bezár
 

színház

2013. 03. 05.
A létezés ellentmondásairól a Nemzetiben
Tony Kushner: Angyalok Amerikában, Nemzeti Színház
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A létezés ellentmondásairól a Nemzetiben Zsidók, homoszexuálisok, mormonok, gyógyszerfüggők és AIDS-esek vonulnak fel a Nemzeti Színház egyik legnézettebb darabjában. Az előadás azonban nem a kisebbségi létből fakadó nehézségekre fókuszál. A tét sokkal inkább a létezés ellentmondásairól való beszéd.

Szkéné színház

Liberális neveltetésű homoszexuális vagyok. Hogyan szerethetek bele egy olyan férfiba, aki republikánus és mormon? A szerelmem AIDS-es, tudom, hogy mellette kéne maradnom, segítenem, ápolnom, azonban irtózom a betegségektől, félek a haláltól, így aztán inkább menekülőre fogom. Mást diktálnak az ösztöneink és mást a felettes énünk. A személyiség nem azonos önmagával, egymásnak ellentmondó részekből tevődik össze. Minden egész eltörött. Az Angyalok Amerikában című előadás a sokszínűségről, az emberi létezés bonyolultságról beszél egy New York-i homoszexuális és egy heteroszexuális pár kapcsolatán, valamint egy befolyásos ügyvéd történetén keresztül.

A szereplők cselekedetei folyamatosan ellentmondanak önmaguknak. A darab egy temetéssel kezdődik, ahol a beszédet mondó rabbi azt kifogásolja, hogy Amerikában, ebben a nagy olvasztótégelyben semminek nem sikerült összeolvadnia, hiányzik az egyetlen, üdvözítő út az igazsághoz. A szereplők is többször kérik számon a nagy elméletek hiányát, amelyek nélkül lehetetlen az élet. Vagy talán mégsem? Minden szétesik, minden ellentmondásos, az emberek élete kibogozhatatlan szövedéket alkot, ez a darab mégis ennek a sokszínűségnek az ünnepléséről szól. Nehéz ez az út, de az élet mégiscsak így a legszebb, ne akarjunk dobozokba, elméletekbe, előítéletekbe szuszakolni mindent. Egy homoszexuális is lehet hűséges, ragaszkodó, intelligens vagy éppen az ellenkezője. Egy zsidó is lehet aljas és hataloméhes vagy szolidáris és becsületes.

Több szerepösszevonás is található az előadásban, amelyek nem rendezői bravúr eredményei, hanem a szerző által megírt instrukciók. Ez a gesztus immár nem egyéni, hanem személyek közötti szinten is tovább erősíti a sokszínűség és az ellentmondásosság sűrű hálóját. Ebben Udvaros Dorottyának jut a leghálásabb feladat. Hol egy mormon anyát alakít, hol egy kommunista, zsidó nő szellemét, akit korábban kivégeztek, mert a szovjeteknek kémkedett, hol egy Amerikát szidalmazó öreg rabbit, hol egy fafejű szovjet veteránt.
3
Az előadás két, egész estés darab — a Pulitzer-díjas Közeleg az ezredforduló és a Tony-díjas Peresztrojka — sűrítése és összevonása. Ez itt, a Nemzeti Színházban látható együtt először.

Az első felvonás csalódást okoz. Miután megtudjuk a szereplők közötti alapkonfliktusokat, dramaturgiailag funkciótlan jelenetek következnek. Rengeteg a helyszínváltás, a színpadi elemek pörögnek-forognak, fel-le emelkednek, miközben nincsenek valódi történések. Mintha egy filmet néznénk színpadra erőltetve. A fent említett gondolatok csak csírájukban jelennek meg, és úgy érezzük, mintha a darab célja pusztán egy betegség lefolyásának bemutatása, és a kisebbségi létezés ezerszer lerágott elfogadtatása lenne. Annál pozitívabb élmény a második felvonás, ahol a történet sziporkázóan humoros lesz, és elemelkedik az egyeditől az általánosba. Ez a rész még a kisebbségi emancipációért is a lehető legtöbbet teszi, a szereplőkben elsősorban már nem a zsidót vagy a homoszexuálist látjuk, hanem az embert, aki hol jó, hol rossz, hol szánni-, hol szeretnivaló. Itt már a színpadi elemek mozgatása sem zavaró, természetes részévé válik a történetnek.
4
A két felvonás színvonalbeli különbsége ellenére a színészek mindkét részben jó teljesítményt nyújtanak, bár Prior Walter (Alföldi Róbert) fájdalma, vívódásai is inkább a második részben válnak igazán plasztikussá. László Zsolt mindvégig nagyszerű alakítást nyújt, és Kulka János is jól játssza az ereje végén lévő, ám egész életében az erőhöz szokott ügyvéd figuráját. A többi színész, Stohl András, Udvaros Dorottya, Szabó Kimmel Tamás, Söptei Andrea és Tenki Réka is élvezetesen alakítja szerepeit.

A mozgószínpad használata a jelenetváltások miatt van, hogy kényszerű, de van, hogy szerves része az előadásnak, az angyal földreszállása, levegőben való tánca erős látványt nyújt.

A történet 1990-ben fejeződik be, a szereplők azon morfondíroznak, vajon mi lesz a "felszabadult" kelet-európai országokkal, amelyek egyfajta megváltásra, talán egy új, nagy elmélet beteljesülésére várva vetik bele magukat a rendszerváltásba. Az előadás szerint erre az elvárásra csak csalódás következhetett. Az a világ, amelyet az Angyalok Amerikában megmutat, nem ad átfogó válaszokat a bizonytalanságainkra. Mert az élet már csak ilyen: szétesett, szorongató és rendetlen.

Tony Kushner: Angyalok Amerikában

Roy Cohn, Orin: Kulka János
Joe, Eszkimó, Mormon apa: Stohl András
Harper, Martin Heller: Tenki Réka
Louis: László Zsolt
Prior Walter: Alföldi Róbert
Hannah, Rabbi, Alekszij Antedilluvjanovics Prelapszarjanov,
Henry, Ethel Rosenberg: Udvaros Dorottya
Belize, Mr. Kamu, Caleb: Szabó Kimmel Tamás
Angyal, Hajléktalan nő, Emily, Mormon anya: Söptei Andrea

Díszlettervező: Izsák Lili
Jelmeztervező: Izsák Lili, Szlávik Juli
A rendező munkatársa — Daniela Dima
Dramaturg: Keszthelyi Kinga, Szűcs Anikó, Balassa Eszter

Rendezte: Andrej Serban

Bemutató: 2012. szeptember 28.
Nemzeti Színház
nyomtat

Szerzők

-- Hidas Judit --


További írások a rovatból

színház

Budaörsi Szentivánéji álom a Városmajorban
Beszélgetés Karsai Györggyel
Beszámoló a 9. VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozóról
Szex.Újra.El. az Örkény Színházban

Más művészeti ágakról

Többek között Orvos-Tóth Noémi, Nyáry Krisztián és Kadarkai Endre beszélgetnek az alkotókkal
Az Ahol a folyami rákok énekelnek regényben és filmen
Böszörményi Márton Infected Monstrum című regényének bemutatója az Írók Boltjában (Napkút kiadó, 2022)
Olivia Wilde és a Nincs baj, drágám Velencében


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés