával van, ilyenkor a zenekar egy pillanat alatt szétröppen a Balatonra, a hegyekbe, ki ahova tud. Én most nem igazán pihenek, mert babánk született, vele voltam elfoglalva, így nem hiányzott most semmiféle tengerpart.

PRAE.HU: Attól függetlenül, hogy milyen hangulatban érkezem a koncertjeitekre, mindig feltöltődve távozom. Hogyan tudtok ennyi energiát közvetíteni az emberek felé?

Ez nem egy tervezett dolog. Én azt gondolom, hogy a zenének van egy olyan sajátossága, egy olyan energiája, amit mi, emberek befogadunk, és valahogyan hatással van ránk. A zene képes gyógyítani a betegeket, a depressziósokat kihozni a mélyből. A rezgések - ugyan elcsépelt ezt mondani, de - megérintik az embert. Ha ezek téged töltenek, mi pedig éppen ezért jöttünk, akkor egy csodálatos másfél óránk van együtt.

PRAE.HU: Ezt a másfél órát te is végigugrálod. Hogyan bírod ezt fizikailag?

Ha arra készülnék, hogy ezt most bírni kell vagy jó bulit kell csinálni, akkor valahol megerőszakoltam magam. Nagyon szeretek ugyan úszni járni, de azt gondolom, hogy aki a heti 4-5 koncerttel nem szerez állóképességet, az nem volt igazán ott. Én igazából nem is veszem észre, hogy másfél órát intenzíven ott vagyok a színpadon, és ez szerintem éppen így jó, mert így benne tudok lenni a zenében. Ha ez kifelé még egy pluszt ad hozzá, akkor annak csak örülni tudok.



PRAE.HU: A rengeteg koncert rengeteg utazással jár. Hogyan telnek a buszozások?

Minden koncert, minden színpad más és más, éppen ezért minden alkalommal máshogy történnek a dolgok, így az utazások is. Van egy kis gitár, amit szoktunk vinni magunkkal és amit úgy hívunk, hogy plöm-plöm. Ezzel próbálgatunk általában. De a buszban inkább kispárnák vannak meg alvások, néha pedig óriási bulikat csapunk ott.

PRAE.HU: Nyolc machoként hogyan tudtok együtt dolgozni? Mennyi vita van közöttetek?

Néha vannak viharok, hiszen nyolc férfiról beszélünk, különböző zenei eszköztárral és mentalitással. Persze, amikor már nagyon nem bírunk egymással, akkor mindenki lenyugszik és belátja, hogy itt (magasra mutat) az Ocho Macho, mi pedig ez alatt vagyunk. Ilyenkor újra egy valamiért dolgozik nyolc ember. Általában azt szokták megkérdezni, hogyan lehet nyolc embert összetartani. Én erre azt mondom, hogy sehogy, hiszen ez a nyolc ember tart valamit össze. A vitáknál pedig ez mindig eszünkbe jut, és így gyorsan kisimulnak a hullámok.

PRAE.HU: Az alkotási folyamatban van köztetek valamiféle munkamegosztás?

Nincs, hiszen mindenki mindenfélét csinál a zenekaron belül. Hangszerparkunkból adódóan próbáljuk a zenei szabadságunkat továbbvinni és nem akarjuk beskatulyázni magunkat. Éppen ezért, ha a Krinyónak (Tompa Krisztián, ütőhangszerek) van valami fütyülős ötlete, akkor azt lehangszereljük, és ha jó és illeszthető, akkor használni fogjuk. De ugyanígy működik a többieknél is. Volt olyan, hogy én egy dobütemet puffogtam el a számmal, de volt, hogy Mikey (Mike Gotthárd, gitár) hozott gitárnyakon trombitaszólamokat. A különböző ötleteket így gyurmázzuk össze.



PRAE.HU: Bulizenekarként indultatok, viszont már két nagylemezetek is megjelent. Milyen volt ezeknek az anyagoknak a szakmai és a rajongói fogadtatása?

A bulizenekar kifejezést csak valaki ránk ragasztotta, én nem is tudom, pontosan mit kellene ez alatt érteni. Ha az emberek elfelejtik e másfél óra alatt gondjukat, bajukat és buliznak egy jót, akkor mondjuk tényleg bulizenekar vagyunk. Ha viszont arra gondolunk, amit más zenekarok munkaként művelnek e néven, akkor nem.

A lemezeknél a szakmai megítélés egyáltalán nem volt fontos, inkább csak a közönségé. Talán ennek tudható be, hogy a szakma csak az utóbbi időben kezdett el figyelni ránk, miután az El mundo fantástico lemezünk platina-, az Online a világ pedig aranylemez lett, illetve miután Fonogram-díjra jelölték a zenekart. De egyébként nem is a szakmának zenélünk, hanem a közönségnek.

PRAE.HU: Nemcsak a lemezeitek ilyen sikeresek, hanem a koncertjeiteken is egyre többen vannak. Sőt, már határon túlra is egyre többször hívnak titeket játszani. Mennyiben más itthon, mint mondjuk Ausztriában vagy Madridban zenélni?

Én négy évvel ezelőtt azt mondtam, hogy az osztrákoknál, ha 7 órára ki van írva valami, akkor ott már ¾ 7-kor buli van. Tehát ott úgy mész fel a színpadra, hogy a hangulat adott, és még ha nem is ismernek, akkor is buliznak a zenédre. Az évek alatt persze ott is egyre többen megismertek minket, így már tudtunk a Wiesen Sunsplash reggaefesztiválon a Gentlemen előtt játszani, ami eléggé nagy élmény volt.

Ausztriában teljesen más a szociális helyzet, van nyaralás, ötkor már otthon vannak, nem fáradnak el, tehát miért is ne szórakoznának jól. A magyar ember pedig sokkal éhesebb arra, hogy emberként meg legyen tisztelve ezzel a másfél órával. És ha már eljött egy koncertre, akkor vágyik az élőzenére és meg is érdemli azt, éppen ezért menjenek a francba a playbackhuszárok.



PRAE.HU: Mennyiben segítette a külföldi meghívásaitokat az, hogy angol és spanyol nyelven is szólalnak meg számaitok?


Ez biztosan közrejátszhatott ebben. Persze az is nagyon fontos, hogy a számok között meg tudok szólalni németül vagy angolul, hiszen a közönség jött el értünk és nem fordítva. De ahogy visszaemlékszem az ausztriai történetünknek nem volt köze a számok nyelvéhez: amikor Bécsben menekülteknek játszottunk a parlamentben, ami 3000 főt jelentett, és voltak ott indiaiak, pakisztániak is. Ott például velünk énekelték az El mundo fantásticot vagy a Savaria Kingston Town-t és még a Jó nekem című számot is.

PRAE.HU: A sokszínűség nemcsak a dalszövegekre, hanem a zenétekre is jellemző. Ti ezt nevezitek huppanós muzsikának. Mi is ez pontosan?

Az, amit hallasz. Hiszen, ha valaki ülve nézi végig a koncertet, de jól érzi magát, és a lába mozog, akkor huppant egy nagyot. Ha pedig végig pörög és magánkívül van, és meg kell menteni az életét, akkor megint csak erről van szó (nevet). Mi azt szoktuk mondani, hogy ha a punkos ütemekkel beállunk egy reggae alapba, akkor belehuppantunk a zenébe.

PRAE.HU: Nemrégiben a magyar zene előtt is tisztelegtetek, hiszen a Magyar Dal Napján Szombathelyen nagykoncerttel léptetek a közönség elé. Véleményed szerint milyen a magyar zene megítélése itthon?

Én azt gondolom, hogy a fiatalok egyre jobban szeretik a magyar zenét. Ennek szerepe van a Petőfi rádiónak is. Persze nekik is fontos lenne egy kicsit jobban nyitni és nemcsak egy bizonyos kínálatból meríteni. A Magyar Dal Napján kiderült, hogy a magyar zenének igenis létjogosultsága van, és egy gyönyörű ajándékot jelentett számunkra is az a koncert.

PRAE.HU: A mai, Zöld Pardonos koncertre is egy különlegességgel készültök. Erről mit lehet tudni?

A mai koncerten lesz egy előklipforgatás a Kowalskyval közösen írt Képzeld el másképp című dalunkhoz. Ehhez a dalhoz hamarosan készül egy sztoriklip és a ZP ideális helyszínnek bizonyul a vágósnittek elkészítéséhez. Reméljük, hogy jó lesz az idő és sokan eljönnek ma.



PRAE.HU: Hogyan indult Kowával a barátságotok?

Kowa írta a Panchohoz a magyar szöveget. A spanyol szöveg már megvolt, de fontosnak tartottuk, hogy magyarul is szóljunk hozzá, annak ellenére, hogy szerintem a magyarok nem tesznek annyit Puskás emlékéért, mint a spanyolok. Ezalatt azt értem, hogy Madridban utcát neveztek el róla, itthon pedig a róla elnevezett stadiont sem tudjuk szépen felújítani.

Puskás nevével szeretünk villogni, de mást nem teszünk érte, ami szerintem ciki. Tehát a spanyol szövegre azért volt szükség, hogy kifelé is menjen a dal, de a magyarok figyelmét is fel akartunk hívni arra, hogy ezzel foglalkozni kell.

Szerencsére Kowa elsőre igent mondott a szöveg megalkotására, ami azért is volt jó, mert én 12 sorban Puskást nem tudtam volna megírni, hiszen annyi gondolatom volt, viszont Kowának gyönyörűen sikerült megírni azt, amit én gondolok.

PRAE.HU: Mikor kerül lemezre legújabb közös számotok, a Képzeld el másképp?

Az bizonyos, hogy a következő lemezen rajta lesz, a kérdés csak az, hogy mikor készül el a következő hanganyag. Amint kapunk egy kis levegőt, akkor a felvetett ötleteket megpróbáljuk dalok formájába gyúrni. Úgy tervezem, hogy január vége felé tudunk menni stúdiózni, miután lezajlott az évvégi Illegál fesztivál.

PRAE.HU: Milyen egyéb terveitek vannak a jövőt nézve?

Mindenképpen zenéljünk nagyon sokat. Legyünk ott minden színpadon, ahol 220 V van és legyenek sokan. Szeretnénk egy jó lemezt is csinálni.

De persze nem mi döntünk magunkról: ami jön, annak örülünk, ami meg nem, azért nem idegeskedünk.
nyomtat

Szerzők

-- Kocsis Katica --


További írások a rovatból

A Pécsi Jazz Napok négy koncertjéről
Az UMZE kamaraegyüttesének pécsi koncertjéről

Más művészeti ágakról

Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával, Pagony, 2024
A Corvina Kiadó Plautus: Hét komédia című kötetéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés