De mi is az az újcirkusz? Bár az elmúlt tíz évben a Circus Cirkör és a magát drága esztrádműsorrá kinövő Cirque du Soleil előadásaival már edződhettünk, azért nem árt egy gyorstalpaló. Az új cirkusz (cirque noveau) már nem is annyira új jelenség, szárnyait a hatvanas, hetvenes évek fordulóján, Franciaországban bontogatta. Lényege, hogy hasonló elvek mentén, megszüntetve megőrző módon igyekezett meghaladni a fáradt csillogású porondcirkusz világát, mint ahogy a kortárs tánc tette azt a klasszikus balettel. Átlép a kunsztok üres, kötés nélküli egymásutániságán, de jórészt megőrzi annak eszközeit és technikáit, történetiségéhez és hagyományos figuráihoz pedig reflektív módon viszonyul. Az újcirkusz előtérbe tolja a kunsztot előadó személy egyéni karakterét, elegyíti a színházi dramaturgiát és a kortárs tánc mozgáskultúráját a hagyományos technikai elemekkel, hogy új minőséget hozzon létre.

Itthon, bár a Trafó és a nagyobb fesztiválok már a kilencvenes évek végén vendégül láttak újcirkuszi társulatokat, nem fejlődött ki mozgalom. Volt viszont néhány szép példája a kortárs táncelőadásokba beépülő, fontos dramaturgiai jelentőséggel bíró cirkuszi elemeknek, például Frenák kultikus Fiúk című koreográfiájában a légtornász-jelenet, vagy az Artus Stúdió szinte összes darabján végighúzódó kunszt-vonulat, az aprólékosan felépített mutatványos rész. Illetve illendő megemlíteni még az offline:ontheater társulatát, mely 2007 óta mutat be az underground szcénát becélzó, akrobatikus előadásokat. És akkor elérkeztünk 2013. április 5-ig, amikor is két teljesen eltérő hátérrel rendelkező társulat nagyszínpadon mutatja be újcirkuszi jellegű előadását.

Testi örömök – A Recirquel kunsztjai
A Recirquel tagjai szemtelenül fiatalok, a tavaly alakult társulatot a Baross Imre artistaképző végzős növendékei alkotják. Vizsgamunkáikat többen is a Fővárosi Nagycirkuszban mutatták be, de már a tavalyi Sziget fesztiválra előálltak első, kötetlenebb darabjukkal. A Cirkusz az éjszakában című mostani előadásuk nagy ugrás, egész estés, színházi megmutatkozási lehetőség.
Az este első perceiben sejthetjük, hogy zavartalanul zsigeri örömökben lesz részünk. Előjátékként klasszikus bevonó jelenetet kapunk: a szereplők a széksorok között közelítik meg a színpadot, én a fekete szárnyú artista fiútól kapok magnéziumporos masszázst, másoknak a karfáján áll kézen a csinos légtornászlány. Nem, ezzel még nem kenyereztek le, de jó úton haladtak. Rögtön ezután az előadást kezdő, túlontúl érzelmes és nagyívű zene, valamint a lassan leereszkedő, budapesti tűzfalakat mintázó díszlet egy ideig más irányba kezdi vinni a dolgok folyását. Főként, hogy a monumentális papírfalak később sem találnak maguknak szerepet. A fekete szárnyait bicepszként tartó fiatalember hangsúlyos előtérbe állítása és a kvázi porondmesterként szolgáló lány édes-bús kabarédala a földi lét keserűségéről végképp megijeszt, hogy a túlfinomkodóvá és nagyzolóvá válik az előadás.

Aztán jön egy bohóclány és egy élénk arcmimikájú fiú, és a fiú valami olyan bájosat művel a két rúd közé kifeszítet lengődróton, hogy attól egyből beömlik a frissesség a terembe. Kézállás, forgások, egykerekű bicikli teszik próbára a kötél teherbírását – nem úgy az artistáét. Innentől már gyors egymásutánban történik minden, örömmel dőlök hátra a székemben és feledkezem meg az időről. Légtornászlányok tissue-n (magasról alálógatott, kétszárú kendő), majd trapézon (kötélhintán), gegjelenet a jó öreg dobozban eltűnős kunsztot figurázva, földből kinyúló handstand botok, melyeken a teljes csapat megmutathatja egyensúlyozó erőmutatványait, két artistafiú macsós vetélkedésben elővezetett rúdgyakorlata és a leginkább táncos tehetségű, saját fizikalitását látványosan kiélvező artista a kerékben – ezek a lazán összekötött, modern felfogásban koreografált jelenetek váltják egymást.

Az elvarázsolás csakis azért nem lehetett teljes, mert a kunsztjelleg még nem oldódott fel egy minden pontján kidolgozott történetben vagy erős karakterrajzokban. A koreográfus mintegy ráaggatta a szárnyaszegett, repülni vágyó fiú felemelkedés-drámáját és a sötét városi díszletet a keresetlen frissességükkel tüntető cirkuszművészekre. Az egyes részek így nem alkottak organikus egészet. Ezek a fiatalok még nem tudják a különlegeset, a torzat, az egyedit hitelesen alakítani a színpadon, de egyvalamit máris nagyon tudnak: magas szinten szórakoztatni. Már csak a hozzájuk szervesebben illő tematikát kell megtalálni, hogy olyan zseniális előadások születhessenek, mint a Circus Cirkör finom emberi viszonylatokat is megmutatni képes darabjai. A további kibontakozáshoz csak drukkolni tudok nekik.

Cirkusz a jellemkomikum szolgálatában – A Duda Társulat kunsztja
Amit hiányoltam A cirkusz az éjszakában szövetéből, pont azokat az üres helyeket töltötte meg tartalommal a Virtus gárdája. Duda Éva és társulata épp ellenkező irányból közelítettek az anyagukhoz, mint a Recirquel tagjai: a kortárs tánc világába olvasztották be a cirkusz eszközeit, kitüntetetten és leginkább a levegőakrobatikáét. A koreográfus ezúttal a Tűzmadarak artistapárosát is bevonta a munkába, hiszen táncosainak a technikai tudás a próbafolyamat elején még nem álhatott rendelkezésre. A végeredmény alapján a tanulási folyamat virgonc játéknak tűnik, pedig az elmúlt évek darabjaiból ismerős fiatal táncosok számára nem lehetett egyszerű a földközeli, a gravitáció ellen szinte nem is küzdő kortárs iskolák után szó szerint a levegőben találni magukat. A kiérlelt karakterábrázolásra és a jelentésteli koreográfiára számítottam is a társulattól. Itt inkább az volt a tét, hogy a két technika össze tud-e egy előadásban fonódni, illetve hogy a korábban látott, profi artistaprodukcióhoz képest mennyire tud a darab látványos lenni.

A Virtus egy próbát imitáló seregszemlével kezdődik: mindenki más-más módon esik be a térbe, ki előadótársával veszekedve, ki táncos szerelmével évődve, ki az aktuálpolitika történéseivel eltelve. Mindenki behozza a magáét kívülről, hiszen mindenki a mai magyar ugaron él, a magyar virtusból táplálkozik. Ebből a laza alapállításból bontja ki Duda Éva jelenetről-jelenetre, miben is áll ez a magyaros hozzáállás.

Az előadás erejét az adja, hogy a téma és a forma mennyire egymásra találhat. Az olyan "magyaros" életesemények, mint a koncon való kisstílű marakodás, a pillanatok alatt kialakuló megosztottság, a szurkolómámor, a részeges ereszdelahajam, a híresen nyegle munkaszervezési virtus és a privát élet mégis-líraisága mind megtalálják a maguk kifejező eszközét. Remek ötlet például az italmámoros állapotot a gólyalábakon imbolygó táncosok jelenetén, a koncon való marakodást a két oldalról rángatott kötél közepén csimpaszkodó kisfiú képén keresztül plasztikussá tenni, vagy a magába visszaforduló, lecsendesülő lélek idejét egy artistát is megszégyenítő módon kivitelezett (a finn Jenna Jalonen előadásában), felemelő tissue-számmal érzékeltetni. Voltak olyan jelenetek is, ahol az elképzelés érdekes volt, de a látvány mégsem tette azt teljessé. Például a tánc hagyományos férfi-női duóját is újragondoló kettős, ahol az emelésre, súlytartásra "szánt" férfialaknak (Grecsó Zoltán) egy pár gólyaláb tette szinte elviselhetetlenül nehézzé a dolgát fürge női partnere (Simkó Beatrix) mellett.

Szerencsére túlnyomó többségben voltak a humorral teli, emlékezetes pillanatok. Ezekben minden táncos látható kedvvel mutatta meg a maga egyéni bátorságát, és senki sem ijedt meg a saját árnyékától – hiszen erről is szólt a darab. Sikerült egy új érzéssel is meglepniük: a féltés érzésével. Nem korszakalkotó, de remek arányérzékkel megszerkesztett, örömelvű előadás született.

Recirquel: Cirkusz az éjszakában

Művészeti vezető, rendező-koreográfus: Vági Bence
Artisták: Biritz Ákos, Bogdán Bettina, Herczeg Richárd, Horváth Míra, Illés Renátó, Lakatos Leonetta, Lőrincz Alexandra, Pintér Áron, Veress Zsanett
Narrátor: Balogh Anna
Zongora: Sárik Péter

2013. április 5-6.
Művészetek Palotája

Duda Éva Társulat, Tűzmadarak, Szirtes Edina, Kunert Péter: Virtus

Koreográfus-rendező: Duda Éva
Előadók: Egyed Beáta, Jenna Jalonen, Simkó Beatrix, Bora Gábor, Grecsó Zoltán, Feicht Zoltán, Kecskés Ábrahám, Mező András (Tűzmadarak), Újvári Milán, Zoletnik Zsófia (Tűzmadarak)
Cirkuszi trénerek: Sander Linda, Kiss Gergely, Kovács Tamás, Kecskés György, André Rolland
Zeneszerző: Szirtes Edina Mókus, Kunert Péter

2013. április 5-6.
Trafó Kortárs Művészetek Háza