A díj nagyon ösztönző, mert azt üzeni számomra, hogy az olaj-vászon páros az én igazi eszközöm, és, hogy a festészeti hagyományoknak ma is van létjogosultságuk. Tradicionális festészeti technikákkal alkotok, munkáimat modernné, vagy kortárssá a témák teszik, és a hangulat, amelyet sugároznak.
PRAE.HU: Ha jól érzem, artikulált véleményed van saját pozíciódról a kortárs festészet világában.

Fontos a gesztus: az ecsetkezelés, az alkotói metódus, de én úgy mesélem el a világot, hogy a saját, megélt valóságom tárom föl. A festészet szerintem nem csupán anyag és forma. Nem azért festek, hogy kifejezzem, kifejtsem magamat, hanem azért jövök be a műterembe, mert élmények érnek, témák izgatnak, és fel kell dolgoznom azokat. Sok szívügyem van, amelyeket a festészetben feldolgozok. A saját életemet is vászonra kenem, csakhogy úgy, hogy ne pusztán az én személyes, pitiáner ügyem jelenítsem meg, ne a totális szubjektumot ábrázoljam, hanem az engem ért ingerek  a saját aktualitásukon túlmutassanak.
Régebben több közéleti reflexióm volt, aktívan foglalkoztatott a téma. Mára túl sok és sokkoló a közélet, nem törődöm vele annyit. Van nemzeti identitástudatom, de ettől még szociálisan érzékeny vagyok, és sosem helyezném erre a hangsúlyt. Olyan dolgokban nyilvánul ez meg, mint például, nem érzem magam rosszul, nem szorongok, ha nyugatra megyek. Szerintem nekünk is van mire büszkének lennünk. Festészetemben sokszor megjelenik a humor és az irónia: ezek Kelet-Európa művészetére jellemző vonások. Itt tetten érhető az önironikus hozzáállás.
PRAE.HU: Milyen nagyobb projekten dolgozol most?

Az EGOrombolók csapatával dolgozom együtt. Az általuk szervezett eseményeken különböző tematikákra született szövegek hangzanak el, beszélgetünk, performerek és képzőművészek vesznek részt az esteken. Az álom témakörrel kapcsolatban kaptam felkérést. Ingoványos téma ez, vigyázni kell vele, mert már sok bőrt lehúztak róla. A szürrealisták – például – az álom, az álomkép felől közelítették meg az álom és ébrenlét gondolatkörét. Engem az érdekel, ami az álmon túl, de az eszméleten innen zajlik. Az az átmenet, a köztes lét, ami az elszenderedés és az ébredezés néhány percében áll fenn. Ennek a képei, állapotai, érzetei, érzései érdekelnek. A belső képzelet vízióját örökítem meg álom tematikájú képeimen. Plasztikus festői megoldásokkal, teljesen őszintén kezelem ezt a témát is: semmi lila köd, áttűnés: a valóság és álom világát egymással parallel módon jelenítem meg.
PRAE.HU: Láthatóan megmozgatott téged ez a projekt. Milyen ötleteket szült még?

Installációkat készítünk az EGOromboló lányokkal: Szabó Imola Julianna íróval, Palman Zsuzsi képzőművésszel és Kiss Adéllal, aki szintén festő. Ehhez párnahuzatokra festettem. Az egyik huzaton egy jéghegyet jelenítettem meg: a víz alatti és fölötti részeket egyaránt, festés közben Carl Gustav Jung gondolata járt a fejemben a tudatalattiról. Örülök ennek az álom projektnek, kitágította a perspektívám.
PRAE.HU: Mi a következő nagy állomás?

Önálló kiállításom lesz április végén a Galéria IX.-ben, a Ráday utcában, erre készülök, valamint egy saját katalóguson dolgozom.