bezár
 

film

2013. 11. 22.
Ifjúkori baklövések
Ken Scott: Starbuck
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Ifjúkori baklövések A hiedelmekkel ellentétben nem biztos, hogy kellemes férfimunka spermadonornak lenni, ám kizárt, hogy a fiola megtöltése közben bárki végiggondolná a leadott mintából születendő gyermekkel járó felelősségvállalást. Ken Scott rendező Starbuck című vígjátéka ezt a témát fűzi tovább és túlozza el a végtelenségig, avagy lehetséges egyszerre 142 egykori lombikbébiről apaként gondoskodni?
David Wozniak, a családi húsipari vállalkozásban tengő-lengő, több tízezer dolláros adósságokat halmozó, focirajongó negyvenes férfi életébe jelentős változás köszönt be, amikor kiderül, hogy barátnője, Valérie (Julie LeBreton) gyermeket vár tőle. Ez már önmagában elég ahhoz, hogy felforgassa egy látszólag felelőtlen pasas lelki világát, ám hősünk nem mindennapi pancser. Ifjúkori "baklövései" következtében a jóképű életművész apai örömei megsokszorozódnak, hiszen megtudja, hogy az 1988 és 1990 között, "Starbuck" álnéven leadott 693 spermamintájából 533 sikeresen megfogant, ráadásul David szanaszét szóródott magjai közül 142 huszonéves gyermek most jogi úton követeli a biológiai apa kilétének felfedését.

Mivel Wozniak valójában jó szándékú lélek, csak a felnőtt korral járó felelősségvállalással vannak problémái, úgy dönt, hogy fiatalkori pénzszerzési hobbijának gyümölcseit megpróbálja (atyai) szemmel tartani, vagyis furcsamód kajtatni kezd a legjobb barátjától és egyben jogi képviselőjétől kapott dossziéban nyilvántartott Starbuck-gyermekek után. Porontyai sokfélék, és sokszínű életet élnek, akad közöttük profi focista, szimpatikus utcazenész, balhés kamaszlány, színészi babérokra törő pincérfiú, zord tekintetű emós és így tovább.

A lelkes biológiai fater csöndesen, kilétét fel nem fedve követi lányait és fiait, míg egy szép napon véletlenül a 142 érintett fiatal találkozójába csöppen, ahol éppen a Starbuck-perrel kapcsolatos kérdéseket vitatják meg. És mivel végtelenül megindítónak találja, hogy magzatai a testvéri egyesülés céljából, valamint az apa után történő nyomozás sikeressége érdekében összejöveteleket szerveznek, elhatározza, hogy nem csupán távolról, borostás őrangyalként kergeti e "maroknyi" sereget, hanem inkognitóban csatlakozik a további találkozóikhoz, hogy tudtukon kívül valóban kapcsolatba léphessenek apjukkal.

Ken Scott kanadai rendező, aki egyben a forgatókönyv társszerzője is, meglepően kellemes, kidolgozott és mindenki számára könnyen megkedvelhető filmet hozott ki jó pár fiolányi spermából, mindezt úgy, hogy a verbális humor végig a maga kulturált, bájosan naiv keretei között marad. Bár általában nem sok lehetőségünk van rá, de külön öröm kanadai vígjátékot feliratosan, eredeti nyelven nézni, mert akár franciául, akár angolul humorizálnak a színészek, mindig átitatja az éppen beszélt nyelvet a másik akcentus, nem is szólva a két nyelv kevert használatának nyelvészeti szépségeiről, szellemes leleményeiről. (A film november 14-étől szinkronizált és  kis utánajárással  feliratos formában is megtalálható a hazai mozikban, így választás előtt érdemes megnézni a vetítésre vonatkozó információkat.)


A szerzői szuflából arra is futotta, hogy az idei évben Ken Scott elkészítse 2011-es kanadai produkciója amerikai remake-jét a zseniálisan kifejező fizimiskával és színészi játékkal bíró Patrick Huard helyett a végletekig beskatulyázott Vince Vaughn-nal a főszerepben. A decemberben bemutatásra váró amerikai produkció trailerét elnézve ugyanaz a sztori kerül moziba, csak más köntösben, így bejósolható, hogy az eredeti itt is jobbnak bizonyul majd, mint a másolat, mindenesetre megnyugtató, hogy mind a rendezői, mind a forgatókönyvírói feladatokat Ken Scott látja el az USA-beli verzióban is.

Hazánkban a Starbuck forgalmazása talán megsínyli az Elpuskázva (Delivery Man) című remake megjelenését, hiszen a két film mindössze egy hónap eltéréssel kerül bemutatásra. Bár ami azt illeti, a Starbuck már az év első felében, a Frankofón Filmnapok és a Francia Filmtavasz keretében elkezdte gyűjtögetni rajongóit, így optimális esetben mindkét produkció megtalálja majd a maga rétegközönségét. A Starbuck mindenesetre egy olyan hiányt pótol minőségi kivitelben – nem csupán kishazánk filmforgalmazása terén –, ami már egy ideje váratott magára, fesztiváldíjas, híres-neves kanadai vígjátékot ugyanis főként koprodukcióban láthatott a közönség, mint, példának okáért, a Juno (Jason Reitman rendezése) esetében.



A Starbuck a maga komikus eszközeivel erkölcsi tanmese, ám mégsem az, hiszen olyan mértékben eltúlozza, elnyújtja a felelősségvállalással kapcsolatos terhek és elvárások hálóját, hogy azt a valós életre adaptálni kár is lenne, lévén senki nem várja el a főhőstől, hogy az élet minden szintjén gondoskodjon 142 gyermekről a termékenységi klinika mintaértékesítési hibái miatt. Erkölcsi értéket hordoz azonban David Wozniak döntése, miszerint nem hátrál meg a feladattól, bármilyen nagy is legyen az, illetve, hogy a történetben kialakult extrém helyzetet emberi módon képes kezelni a többszázszoros apaság érzelmi felvállalásával.

A film egyik meghatározó pontján David megkérdezi édesapjától, hogy "Mit tenne egy normális ember ilyen helyzetben?", mire apja azt válaszolja, hogy "Egy normális ember nem kerülne ilyen helyzetbe". Vajon egy hétköznapi, köztünk élő (férfi)ember mit tenne ilyen helyzetben…?

Starbuck
Színes, magyarul beszélő, kanadai vígjáték, 103 perc, 2011
Rendező: Ken Scott
Forgatókönyvíró: Ken Scott, Martin Petit
Szereplők: Patrick Huard, Julie LeBreton, Antoine Bertrand, Dominic Philie, Marc Bélanger, Igor Ovadis, David Michael, Patrick Martin
Bemutató dátuma: 2013. november 14.
Forgalmazó: Anjou Lafayette
Korhatár: 

Kapcsolódó cikkek


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Bükki Linda --


További írások a rovatból

David France: Isten hozott Csecsenföldön
Zsolnai György: Spoiler. Esszék a minőségi sorozatok világáról
Összefoglaló a 17. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál magyar filmes programjáról
Sidney Lumet: Tizenkét dühös ember

Más művészeti ágakról

art&design

Derkósok munkái virtuálisan
26 képzőművész pályamunkáit vonultatja fel idén is a Derkovits Gyula ösztöndíj
art&design

"A rajzolás főleg annak konfigurációja, amit látunk"
Paul Cézanne (1839-1906) rajzaiból és akvarelljeiből nyílik kiállítás nyáron a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA)
színház

Megcsinálják akkor is, ha csak maguknak játszanak Megcsinálják akkor is, ha csak maguknak játszanak
Beszélgetés Pászt Patríciával a lengyel és a magyar színházról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés