Harangi Andrea Hazai Attila emlékére írta megemlékezését – Kőrösi nekrológjában olvasta a Literán: Attila az egyik legnehezebben szerethető ember volt. Igenis lehetett szeretni, és felsorolja kik szerették, kikkel dolgozott. Az is a Körösi, hogy kőkemény realista volt, ezt találóbbnak érzi. A Feri: Cukor Kékségről úgy gondolja, sok író szeretne egy Attiláéhoz hasonló vékony, tartalmas kötetet. Hecker festményei díszítették a szobáit, finom borokkal kínálta vendégeit, és az édesanyja által készített szendvicsekkel, a konyhába lépve mindenki azt kérdezte, Halas van még? Promiszkuitás, homoszexualitás, provokáció tombol a szövegeiben, ezzel szemben például a csillogó tréningruhás öreg nő leírása évek múltán is ugyanúgy üt. A humor és a verses betétek a prózai részeknek segítenek a végtelen szomorúság túlélésében. Attila hiányzik nekem. Utolsó telefonbeszélgetésünkkor nem mertem megkérdezni tőle, hogy van. Szíve, az nincs mindenkinek, neki volt.

Györffi Réka, Tamás Zsuzsa, és Czapáry Veronika

Hazai Éva

Halász Margit és Büky Anna

Czapáry Veronika

Harangi Andrea és Halász Margit

Halász Margit, Büky Anna, Erdős Virág és Maros András

Halász Margit a Szilvia szüzességéből választott novellát, a Faragó bútorait, végre lehet eléggé nevetni, ez most kell ide. Csak a falnak köszöngetek én. Mindjárt kibelezem magam, és nem fogok köszöngetni legközelebb. Ne ijedjen meg Faragó, hogy ő nem nagyon kíváncsi Faragóra.

Az éjszakából ismerte, mesél Maros András Hazairól, a kívülállás volt leginkább jellemző rá és a fekete bőrkabát, ő volt a megfigyelő. Reklámcégnél dolgozott, Attila munkát keresett, helyet cseréltek az ügynökségnél. Volt egy közös ötletük, reklámszöveget vinnének felolvasóestre. A koncepció megvalósult, a Szigeten Maros egy Ford katalógust olvasott fel. Egy másik sztori egy könyvbemutatón, ahol egyformán spiccesek voltak, és úgy érezték, ezt fenn kell tartani, stabilizálni tervezték, de túllendültek: nagyon berúgtak. Éjjel kettő-három körül hazaérkezve Maros elővett egy írógépet – élete egyetlen részegen megírt novelláját a Gengszterszuvenírt, hangyák, sárgabaracklekvár, anyós és gyerekek, Attilának köszönheti.

Ménes Attila csak épp leül, leül, aztán rögtön fel is áll, sokat gondolok az Attilára, írtam is róla. Ami ezen túl van, az bennem van, nem akarok nyilvánosság elé lépni az érzelmeimmel. Most átadnám a helyemet valaki másnak, Deák Botondnak. És előlép a megszólított. Ez egy ünnepély. Az élet teljes kudarcának az ünnepélye. Filozófusokat érdemes olvasni. Deák három verse A deltoid, A Hazai: Igen, mindenki elintézi valahogy, és a Flash: Hiányzott a nő fülcimpájából egy darab. Györffi Réka ellopta Hazainak A pulóverét, az egyetemen volt kitéve más szövegekkel együtt, mert odáig volt érte, lenyűgözte, elkápráztatta. A lélek feszültségét olvassa fel.

Györffi Réka

Deák Botond

Márton László

Ürmös Attila

Czapáry Veronika csak annyit mond, Attila, ez sokat mond nekünk. Veronika mesél: Attila öt órát tudott beszélni egy jégkorongmérkőzés rejtelmeiről, órákat írókról, filmekről, az érzéseinkről. A macskákat viszont nem szerette. Slaggal üldözte őket. "Jaj, túl sok macska volt a kertben." "Azok az én macskáim." "Azt hittem, kóbor macskák." Elég a részletek megbeszéléséből, mondta egyszer a vizesnek, igyunk egyet, erre inkább elment a szerelő, a kéményépítőt is ugyanígy beszélte le, ma ne tegyen fel több téglát. Élmény volt hallgatni hihetetlen történeteit, szerencsére megmaradt belőlük néhány a köteteiben. Szex a nappaliban, Veronika választása.

Erdős Virágnak nincsenek személyes történetei Hazaival. A Mozgó Világ lépcsőházában laktak, egymás mellett élés volt ez Attilával. Lengyel Péter szemináriumot hallgattak, akkor olvasta fel A pulóvert, igazán varázslatos volt, hogy az ember vállalhatja önmagát, szabadon beszélhet a furcsaságairól. Carver kötetének első változatában, Nem ők a te férjed, fordított pár novellát, rendkívül tehetséges volt ebben is. Többek között az Egy kis jót. Egy cukrász, egy torta, egy kisfiú halála – illik ide a furcsa hangulatú novella. Barabás fordításában egy sötét színű kalács szerepel, amit ő barna bucinak nevezett, bensőségesség van benne, amit szeretek, amitől hitelesek a dolgai. Csak egyetlen bekezdés: a szülők végül eszegetik éjjel a cukrászdában a barna bucit, és eszükbe se jut, hogy elinduljanak.

Lassan érik, aztán eljön az is, hogy az ember könnyezni kezd. Tamás Zsuzsa halkan, finoman olvassa fel saját halk, finom versét: Tavasz volt. Hogy kettőkor fölálltál, föl a szélre, / hogy most azonnal történnie kell. / És megtörtént, és te lezuhantál. / És öt órával később mentél el. // Látlak, ahogyan hajad a földön, / látlak, csavarodik a lábad. / Attila, föntről, lombmagasból: / ki simogatja koponyádat?

A Műhely Kör Friss dió című antológiája 2011-ben jelet meg, "A Műhely nincs hivatalosan bejegyezve. Nincs postacíme. Nincs pecsétje. Nincs vezetősége, nincs választmánya, nincs hivatalos tagnévsora. Értelemszerűen tagdíjbevétele sincs. Nincs szabályzata, legfeljebb íratlan illemszabályai vannak. A találkozókról nem készül sem jegyzőkönyv, sem hang vagy videofelvétel. A Műhely egyszerűen csak van. Működik.", az utószó Márton Lászlótól. Ő is a Cukor kékséggel találkozott előbb, nagyon tehetséges munka, aztán személyesen Hazaival, mindig örült neki, ha láthatta. Az édességekhez sajátos a viszonyom gyerekkorom óta, a szocializációm része volt az édességmegvonás, mint büntetési forma, ezért ha úgy döntök, nem szeretem, nem vagyok kiszolgáltatva, és úgy döntöttem. Ezért szólított meg erősen a könyv. Különös nyomatékkal olvas fel, ezt különösen: Nem tudom, megfigyelték-e, milyen borzasztóan szar dolog a csokoládé.

Sorrendben most én következem, cikkíróból szerzővé minősülök, átmeneti. Meglett a csirkés, meg A smároló gyilkos unatkozik, ráadásnak egy utazós sztorink, ül a jobb elsőn, álljak meg, azonnal álljak meg, állj meg, drága, mert lehánylak. Megállok, nem hány le, negyvennel megyünk tovább. Állj meg, lehánylak, megállok, nem hány. Két óra alatt érünk Budáról Kalászra, azt mondja, úgy vezettem, mint az állat, mellém sose ül be többet.

Zeke Gyulával egy kis tanácskozás, most akkor ki és hogyan, Ürmös Attila a ki, egy tanulmány, részletként a hogyan. Triceps bemutatta őt Hazai Attilának, aki tulajdonképpen Ménes Attila volt, aztán megismerte az igazit. A kilencvenes években sokat szerepeltek közösen, kapcsolat volt a két Attila akkori szövegei között. Feltételhez kötött öngyilkosság gondolatával foglalkoztak mindketten. Diplomamunka ez, alakul, még sehol nem olvasható. Brenyó Józsefnek pedig a fiát tanította Attila angolra, volt egy ilyen arca is, kamasz gyerekekkel is tudott foglalkozni, ez fantasztikus volt számunkra. Marczinka Csaba, csak egy versit hozott: Nincs mese már. Várnak már a túlvilági kocsmában.

Szép lett az utolsó pár mondat, Németh Gábortól, spontán és természetes, olyan Hazais, Én csak arra készültem, hogy veletek leszek, nem írtam semmit, és nem akartam felolvasni semmit. Az ember a barátjának végképp ne legyen szakértője. Ma azt tartom fontosnak, hogy egyre elkeserítőbb helyen lakunk, és lapos megfontolások irányítanak mindent, az ő élete annak tanúságtétele, hogy lehetséges egész életünket az érzelmeink mentén élni. Önazonos ez teljes mértékben, akár tanítássá is válhat. Kívánni csak azt tudom mindenkinek, hogy minél többször találkozzon ezzel az élettel.

Fotók: Vécsei Rita Andrea