Nakamura Kanzaburó, napjaink kabuki világának egyik legmeghatározóbb alakja, otthonosan mozgott a férfi és női szerepek megformálásában egyaránt. Fáradhatatlanul dolgozott a tradíciók megtartásán, ezzel együtt mindig csempészett egy csipetnyi újdonságot is előadásaiba. Volt, hogy egy éppen aktuális dalt figurázott ki a színpadon, de az ő nevéhez fűződik a modern kabuki-előadások megalkotása is, melyek bár klasszikus darabok, dinamikájukban, dramaturgiájukban, zenéjükben a mai rohanó világhoz idomulnak. Ezekkel beutazta a világot, még olyan is volt, hogy angolul adott elő, New York és Párizs közönsége tapsolt a nagyszerű színésznek és társainak. Ezzel együtt a japán nézőknek is üzent, a porosnak vélt darabokra, melyeket sokszor csak nagyszüleink nézik, mágnesként vonzotta az ifjú generációt. A kabuki három-négyszáz éve modern volt, a ma emberét szórakoztatta, most is ugyanez a cél – hangsúlyozta sokszor Kanzaburó.

A kabuki tradicionálisan szabados értelmezése mellett számos más műfajban is lehetett őt látni. Szerepelt filmben, történelmi sorozatban, de még a népszerű szilveszteri énekverseny bemondójaként is láthatta őt a közönség. Így nemcsak a kabuki közönsége kísérhette figyelemmel a pályáját, hanem egész Japán.

Pár nappal Kanzaburó halála után a japán televízió máris különböző programokkal emlékezett meg a színészóriásról. Japánban ugyanis tisztában vannak a birtokukban lévő kincsekkel, és méltó módon meg is tudnak róla emlékezni. Vasárnap délután egy háromórás válogatás keretében idézték fel a színész pályáját Szajónara, Kanzaburó-szan (Viszlát, Kanzaburó!) címmel. Színésztársak, írók meséltek róla, és rég nem látott felvételek is kerültek elő az archívumból. Láthattuk, ahogy a fiatal színész a nagyapjáról készült felvételt nézi, és az alapján készül a saját előadására, majd hogy évtizedekkel később hogyan adja mindezt tovább saját fiainak. És láthattuk azt is, hogy a száműzött Sunkan történetét valóban egy szigetre álmodta meg, és adta elő a tengerparton, ahogyan az a valóságban megtörténhetett.

A műsorban pályatársak is beszéltek róla, sokan idősebbek is Kanzaburónál. Impozáns a névsor, napjaink meghatározó alakjai. Mindegyikük szeretettel emlékezett vissza közös előadásaikra. "Hihetetlen energiája volt – mesélte egyikük. – Mire egy jelenetet elpróbálunk harmincsszor vagy negyvenszer, általában megelégeljük, és úgy vagyunk vele, hogy biztos menni fog a színpadon. Kanzaburónak azonban ez nem volt elég. Képes volt hetvenszer, nyolcvanszor, kilencvenszer is elpróbálni ugyanazt. Addig csinálta, ameddig nem volt teljesen megelégedve."

"Hát, elment – így egy másik –, de biztosan jól érzi magát odaát. Micsoda társasággal lehet együtt. És olyan előadásokat tartanak, amilyenekre mindig is vágyott. A betegsége sem gyötri már."

Reméljük, valóban így van.


XVIII. Nakamura Kanzaburó
1955. május 30. – 2012. december 5.

 

Nakamura Kanzaburó a híres oroszlántáncban